Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Mit érez az állatorvos, ha váratlanul elpusztul a kedvenced nála és ezt közölnie kell veled?

Doki Potter - velem történt

2020. február 18. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba

dajka.jpg

Mit érez az állatorvos, ha váratlanul elpusztul a kedvenced nála és ezt közölnie kell veled? Olvasd el!

Kevés dolog tudja elrontani a napomat, de a minap sikerült! Elpusztult térdszalag pótlás műtéte közben egy kutya... 10 éves volt, semmi különös rizikó faktorral, de a műtét felénél egy pillanat alatt megállt a szíve! A monitorok azonnal jelezték, meg is kezdtük az újra élesztését, de sajnos sikertelenül... 5 perc alatt dől el, élet, vagy halál... Ha letelt az 5 perc és nincs keringése, végleges agy károsodást szenved a beteg... Itt túl voltunk már az 5 percen, de még próbáltuk az újra élesztését, sajnos hiába!
30 éve kisállat sebészettel foglalkozom, szerencsére, illetve az altatási protokollok pontos betartásának köszönhetően ilyen váratlan katasztrófa csak ritkán fordult elő velem, ahhoz képest naponta hány állatot altattam be műtétekhez! Ilyenkor azonban, amikor be kell látnom, nincs tovább, vennem kell egy nagy levegőt, lelkierőt gyűjtenem és behívni a mit sem sejtő gazdáját, aki a sikeres műtét végét várja a váróban...
Nagyon különbözően reagálnak a lesújtó hírre az emberek! Hálás vagyok annak, aki a viselkedésével, reakciójával nem nehezíti meg a helyzetem, de azt is megértem, aki őrjöng, vagy engem hibáztat!
Sajnos a műtéti altatásnak minden esetben van kockázata embernél, állatnál egyaránt! Ezt tudomásul kell vennünk, saját műtétünknél, vagy Kedvenceink operációjánál ehhez hozzá is kell járulnunk!
Persze ez a része a munkánknak nem a reklámozni való része! Hiába nem hibázott az altatást végző orvos, a személyzet, legszívesebben meg sem történtté tennék, de sajnos ezeket nem lehet...
Eszembe jutott a mostani tragédiám okán, az a 18 fiatal állatorvos, akik Etikai Bizottsághoz fordultak ellenem, mert élő ismeret terjesztő videó macska ivartalanításom közben a cica ébredezett és ennek hangot is adott. Nem elpusztult, csak hirtelen a fájdalom érzete visszatért, rá kellett altatni. A cica utána szépen ébredt, délután már játszott és úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna! Szerintem pont ezért sikerült a vártnál is jobban az élő műtét bemutatója, azt demonstrálta: Még egy macska ivartalanítás sem egy egyszerű műtét, ott is előfordulhatnak váratlan helyzetek, amit egyébként ott megfelelően kezeltünk is! Ne legyünk álszentek! Aki állatorvos azt állítja, neki még nem ébredezett állat a műtéte közben, vagy nem pusztult el még egy sem, az vagy nem operál altatásban, vagy még nem eleget és eddig szerencséje volt! A mai modern altatószerek jóval biztonságosabbak, mint azok, amikkel 30 éve kezdtem a pályám elején. Az altatógépek, az őrző monitorok is rengeteget fejlődtek. Ennek ellenére, akárhogy is tartjuk be a legmodernebb protokollt, sajnos altatási baleset elő-elő fog fordulni, állatnál, de sajnos embereknél is...
30 éves rutinnal a hátam mögött le merem a fentieket írni, sajnos az altatási kockázatot minden esetben tudomásul kell venni és vállalni!
Korábban már írtam erről, javaslom olvasd el itt

Mit érez az állatorvos, ha váratlanul elpusztul a kedvenced nála és ezt közölnie kell veled? Olvasd el!
Egyévesek lettek a magyar vizsla kölykök, akikről ezt a megható videót kaptam a gazdájuktól. A történetükről eszembe jutottak azok az esetek az utóbbi 30 év állatorvosi praxisából, amikor váratlanul nálam pusztult el a műtőasztalon az állat és ezt közölnöm kellett a gazdájával...
Az állatorvosnak ez nem egy könnyű pillanat, mint ahogy a gazdáknak sem. Más eset, amikor lehet számítani rá, de más, ha semmi előzménye, semmi rizikófaktora sem volt az altatásnak, ha minden a megfelelő protokollnak megfelelően lett betartva, és mégis leáll a légzése vagy megáll a szíve. Hiába veszem észre azonnal és kezdjük meg az élesztését, hiába... Van 5 perc rá, ha nem kap 5 percig megfelelő oxigénellátást az agy, menthetetlenül károsodik... Hiába van EKG, légzésmonitor, szén-dioxid (CO2) szintmérés amik jelzik, ha az altatásból ébredezik, vagy rendellenes lett a szívverése, kimarad, vagy fokozódik a légvétele, ilyenkor minden hiába, felborul a protokoll, a beteg meghal...
Megszámlálhatatlan altatást végeztem az utóbbi harminc évben. Ehhez a számhoz természetesen elenyésző az, ahány beteg váratlanul pusztult el a kezeim között, de mégis, ezek mély nyomot hagytak az emlékeimben. Beleég az agyamba az a tipikus kép, amikor váratlanul tátott szájjal vesz pár slukk utolsó nagy levegőt az addig békésen, ütemesen alvó állat. Jeleznek a monitorok és megkezdődik a versenyfutás az idővel! 5 perc az életért -vagy a halálért. Ki fog győzni? Legtöbbször mi, mert az ennek megfelelő protokoll szerint sikerül fenntartani a keringést, mesterségesen lélegeztetni ameddig kell, így szépen stabilizálódik újra a beteg állapota. Volt amikor azonban nem mi győztünk annak ellenére, hogy mindent megtettünk. Akkor ott álltam lesújtva, némán és csak nézni tudtam tehetetlenül az élettelen testet, arra gondolva: miért? Miért pont most ment el? Nem hibáztunk semmit, és mégis! Pont itt, pont most! Össze kell szedni magam, mert kint vár a gazdája...
Sajnos nincs olyan altatási protokoll, ami 100% garancia lenne arra, hogy nem fordulhat elő altatási baleset. Sem állatnál, sem embereknél. A modern altatószereket szinte lehetetlen túldozírozni, ezért nem igaz az a laikus állítás, ami gyakran elhangzik: "Az állatorvos túlaltatta az állatot!" A dózisok a testsúlynak megfelelően vannak kalkulálva, de az élő szervezetek nem egyformán reagálnak az altatószerekre. Volt több olyan esetünk is, amikor a műtéti előkészítés során a beteg légzése vagy szívverése rendellenesen kihagyott és ébreszteni kellett miatta, a műtétet el sem végeztük rajta. Ezeknél a betegeknél újra kontrolláltuk a labor, EKG, ultrahang vizsgálatokat és utána újra neki kellett fogni az altatásuknak néhány nap, pár hét múlva. Ugyanazok az állatok a következő alkalommal problémamentesen aludtak és ébredtek, ugyanazt az altatási protokollt követve, amelytől előzőleg meg akartak halni.
Minden ilyen alkalommal össze kellett szedni magam, nagy lelkierőt gyűjteni és oda kellett állni a gazdája elé, közölni vele a váratlan tragédiát: kedvence váratlanul nincs többé.
Ez a hír mindenkit lesokkol, ilyenkor az érzelmek sokszor nagyon különböző, nem várt reakciókat váltanak ki.
Volt olyan, aki megpofozta azt a kollégámat, aki átvette műtétre a kutyát. Sok fenyegetést, bosszút, a jó hírünk lejáratását kaptuk az első felindulásból sokkos gazdáktól. Ilyenkor általában nem tudunk reálisan tárgyalni. Hiába próbáltam magyarázni, mik lehettek a halál okai, amit persze csak a kórbonctani diagnosztikai vizsgálat tud eldönteni, az első sokk közben csak együttérezni tudtam…
Volt, aki később az Állatorvosi Kamara Etikai Bizottsága elé citált, vagy Bírósági pert kezdett, de idővel, ha lassan is, belátta: nem szándékosan „öltem meg” kedvencét, sőt, minden tőlem telhetőt megtettem a gyógyulásáért.
Az egyik kollégám lelkileg teljesen tönkrement, amikor egy tulajdonos azzal vádolta meg, hogy a császármetszéskor ellopta az újszülött pomerániai spitz kölyköket, hogy felnevelje és értékesítse őket! Ezt a képtelen ötletet felkapta a sajtó, a praxisa előtt forgattak és tényként közölték az esti hírekben. Szerencsére a halva született kölykök tetemei végül bizonyítékként boncolásra kerültek, de a polgári per évekig húzódott és hiába nyert persze az állatorvos, a procedúra egy életre megviselte.
Volt egy nagy port felvert, élő videó bejelentkezésem is, amikor ivartalanítás közben váratlanul ébredezni kezdett a cica. Most is azt gondolom, ezt nem eltitkolni kellene, hanem pontosan bemutatni, hogy az altatással járó beavatkozások sosem egyszerűek, minden eset más és más! Ezért a videóért az állatvédők „különös kegyetlenséggel elkövetett állatkínzás” miatt fel is jelentettek. Az Állatorvosi Kamaránál etikai ügy lett belőle. Ezúton is gratulálok a laikus állatvédőknek és az álszent állatorvosoknak, akik ebben az ügyben részt vettek ellenem! Állatkínzást ugyanis csak szándékosan lehet elkövetni, nem egy tervezett műtéttel, ahol a protokollnak megfelelő altatást használtam. Aki azt állítja, neki még nem ébredezett műtét közben az állat, az vagy hazudik, vagy nem altatott még eleget, hogy ilyen előforduljon! Volt olyan állatorvos is, aki azonnal kiposztolta, ő elhatárolódik ettől, nála ilyen sosem fordult még elő és biztosítja a pácienseit, nem is fog! - Kár, hogy szinte azonnal kaptam pár üzenetet olyan páciensektől, akiknek nem csak hogy ébredezett volna nála a kutyája az altatás közben, hanem el is pusztult!!!- Az eset kapcsán kikértem a humán aneszteziológusok véleményét is, akik megerősítettek abban, ez minden óvintézkedés ellenére az emberek altatásánál is néha előfordul.
Egy alkalommal humán gyermeksebész kolléga kutyáját kellett operálnom, aki szerette volna megnézni, így sterilbe öltözve jelen volt a műtétnél. Végig asszisztálta az előkészítést, a monitorozást, az altatást és azt is, amikor a műtét közepénél hirtelen szívmegállásban elpusztult a kedvence. Letelt a kritikus 5 percünk, nem volt tovább… Álltam ott, nem tudtam még mit mondani, megelőzött, azt mondta: „Kollégám! Köszönöm, az egész stábnak, én láttam, mindent megtettetek! Azt nem tudom, hogy fogom elmondani a feleségemnek… Nem vigasztalásként, de annyit, nekem eddig 23 esetben kellett közölnöm a szülőkkel, hogy a gyermekük a műtőmben meghalt! Tudom, most mit érzel, együttérzek veled!” Átkarolt, megölelt. Becsomagoltuk a halott kutyáját, többet nem szóltunk egymáshoz, kivittem neki az autójához, ott még egyszer a szemembe nézett és kezet fogtunk… Nagyon sajnálom! -mondtam neki… Néztem utána, ahogy könnyes szemmel elhajtott. Egy gyereksebész kolléga, aki a történtek ellenére még engem vigasztalt. Kellett vennem pár nagy levegőt, hogy vissza tudjak menni folytatni aznap a munkám…
Ezek után el tudod képzelni milyen érzéssel írtam alá kisfiam műtéti altatásához a szülői hozzájáruló nyilatkozatot? Milyen görcs volt a gyomromban a műtéte alatt és hogyan fürkésztem a tekintetét az operációt végző orvosnak, amikor kijött hozzám a váróba és végre megszólalt: „Minden rendben!” Ne kelljen kipróbálnod mekkora kő zuhan le a szívedről ilyenkor!
Amiről a fentiek eszembe jutottak és amiről a videót kaptam: a két elárvult magyar vizsla kölyök, Monda és Bezzeg. A gazdájuk korábban nálam és más állatorvosnál dolgozott állatorvos-asszisztensként, de azóta is megtisztel a bizalmával, ha kedvenceivel gondja van. Fontos – és jóleső- visszajelzés számomra, amikor a volt dolgozóim rám bízzák kedvencük műtétét, pedig a munkakapcsolatunk már régen megszűnt. Így adódott, hogy Kata is bent lehetett kutyája császármetszésénél a műtőben. Profi műtősnőmet ismerte, mivel együtt is dolgoztak korábban nálam, így természetesen nem adtam neki feladatot, csak „megfigyelőként” kapott lehetőséget. Fruska, a vizsla szuka volt „A Kutya” számára, mivel annyira különleges küllemű, készségű és vadász munkakutya volt. Utolsó lehetőségként a lehető legmegfelelőbb kannal pároztatta, amiből csak két kölyök fogant meg. Pontosabban a félidőben végzett ultrahang vizsgálat kimutatta, hogy eredetileg többen is voltak, de csak ketten maradtak, a többiek megfogantak ugyan, de idő közben felszívódtak! Amikor kicsi az alomszám, gyakran előfordul, olyan nagyra növekszik egy-egy magzat, hogy egyszerűen nem fér ki a szülőúton. Ilyenkor beindul ugyan a szülés, de természetes úton nem jönnek világra a kölykök, császármetszésre van szükség. Itt is ez volt a helyzet. Ahhoz, hogy a kölykök életben maradjanak, a lehető legkevesebb altatószer kell jusson a szervezetükbe. Ezért a szuka műtéti előkészítése ébren történik, minden kikészítve, majd az altatószer beadása után mihamarabb világra kell hozni a kölyköket. Ez ebben az esetben is rekord idő alatt megtörtént. Megszületett egy kis Dávid és egy hatalmas Góliát! Mire a bőr varratokkal végezni szoktam, a kölykök elkezdenek „énekelni”, azaz magukhoz térnek és szopni szeretnének. Ez pontosan így zajlott Fruskánál is, Kata boldogan törölgette szárazra a kis jövevényeket, ám hirtelen megállt a műtőasztalon lévő szuka szívverése! Azonnal észrevettük, próbáltuk éleszteni, de hiába… Letelt az 5 kritikus perc… Hiába pumpáltuk még utána is, vége lett… Az addig vidám hangulat lefagyott a műtőben… Ott álltunk a két életrevaló gyönyörű magyar vizsla kölyökkel a kezünkben… A halott Fruskából még azonnal kifejtünk annyi tejet, amennyit csak lehetett, de az csak tűzoltásra volt elég… Készítettem róluk egy képet és „Dajkakutyát keresnek!” címmel azonnal a világháló segítségét kértem hétvégén késő este lévén. Még aznap estére találtunk egy átmenetileg megfelelő dajkakutyát, egy törpe pincsert, amelyiknek pár napja csináltam császármetszést, így azonnal dajkaságba került a két kis árva. Pár nap múlva sikerült végleges dajkakutyát találni nekik, egy labrador szuka személyében, mert a pincser a mérete miatt csak átmeneti megoldás lehetett. Így lett néhány tejtesójuk a kis árváknak, a világhálónak köszönhetően.
Kata akkor pár nap múlva ezt írta:
„Amikor úgy érzed, a Jó Isten elengedi a kezed és a padlóra zuhansz, mindig küld segítőket, akik melléd állnak, körbevesznek azzal a szeretettel, amit képtelenség szavakba önteni...
Az elmúlt pénteken úgy éreztem, kettétört a szívem, miközben két pöttöm, az altató hatása miatt élesztgetésre szoruló kölyökkel a kezemben, elvesztettem Fruskát...
Kegyetlen, sokkoló - nincs rá szó, milyen érzés...

Aztán valaki, aki sosem hallott rólam, az első szóra elvállalta, hogy befogadja őket pár napra.
Hála érte Juhász Csabának, akinek eszébe jutott a rendelőben egy néhány nappal korábban szült kutya.
Tóth Irén és az ő tünemény kiskutyája, Baba (törpe pincser) azonnal elfogadta az én árván maradt kis vizsláimat.
Elmúlt már éjfél, mikor odaértem hozzájuk. ...
Zokogás, mosoly, bánat- és örömkönnyek...

Eközben a háttérben, a tudtomon kívül őrült keresés, szervezés kezdődött..
Takács Eszter, Mármarosi Anna, Noveczki Katalin, és még fogalmam sincs kik, akik MINDEN követ megmozgattak, felforgattak...!
„DrPettbull” Dr. Juhász Csaba napokon át kommunikált a segíteni akaró, jó szándékú emberekkel, és gyűjtötte azokat a lehetőségeket, amik szóba jöhettek. Őt hívogatták, levéve a vállamról olyan terheket, amiknek a cipelésére képtelen voltam.

Több, mint 10 ezer megosztás, segítő szándékú emberek, tenyésztők, kutyások és nem kutyások...

Majd vasárnap délelőtt jött egy hívás Eőry Esztertől, hogy vigyem hozzá őket, örömmel és szívesen elvállalja a dajkaságukat.
Labradorok.... Ki ne ismerné őket a szelídségükről, jóságukról..!? Kimondhatatlanul megörültem neki, mert tudtam, Eszter ugyanúgy (vagy még jobban "őrült"), profi tenyésztő, akinél pont ugyanolyan biztonságban lesznek majd, mint Irénnél Babával, vagy nálam, ha. ...
Sokan kérdeztétek: miért kellett elhozni őket...?
Baba kistestű, pici kiskutya, felnevelni nagytestű kutyát a méretei miatt nem tud.

Így ma elbúcsúztunk tőlük, hogy Eszter labrador mamája gondozza őket tovább. Ginger - akárcsak Baba - azonnal elfogadta őket és mintha csak odaszülettek volna, úgy bánik velük.

Nincs rá szó, hányan írtak, hívtak, barátok, kollégák, kutyások, tenyésztőtársak külföldről - minden MÁS fajtából, hogy felajánlják a segítségüket bármiben, vagy kifejezzék az együttérzésüket, egyet kivéve: az itthoni tenyésztőtársaimat. (Minimális kivétellel...) Olyanok sem, akik tőlem származó kutya utódaival tenyészt(g)etnek...
Még csak egy együttérző szót sem.
Ők ezt a bejegyzést már nem látják. Legalábbis általam már nem....
Megváltunk egymástól.
Ők nem is érnek ennél több szót. ...

Köszönöm MINDANNYIÓTOKNAK, hogy mellettem voltatok!!! A barátoknak... A kollégáimnak, akik amikor bementem újból dolgozni, pihe-puha szeretettel fogadtak... Eszter, Csabi: a vasárnapi terápiás sétánkat...
Szabó Zsuzsanna: hogy segítettél meglátni a dolgok mélyebb értelmét...!

Ez a rengeteg SZERETET, és ez két, élni akaró csöpp kis lélek átsegített a nagyon nehéz napokon!!!

Köszönöm, és ölellek benneteket!!!”

Tudom, hogy Katának Fruska volt az élete kutyája, de az elvesztése után egy évvel a videóhoz ezt írta:
„Szülinap van. Az első....
Amikor a jó Isten az egyik kezével elvesz, a másikkal ad...
Egy éve ilyenkor Fruska váratlanul előre szaladt, itt hagyva két apróságot. Életem egyik nagyon-nagyon fájdalmas napja volt...
De ma ünneplünk!
Kimondhatatlan hálám Irénnek és Eszternek, amiért önzetlenül segítettek, és befogadták, nevelték, óvták, szerették őket!
Sok vizslám volt. De ők nagyon különlegesek számomra. Átsegítettek anyukám elvesztésekor a szeretetükkel, jóságukkal. Általuk megismertem sok-sok jó, és kedves embert, kaptam új barátokat. Annyi mindent írhatnék... De nem akarok túl "nyálas" lenni...
Fogadjátok olyan szeretettel ezt a kis összefoglalót, amilyen szeretettel készítettem!
Bezzeg, Monda! Nagyon boldog születésnapot kívánok!
U.i.: Isten éltesse a pöttöm tejtesókat, Mollyt és testvéreit, és Isten éltesse a macitesókat Bugit, Berryt és a többieket, valamint Baba és Ginger pótmamánkat!
Kékesi Kata”

Bezzegke olyan picurkának született, hogy sokan nem mertek volna fogadni rá, de én igen! Nekem lett igazam! Ezért is lett Bezzegke a neve! Most egy évesen Bezzegke picit nagyobb, erőteljesebb lett, mint Monda! Boldog szülinapot a két kis árvának!
Kata! Megtisztelve érzem magam, hogy Fruska elvesztése sem törte meg a barátságunkat!
Kedvenceink, szeretteink váratlan elvesztését sosem könnyű feldolgozni, de annak sem, akinek ezt közölni kell Veled.

Budapest, 2020. február 6.

Ha tetszett az írásom, oszd meg az ismerőseiddel!

assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba
„Dr.PettBull”
PettBull Kft. R&D director / ügyvezető

Tel.: +36209887766

Email office.: info@pettbull.com
Email private.: info@drjuhaszcsaba.hu
Home page: www.pettbull.com
Facebook:
https://www.facebook.com/DrPettBull/
Blog: http://pettbull.blog.hu/

A PettBull Funkcionális állateledelekről az információt itt találod:
http://pettbull.com/?affiliate=973
Kattints a linkre és olvasd el!
Váljék kedvenceid egészségére!

Az említett videót ezen a linken találod a Facebook bejegyzésben: https://business.facebook.com/watch/?v=229923084683287

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr2415479764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása