Lesérültem! Ráadásul nem is egyedül! Hogyan? Üzemi baleset... Vigasztal, hogy hős, vagyok, mert mentő akcióm közben történt! Érdekel?
Épp szerettem volna behívni a következő páciensem, amikor megláttam, hogy a Kolléganőm és az asszisztense Laokoón szoborcsoportként mozdulatlanul áll a vizsgálóasztaluk körül. Feltűnt ez a szoborcsoport a rendelőben, ami nem megszokott látvány, de őket nem kígyó, hanem egy fehér cicamica rögzítette! A doktor néninket az összes elülső lábán lévő karmaival, azokat tövig beleeresztve, míg a hátulsókat az asszisztensünk fixálására használta! Azért nem tudott épp hangot kiadni, mert tele pofával a fogait is belemélyesztette, de azt nem tudnám megmondani, melyiküket kóstolta meg? Azonnal átvillant, jól jönne nekik most Superman! Mivel rá nem számíthattak, hát magam kezdtem el a mentést! Nagyon utálom, ha macska harap, vagy karmol meg, de most az adrenalin annyira dolgozott bennem, hogy még ezt a félelmem is legyőztem! Megkezdtem hát a mentést! Valahogy a doktor néni tenyere esett jobban kézre, ezért abból kellett félkörívben finoman kihajtogatnom egyesével a belemélyedt karminckákat, amik tövig eltűntek az áldozat bőre alatt! Fél szemmel az asszisztens megmentési tervét kezdtem már kidolgozni, amikor sikerült béklyóitól megszabadítani az első áldozatot, ám ekkor a cica felülírta azt, mert elszabadult a két elülső mancsa és pechemre a helyes kis arcocskája is! (Ezt a kifejezést a T. Gazdájától kölcsönöztem!) Mivel a két hátulsót még hősiesen fogta az asszisztens lánykánk, viszonzásul a cicamica is fogta az ő teljes alkarjait, hát gondolta, keres új kapaszkodni valót! Sajnos a nagy haváriában elfelejtettem bemutatkozni neki, hogy én a megmentő lennék, ez kis félreértésre adott okot, mert a hófehérke ráharapott a tenyerem élére és úgy rázta, marcangolta, hogy egy PittBull kutya is megirigyelte volna! Nekem viszont ez az akciója az újratervezést jelentette! "Ezt elkúrtuk!" Kezdett villogni a GPS útvonal tervezőm... Szánom, bánom, de cserben hagytam az asszisztenciánkat és a saját megmentésemre siettem! Szerettem volna grabancon ragadni a PittBull cicát, de olyan gyors volt, hogy meg kellett várnom, még egy pillanatra pihenőt tart, na ekkor sikerült! Erre szorított még egy jókorát a harapásán! A fogai már ínyéig mélyedtek bele a húsomba! Azonnal átvillant az agyamon egy állatorvos Kollégám esete, akinek macska karmolás miatt amputálták a hüvelykujját! Hogy kell majd az én tenyerem amputálni? Nem volt időm ezen tovább gondolkodni, mert folytatnom kellett a mentő expedíciót! Siettem volna a magam mentésére, de elfogytak az erre a célra alkalmas kezeim! A bal a cica grabancát fogta, a jobb tenyeremet, pedig a cica rögzítette, azért nem voltam cselekvőképes! Újratervezés! Már megint? De hát csak ilyen már egy-egy komoly mentő expedíció! Megmentőből áldozat lettem! Hol van Superman? Őt nem láttam még mindig körülöttünk, a doktor nénim erősen szorította az imént kiszabadult tenyerét, amiből már aktívan csöpögött a vér, az asszisztensünk még gúzsba kötve, de már jelentős vérveszteséggel a cica fogságában... Kilátástalan lett a helyzet... Szerencsére a "Jó tett helyében jót várj!", igazolást nyert, a doktor nénim besegített a megvadult bestia megfékezéséhez! Amikor felé nyúlt, a cica elengedte a tenyerem és őt akarta megharapni! Még mázli, hogy fogtam a grabancát, így nem érte el még egyszer! Itt a pillanat! Mint mentésvezető kiadhattam a parancsot! "Engedd el! Engedd el!" - Ezt ilyenkor legalább kétszer kell elismételni a nyomaték kedvéért! (Azt hiszem ezt a katasztrófafilmekben láttam!) Lényeg a lényeg, sikerült! Az áldozatokat kiszabadítottam! Már csak én maradtam kettesben a cicával... Sajnos neki szabad volt mind a négy lába harckész állapotban 18 tűéles karmával, a harapásra kész fogairól már nem is beszélve! Ilyenkor a macskák meglehetősen hajlékonyak! Olyan pozícióban is meg tudnak karmolni, amire nem is számítasz! Például simán tud a füle mögé nyúlni egyszerre mind a négy lábával és a kezedet eléri a tarkóján! Ráadásul a harci pozícióit olyan gyorsan képes változtatni, hogy szemmel nehéz még csak követni is! Kerestem egy hordozót amibe betehettem volna, de csak egy "piac talicskát" találtam, amiben hozták! Tudod milyen az? Amivel az öreglányok a piacon kóricálnak, két kereke van, húzzák maguk után és arra használják, hogy csukóból úgy fordítsák be eléd a sorban, hogy tuti a lábadon végiggurítsák, arra használva a szerkezetet, hogy eléd furakodhassanak! Na egy ilyenben hozták... Ennek a szatyor része petyhüdten lógott, abba esélyem sem volt betenni a megvadult macskát! Ha elengedem sosem fogjuk meg, illetve összetör mindent amerre jár a következő pár percben! Saját tapasztalatból tudom, az ilyen cica, amelyiknek "elgurult a gyógyszere", mindenre képes! Volt már hozzá szerencsém! Képes fejjel nekiugrani az ablaküvegnek, leverni mindent, de végül kard ki kard neki támadni bárkinek, amint szorult helyzetbe kerül! Hosszú perceknek telt az a pár másodperc, amíg egyik áldozatom meg nem jelent egy macska hordozó ketreccel! Addig én igazi macskasuttogó voltam! Animal Planet csatornán sem láthatsz profibbat a szemüveges, szakállas szét tetovált profitól! Szerintem, minden szerénység nélkül, én sokkal jobb voltam ebben a helyzetben! Ismered azt a reflex játékot, amikor a másik két tenyerét kell lecsapni, úgy, hogy ő megpróbálja elrántani? Na ilyen reflexjátékot játszottunk a cicával, amíg meg nem érkezett a ketrec! Képzeld! Én nyertem! Végre vége! Cica az alkalmi ketrecbe került, még csak el sem szabadult, hogy egy második menetet is lenyomjunk!
Kihúztam volna magam, jogosan várva a hősi akciómért járó kitüntetést, de kínomban csak görnyedten tudtam állni! Hülyén nézhettem ki, mert így visszaemlékezve, már nem tudom miért, de egy lábon álltam, a másikat térdből felhúzva, mint aki mentem bepisil, de még próbálja visszatartani, miközben szorítottam a tenyerem, amiből erősen csöpögött a vér! Amikor végre felnéztem, látom a másik két áldozat sem néz ki jobban, mint én! Mindkettőjükből folyik a vér és hozzám hasonlóan kevés sikerrel próbálják leszorítani a sebeiket! A leglátványosabb szegény asszisztens lánykánk kezei voltak! Neki az alkarjain hosszirányban olyan barázdák lettek, mintha Gilette pengével szabdalták volna fel amatőr öngyilkossági szándékkal!
Néma csendet a hősies harc után a cica gazdája törte meg, aki az egész jelenetet a járókeretére támaszkodva élvezte végig egy széken ülve: "Otthon is ilyen kis vadócka szokott lenni!"
Matt. Erre nem tudtunk értelmes választ adni! Illetve lehetett volna, de az nem lett volna szalonképes! Esetleg a macska repülhetett volna hordozóstól az ölébe lehetőleg nagy sebességgel? Nem. Negligáltuk a választ...
Már csak a romeltakarítás maradt hátra! Körbe fertőtlenítgettük egymás sebeit! Én az asszisztensét, ő a doktor néniét, a doktor néni az enyémet! Közben nem szalonképes kifejezéseket is használtunk, persze a másikat nem sajnálva töltögettük meg az ő sebeit csípős fertőtlenítővel!
Én csak azt mantráztam: "Kurva macska, kurva macska, kurva macska!" Közben a kezem amputációján gondolkodtam...
Oszd meg, hogy ismerőseidnek is mosolyt csaljunk az arcukra!
Tetszett az írásom? Akkor nézz be a PettBull oldalamra is, kattints erre a linkre itt: http://pettbull.com/?affiliate=973
Szerintem az is nagyon izgalmas, amit kitaláltam: A PettBull Funkcionális Állateledelek! Kattints a fenti linkre és mindent megtalálsz róla!
assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba állatorvos "Dr. PettBull"
R&D Director - ügyvezető PettBull Kft.
Tel.: +36209887766
Email.: info@pettbull.com
Web: http://pettbull.com/?affiliate=973
Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/
Blog: http://pettbull.blog.hu/
