Kép: "Mit nézel hülye kutya? Nem láttál még macskát?"
PettBullJunior "Juni" pici kölyökkora óta van mindenhol velem. Így megszokta a macskákat is, akik a rendelőbe érkeztek. Nem foglalkozott velük. Sajnos az előző állításom múlt ideje nagyon is hangsúlyos! A múlt idő csak 3 éves koráig volt aktuális! (Most 6...) Mivel a rendelőbe általában hordozóketrecben érkeznek a macskák, azok nem futnak előle, közömbös volt irántuk. Még akkor is, amikor beszagolt egyik- másik ketrec ajtaján és nem túl barátságos fogadtatás érte! Konkrétan egy fújás mellett éles karmok csapódtak a ketrec ajtaján! Még ilyenkor is csak szelíd farkcsóválással jelezte, Ő kutya létére barátságos szándékkal közeledett, tisztetben tartja a szent "Kutya-Macska Barátság Törvényét"!
Mivel "macska biztos" volt Juni, állatorvos Kolléganőm átvette megőrzésre egy hétre, amíg elutaztam. Neki ugyanis van egy szent macskája a Rhodéziai kutyája mellett. A befogadás fő feltétele az volt: Junior nem molesztálhatja a macskáját! Erre eskü alatt kellett ígéretet tennünk, amit Juni kutyám többé-kevésbé be is tartott az ott töltött egy hét alatt. Visszaadásakor mégis jelentős panaszáradat zúdult ránk a Doktornéninktől! Elfelejtettem vele közölni, hogy nálam a kutya az ágyamban alszik... Nála persze a Rhodéziai miatt más a házirend! Ami érthető is, mert az ő kutyájának mérete nem annyira praktikus az együttalvást illetően, mint az enyémé! Így aztán Junior is kapott a földön az ágy, a macska és a Rhodéziai mellett egy fekhelyet. Igen ám, de amint elaludt a Doktornéni, Junika nem elég, hogy felment mellé az ágba, de a lába irányából be is kotorékolta magát a paplan alá és bekunkorodott a térdhajlatához szunyókálni, ahogy nálam is szokott! Hát ez kiverte a házirendet a befogadónál! Egy hét kevés volt hozzá, hogy meggyőzze Juniort, a földön kell aludjon! Juni győzött! Így aztán kaptunk a fejünkre bőven, hogy ezt miért nem közöltük az átadás előtt?! Miért, miért? Mert akkor nem biztos, hogy elvállalta volna az egy hetes kutyaszitterkedést! Ekkor még Juni tehát macskabiztos volt, sőt simán lehetett egy lakásban tartani, ott szabadon kóricáló cicával.
Mikor ásták ki a macskák a csatabárdot? Érdekel? Szóval... Egyik ősszel Balatonkenesén este a kikötőben pecáztunk. Többen is voltunk egymás mellett állva, a kikötő már kiürült, a szezonnak vége volt. Ilyenkor már csendes minden, így gyakran előfordult, hogy egy róka látogatta meg esténként a pecásokat! Ez a róka gyakran vadászott nyáron éjjel is, időnként láttam lopakodni, de amíg a szezonban nagy volt a nyüzsgés, addig nem került közel az emberekhez. Amint kiürült a strand, a kikötő és csak a pacások maradtak a parton, a rókica egyre bátrabb lett! Senki sem zavarta el, ha megjelent, sőt mindenki adott neki snecit a csali halaiból! Ezt ilyenkor felkapta a ravaszdi és elszaladt vele! Ritkán jött vissza újabb "jutalomfalatért".
Bár Junior visel a nyakörvén GPS jeladót, sőt egy Apple AirTag is van rajta, a róka miatt pórázát a nadrágom övének bújtatójához kötöttem. Nem volt kedvem a peca helyett éjjel a kutyát GPS koordináták alapján keresni, ha netán megjelenik mögöttünk a róka... Félő volt, hogy Balatonkenesétől legalább Almádiig fogja üldözni... Így aztán békésen pecáztunk. Junior a bal lábán mellett ült és Jack Russell Terriernek megfelelően minden ízében remegve várta a fogást! Nagyon tetszett neki, amikor valamelyikünk kifogott egy halat! Csobog a vízben, a parton mozog, meg lehet szaglászni, egyszóval extázis egy vérbeli kis kotorékkutyának!
A rókára számítottam, ezért kötöttem a pórázát a gatyámhoz, de arra nem ami ezt az idillikus esti pacát megzavarta! Mindenki a vizet nézte, az úszóját figyelte, mert snecikre vadásztunk, hogy legyen csalihalunk a süllőkhöz, csukákhoz. A kutya is háttal a partnak, nézte a vízet.
Derült égből villámcsapásként ért, amikor egy arrafelé portyázó kóbor kandúr fújt egy harciasat és avval együtt három olyat odavert a kutyám hátára, hogy a karmai felsértették a bőrét, amit később el kellett látni, annyira vérzett!
A kis vadászkutyám reagált leghamarabb, ellentámadásba lendült! A macska mázlija volt, hogy rókabiztos köteléken volt az ebecske! Olyat rántott rajtam mind a 6 kilójával, csoda, egy nem tépte le a gatyám bújtatóját! Dobott szegény egy hátraszaltót, ahogy a póráz megállította a támadását és csak a harci csaholás maradt szegénynek, az üldözés így meghiúsult! Na, ez volt az a pillanat, amikor a macskák kiásták a csatabárdot PettBullJunior "Juni" kutyámnál! Ettől a pillanattól kezdve nekem előbb kell észrevennem a macskát, mint neki, mert mindenáron törleszteni szeretné a rajta esett sérelmet! Szerencsémre eddig még nem volt rá szükség, de 2 naponta nem felejtem el feltölteni azóta a GPS jeladóját...
Szóval nálunk a kutya-macska barátságnak annyi..., de mi történt velünk a napokban?
KÉP: Ő a mi házi rókánk, aki már fényes nappal is jár "jógázni" a strandra! Az alábbi linken meg is nézheted:
https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=1736532183374083&id=1636530190&paipv=0&eav=AfbgzgNkQNIlpmo_1k3mW6q2R0QjEeQFJ6HRq-7GelvwRd89LzB8AFwnXUQ_zc1AKU0&_rdr
Kép: A jóga után a szörfözésen gondolkodik a ravaszdi!
Na, de térjünk vissza a legutóbbi afférunkhoz! Leparkoltam a Budaőrsi Halnagykernél és Junior bent maradt az autóban, ahogy szokott. Nincs evvel semmi gondja, az anyósülésen van egy kis szivacs ágya, abban vár türelmesen, ha olyan helyre megyek, ahová nem jöhet be. Igaz, az autót úgy őrzi, mint egy Pittbull, ha netán szerinte túl közel merészkedik valaki, azt figyelmezteti felkenődve az üvegre, vicsorogva harci csaholás közepette... Itt jut eszembe, volt ebből is kisebb kalamajkánk... Történt ugyanis, hogy éppen kihajtottunk egy fizetős parkolóból, ahol a parkolóőr erősködött, húzzam le az ablakot a jobb oldalon! Intettem neki, inkább jöjjön át az én oldalamra, de lusta volt, csak integetett, húzzam le az ablakot! Hiába pantominoztam el újra és újra, inkább kerülje meg az autót és jöjjön át az én oldalamra... Hajthatatlan volt, sőt! Bekopogott az anyós oldali ablakon, ahol az ülésen Junior békésen szunyókált! A kopogásra felébredt, felhúzta az ínyét, az összes fogát kivillantotta és dobermannokat megszégyenítő hangon morogni kezdett! Hiába csitítottam, felvette a támadóállását! A biztonsági őr tovább erőszakoskodott, hát engedtem neki, lehúztam az ablakot! A tervem az volt, hogy csak résnyire és megpróbálom verbálisan meggyőzni, jobban jár, ha nem nyúlkál be a vicsorgó kis pittbullom fölött! Csakhogy elbénáztam valamit, az ablak nem állt meg résnyire, hanem az automatika teljesen letekeredett! Mielőtt megszólalhattam volna a feldühödött parkolóőr benyúlt a pénzért az ablakon! Gondolhatod! Nem volt időm kiadni parancsot! Junior már úgy lógott az uniformis csukló részén, mint egy igazi Pittbull, akit lógatással tréningeznek! Szerencsére az erősködő őrnek a karját nem, csak a ruháját kapta el! Még onnan is csak nehezen szedtem le...
"Ma ma ma majdnem beszartam!" - jött ki elsőre az addig nagylegény őrzővédőből, akinek keze-lába remegett, pedig ki volt gyúrva és tetoválva kemény csávónak rendesen...
"Én mondtam, hogy jöjjön körbe!" - miközben fogtam az ölemben az őrjöngő, újabb támadásra kész 6 kilós biológiai fegyveremet!
Jó, jó, jó! Megint elkalandoztam... Visszatérek az eredeti történetemhez... Szóval:
Junior vár a Halnagyker parkolójában és szunyókál, ahogy szokott, gondoltam én... Ehelyett irgalmatlan csaholást hallok bent az üzletben, ráadásul nem is marad abba! Arra gondoltam, valaki piszkálhatja a kocsimat, mert nem szokott a kutyám ennyit őrjöngeni!
Kiszaladtam a boltból, de az autóm körül senkit se találtam, sőt a parkolóban sem volt egy teremtett lélek sem! A kutya őrjöngve csaholt, futott körbe az üléstámlákon, nem tudtam mire vélni, miért bolondult így meg?!
Beültem az autóba, próbáltam lecsillapítani, akkor végre megláttam mi az oka, hogy kilépett az én macskavadászom a komfortzónájából! Ahogy halszálkában parkoltam a mellettem álló autó motorháztetején mozdulatlanul ücsörgött egy hófehér cicamica! Lenéző tekintettel méregette az autóban őrjöngő kutyámat! Egy szőrszála sem rezzent, direkt bosszantotta a kutyát! Szerintem a balatoni haverja küldte, hogy szívassa már egy kicsit azt a kis Terriert, akinek ő kicakkozta a parton a hátát!
Megérdemelte volna a fehér cicaszobor, hogy lehúzzam az ablakot! Ráadásul a GPS is fel volt töltve! Biztos meglepődött volna a gonosz cicka, de végül letettem a revans lehetőségéről... Talán majd valamikor máskor... Szerinted le kellett volna mégis húznom az ablakot? Nézd meg az esetről a videót és döntsd el, Te mit tettél volna? Kattints erre a linkre!:
Ha tetszett az írásom, oszd meg az ismerőseiddel!
A PettBull Funkcionális állateledelekről az információt itt találod:
http://pettbull.com/?affiliate=973
Kattints a linkre és olvasd el!
Váljék kedvenceid egészségére!
assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba „Dr.PettBull”
PettBull Kft. R&D director / ügyvezető
Tel.: +36209887766
Email office.: info@pettbull.com
Email private.: info@drjuhaszcsaba.hu
Home page: www.pettbull.com
Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/
Blog: http://pettbull.blog.hu/
