Megint egymásra találtunk.
Szombaton reggel kaptam ez ügyben az utolsó telefont. „Azonnal jöjjek el a kutyáért, vigyem innen még ma törzskönyvvel együtt, mert ha nem, legalább Vácig elviszik és elengedik a Duna parton, csak az a félő, mire hazaérnek esetleg már az ajtóban fogja várni őket…”…