Csoki Potter: + Velem történt! Az állatorvosi praxis sötét oldalán

Az állatorvosi praxis sötét oldalán

2015. december 20. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba

Az állatorvosi praxis sötét oldalán
Harcsás Mártával az Ebugatta Tv műsorban a kezdetektől egészen a haláláig sokszor vettem részt. Ez úgy készült, hogy Márta és egy operatőre kijött hozzám egy napra forgatni és "Állatveszélyben" felvették azokat akik épp aznap kerültek a Klinikára.Ebben az időben már napi 100-150 betegünk volt, ezért igencsak mozgalmas napjaik voltak nálam. Csodálkoztam is hogy tudja Márta összevágni a végén néhány percre a storykat, hogy a végén legyen füle és farka is!
Csoki kutya természetesen állandó vendég volt, ott feküdt az élő műsorban is mindig a lábamnál és persze a forgatásoknál is a lábamnál sertepertélt.
Ebből az időszakból jutott most eszembe egy emlékezetes!
Történt aznap hogy kivonult a stáb forgatni. Ilyenkor Csoki Márta mellett tüsténkedett, mert be tudott gyűjteni extra simogatásokat és egy-egy jutalomfalatot is tőle.
Már a rendelőben felvették a betelefonálást és innen indult végig a történet. Meg is csörrent a telefon és egy vidéki Kollégám hívott, küldene egy amerikai buldogot, amelyik napok óta nem tud székletet üríteni hiába próbálkoznak a hagyományos módszerekkel. Szerinte meg kell operálni, mert más megoldást már nem lát! Miután végigvettünk minden lehetséges praktikát, végül úgy döntöttünk hozzák fel hozzám a kutyát. Márta boldog volt, hogy igazi vészhelyzet és már a telefonálást is felvette, hát még ha megérkeznek, majd azt és így olyan lesz mint az igazi "Vészhelyzet"!
Nem unatkoztak, amíg jó 150 km-ről végre megérkezett a betegünk, mert ekkor már négy vizsgálóban mindig egyszerre voltak páciensek az asztalokon, de ma csak ez az egy csigázta fel Mártát. Percenként érdeklődött, megjöttek-e már? Ki kellett adni a recepciós hölgynek, azonnal riadót fújjon, ha az autóval leparkolnak, mert a kamera már azt is szeretné rögzíteni ahogy megérkeznek! Mire eljött a nagy pillanat, már sikerült felvenni legalább 4-5 adásra való anyagot.
A parkolóból már a kamera kísérte a recepcióra, majd hozzám a vizsgálóba a kutyát és gazdáit. Márta sugárzott, kacsintott rám, hogy minden a terv szerint halad, ezt a beteget sikerül végig követnie! Ilyenkor nem volt szabad a kamerába néznem, de minden mozdulatomat kommentálnom kellett és rögzítették, később felhasználták az összevágott filmhez.
A beteg egy jókora amerikai buldog kan kutya volt. Láthatóan rossz bőrben, lefogyva, beesett hassal érkezett, de a saját lábán. Gazdái és az állatorvos szerint már napok óta nem eszik, amit iszik azt is kihányja. Kollégám, aki küldte azt mondta ökölnyi kemény képletet tud tapintani a hasában, ami "nem oda való"! Gondoltam ebből azért jó lesz majd gyököt vonni, de magam is meglepődtem, amikor egy valóban jó teniszlabdányi kőkemény képlet akadt már első tapintásra a kezembe, amint elkezdtem vizsgálni a kutya hasát!
Forgott a kamera, Csoki elhelyezkedett a lábam mellett a kosarában és forgott az agyam is, mitévő legyek?
Egyértelmű volt, hogy a vastagbélben a medence előtt összetorlódott bélsár onnan nem tud kiürülni, ez okozza a panaszokat. Obstipatio. Ez a szép latin neve. Magyarul ez esetben a vastagbél elzáródása. Mivel a vastagbelet felvágni és összevarrni jóval több komplikációval járhat, mint egy vékonybelet, ezért csak nem akaródzott rögtön a műtőbe rontani a stábbal a nyakamon, hát gondoltam választok egy egyszerűbb és biztonságosabb megoldást!
Megkértem az egyik kollégámat, segítsen a műveletben! Mártának ez nagyon tetszett, mert már két állatorvos szerepelt az ő Állati vészhelyzetében! Tehát egyikünk rögzítette az elakadt jókora kemény dugót a medence irányába, én pedig gumikesztyűs kézzel ugyan,egy speciális "magfogóval" benyúlva a végbélen keresztül próbálkoztam megfogni az elakadt képletet. Úgy gondoltam a gumikesztyű, csak dísznek lesz, hiszen úgyis csak az eszközzel fogok odabent turkálni, de sose lehet tudni alapon, na meg amúgy is finnyás vagyok az ilyen koszos beavatkozásoknál... Felszerelkeztem még jó adag papírvattával, legyen mivel feltörölni, amit sikerül majd kipecáznom. Úgy gondoltam, mindent precízen elrendeztem, hát indult a nagy művelet!
Máskor is tapasztaltam már mennyire leköti a nézőközönségemet, ha épp egy kutya fenekébe kell nyúlkálni, vagy tehén seggében könyékig kutakodni, netán egy ló ellésnél fekve küzdeni az állatorvosnak. Ezek mindig tiszeletet parancsoló akciók. Nem volt ez most sem másképp. Pisszenéstelen csend lett, amikor elkezdtem benyúlni a kutya végbelébe a jó 40 cm hosszú fém fogóval. Mivel a kamera forgott, hát meg kellett törjem a csendet ahhoz, hogy hasznos hanganyag is legyen a képhez, hát elkezdtem elmesélni, miért ezt a módszert választottam és miért nem a műtétet? Beszéltem a komplikációk lehetőségeiről és épp ott tartottam ez a módszer sem épp veszélytelen amit választottam, mert könnyen megsérthetem, netán átszakíthatom a magfogómmal a vastagbelet, az pedig életveszélyt okozhat a kutyának. Ebben a pillanatban mintha követ karistolnék a fém eszközömmel megérkeztem a találkozási pontra! Kollégám biztosan tartotta a hasánál kissé emelve a jó ötven kilós kutyát állva az asztalon miközben nem engedte előrefelé az elakadt képletet. A gazdái a fejénél rögzítettét, az amúgy egyébként békés és együttműködő beteget. Márta az operatőrrel oldalt állt és néha kérdezett. Kommentáltam a találkozásomat eszközömön keresztül és vázoltam a tervem: Ha sikerül szétnyitnom a bélfogót úgy, hogy nem sértem meg a belet és meg tudom fogni az elakadt dugót, akkor vagy ketté tudom törni, vagy át tudom húzni annyira, hogy segíthessek világra hozni a kutyának.
A terv nagyon jól nézett ki így, csak volt egy kis hiány az ismereteim között! Mégpedig az, hogy sem az állatorvos, aki küldte, sem a tulajdonosok nem mondták: Napok óta töltik be a beöntést a kutyába, de kifelé egy csepp sem távozott belőle!
Csukott szemmel finoman araszoltam egyre feljebb és nyitottam szét a fogómat, közben persze folyamatosan közvetítettem a kamerának is. Éreztem, hogy nyerésre állok, ha már csak egy hajszálnyival is beljebb tudok hatolni, meg tudom fogni az elakadt kőkemény bélsárdugót! Lelki szemeim előtt már ünnepeltem magam, amiért nem a műtét mellett döntöttem! "Amit egyszerűen is meg lehet oldani, azt fölösleges bonyolultan..." Már-már büszke voltam magamra, amikor kiszabadult a szellem a palackból! Konkrétan sikerült végre megfognom a teniszlabdányi golyót és mellette a fogómmal megnyitni a vastagbelet mindkét oldalon egy kissé. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a napok óta csak befelé töltögetett beöntések tűzoltófecskendőt megszégyenítő sugárban telibe locsoljanak!
Így lettem egy szemvillanás alatt a jól öltözött elegáns állatorvos doktor úrból okkersárga iszapbirkózó harcos, ráadásul némi illattal is megfűszerezve! Gumikesztyűs kezem még mindig a kutya fenekénél, bár a kesztyű ez esetben nem bizonyult elégségesnek, mert konkrétan a teljes arcom, a fejem búbjától a fél testemen keresztül a lábam ujjáig folyékony híg kutyaszarral lett panírozva! Talán én hamarabb vettem a lapot, mit a többiek a helységben, és láttam amint Csoki felpattan a helyéről mögülem és konstatáltam, hogy ő is átváltozott okkersárgává. Már amennyire ki tudtam nyitni legalább az egyik szememet... Ennek ellenére ha már így jártam, gondoltam megviccelem a jelenlévőket és rezzenéstelen arccal folytattam a kommentelést, meséltem miért kaptam most ezt a kis szagos locsolást és milyen szerencse, hogy sikerült megmozdítani az elakadt dugót! Ráadásul közben sikerült megroppantanom és sok kisebb darabkára összetörnöm.
Elsőnek az operatőr hagyta el magát! Kikukucskált a kamerája mögül és kezdett öklendezni, utána Márta és a többiek...
Végül komikussá fajult az egész vizsgálat és a forgatás is, de a betegünk megkönnyebbült és további segítség nélkül még ott az asztalon hatalmasat nyögött, bepúposította a hátát és könnyített magán! Spriccelve repültek ki kisebb nagyobb darabok és a még bent rekedt előző napi beöntések keveréke... A jogos kritikát minden betegemtől elfogadom, az amerikai buldogom így fejezte ki a háláját...
Ekkor már minden mindegy volt, hát befejeztük a műveletet, de evvel felkerült a hab a tortára! A stáb kimenekült gazdákkal együtt a szabad levegőre, nekünk Csokival együtt tetőtől talpig le kellett zuhanyoznunk, a vizsgálót restaurálni, a kutyát pedig a kozmetikánkban habos fürdő alá vetni...
Mire mi Csokival megérkeztünk jó háromszori szappanos zuhany után, már helyreállt mindenki felkavarodott gyomra és nevettünk a balul sikerült "Állati vészhelyzet" első epizódján!
Végül ez a jelenet az egyik szilveszteri bakiparádén került adásba, de ott sajnos a hozzá tartozó illat élményt nem lehetett mellé produkálni!
Csokit nehéz volt megvigasztalni, láthatóan zokon vette, hogy szolidaritást kellett vállalnia velem az állatorvosi praxis sötét oldalából is!