Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Csoki Potter 5. rész a 84-ből

Csoki kutya hihetetlen, de igaz történetei... 5-ik rész.

2015. szeptember 23. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba

fejesugras1.jpg

fejesugras2.jpg

fejesugras3.jpg

5. Betegszoba a lakásban

A légmell kialakulásának veszélye miatt a teljes mellkasát bepólyáztam. Kapott alá vattaréteget is, átkötöttem a szügyén rugalmas fáslival, óvatosan hogy levegőt azért tudjon venni, de a bőre alá nehogy az átszúródott borda miatt gáz nyomuljon. Kapott egy katétert a vénájába, azon lehetett infúziózni. Minden kezelés ellenére nem akart a tudata visszatérni. Élt, de nem kommunikált a környezetével… Mintha kómában lett volna…Még a máskor olyan pajkos barna szemei is csak élettelenül meredtek a nagyvilágba…A fején volt kis horzsolás, de egyéb nem látszott. Talán nagyon beütötte és agyrázkódása van? A pupillái fényre reagáltak, de nem lehetett mást látni. Reggelre még mindig ugyanígy volt, csak annyi változott hogy minden légvételkor fájdalmasan nyögött szegény. Délutánra, anélkül hogy megmozdult volna végre visszatért a szemébe az élet kis szikrája! Forgattam egyik oldaláról a másikra rendszeresen, de olyan volt mintha egy rongybabát próbálnék felállítani…Még két nap telt így el, miközben tartósan csöpögött a vénás infúzió, és ahogy telt az idő egyre aggasztóbb volt, vajon egyáltalán rendbe jön-e, vagy olyan koponya sérülése van, ami végleg megpecsételi a sorsát? Szerencsére a következő nap már vidámabban indult! Megcsóválta a farkinckáját amikor meglátott és a régi pajkos tekintet is visszatért, bár rettentő fájdalmat tükrözött! Nehezére esett minden légvétel, ráadásul, ha hozzányúltam még fájdalmasabb hangot hallatott…Alig mertem átforgatni, miközben magyaráztam neki, erre is szükség van, csak tartson ki! Minden szavamat hangos dobolással válaszolta meg a farkával az ágyam szivacsán, mert hát épp ott volt az ő betegágya is…Még egy nap telt el így, kétségek között. Csak a szemével kommunikált és a farkával. A fejét csak épphogy emelte fel, nagy nehezen hagyta megetetni magát, de nem mozdult, sőt próbálkozásaimra fájdalmasan válaszolt. Még mindig nem tudtam nincs-e valami maradandó sérülése? Szívbemarkoló volt ahogy minden légvételkor fájdalmasan felnyögött…Már hosszú idő telt el a baleset óta, illet volna már talpra állni, de ez csak nem akaródzott a kis betegemnek. Akárhányszor bementem szinte élettelenül nyúlt el az ágyamban, ha meglátott dobolt azonnal a farkával és csak a szeme sarkából kukucskált megindítóan…Kezdtem aggódni, talán hiábavaló lesz minden küzdelem az életéért…Egyszer azonban mikor kimentem és becsuktam magam mögött az ajtót, zajt hallottam! Nem tudtam mi lehetett az ezért visszamentem. Mintha hirtelen oldalra vágta volna magát, de nem voltam biztos benne, mert mire beértem már megint a napok óta megszokott pózban feküdt. Valami azonban gyanús lett nekem, ezért szépen megsimogattam és az udvar felől bekukucskáltam az ablakon! Mit láttam?! A kis büdöske mit csinált?! Szépen ücsörgött az ágyamban és harapdálta az infúziós készülék műanyag csövét, mert éppen avval szórakoztatta magát! Pár percet vártam és ahogy szoktam, bementem hozzá. Megint hibátlanul feküdt a már megszokott pózban és csak a farkincája dobolt ütemesen. Megpróbáltam felültetni és felállítani, de nem engedte, csak fájdalmasan nyavajgott… Mérgemben, mert rájöttem hogy valószínűleg átver, kiszedtem a véna katéterét, hónom alá csaptam és kivittem az udvarra! Letettem a szép zöld fűbe és jól kiosztottam! Vége a betegállománynak Te táppénzcsaló! Tessék bemutatni, hogy tudsz mozogni! Ha nem, akkor itt hagylak! Sarkon is fordultam és elindultam befelé a házba. Ha akarsz, jössz, ha akarsz, maradsz! Aki az ágyban tud ücsörögni, amikor nem vagyok ott az most is tud menni, csak tessék megpróbálni! Kicsit megszeppent és egy darabig nem mozdult, de amikor látta, hogy ennek fele sem tréfa, végre feltápászkodott, megrázta magát és végre elindult felém! Leguggoltam, széttártam a karjaimat és egyre gyorsabban szaladt felém! Felkaptam és lenyomtam egy csókot a feje búbjára! Amit utána kapott tőlem szidalmazást azt inkább nem írom le, de ő tudta hogy nagyon szeretem…

Szeretnél időnként egy jót mosolyogni? Akkor iratkozz fel a http://pettbull.blog.hu/ oldalamra!

Ha tetszett az írásom, nézz be a PettBull oldalamra is, kattints erre a linkre itt: http://pettbull.com/?affiliate=973

Szerintem az is nagyon izgalmas, amit kitaláltam: A PettBull Funkcionális Állateledelek! Kattints a fenti linkre és mindent megtalálsz róla!

Juhász Csaba Dr. PettBull.Com

 Oszd meg, hogy ismerőseidnek is mosolyt csaljunk az arcukra! 

assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba állatorvos "Dr. PettBull"

R&D Director - ügyvezető PettBull Kft.

Tel.: +36209887766

Email.: info@pettbull.com

Web: http://pettbull.com/?affiliate=973

Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/

Blog: http://pettbull.blog.hu/

 

img_4080.JPG

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr387800464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása