17. Axi és a Mama süteménye

Kevés kutya volt amelyiket szeretett. Általában flegmán viselkedett velük, szerintem le is nézte őket. Axit a dobermannt azonban különösen utálta… Ahol lehetett ki is szúrt vele… Sőt ebből szinte sportot űzött. Például egy szép napon éppen operáltam, amikor szegény jóságos nagymamám: a MAMI feldúltan bejött és alig tudta elmondani mi történt vele? „Most gyere azonnal át és nézd meg mit csinált az Axi?! Összedőlt a ház vagy mi a baj? Nem, csak éppen felfalta az egész délelőtt gondosan készítgetett mákos sütit! Minek tetted kihűlni, hogy hozzáférjen? Dehogy tettem a konyhában volt az asztalon és onnan vette le! Gyere nézd csak meg! Átmentem és látom ám hogy a buta dobermann két pofára zabálja a kedvenc mákos sütimet, turkálja a padlón keresztbe-hosszába a fém tepsit és az egész konyha padlója katasztrofálisan néz ki. Egyszóval eléggé siralmas volt a délre szánt sütemény állapota… Nem ő tehet róla mondtam, minek engedted be? Nem engedtem be! Mind a két ajtó be volt csukva! Akkor hogy jött be? Nem tudom de látod hogy bejött és felzabálta a mákoskát! Mama ez a buta kutya ne tud ide bejönni, mert nem tudja kinyitni az ajtókat! Ez csak a Csoki lehetett! Dehogy a Csokika!? Hogy gondolok ilyesmit? Miért hol van most? Kint fekszik a másik terasz előtt és napozik! Nem is járt erre sem! Nem baj azért gyere nézzük csak meg, mert ide az Axi nem tud bejönni két csukott ajtón keresztül, az biztos! Amikor odaértünk a másik ház bejárata előtt lévő teraszhoz, valóban ott találtuk elnyúlva a napon heverészni az én ravasz kis bajkeverőmet! Ártatlan farkcsóválással üdvözölte a látogatóit! Na Csokesz elég a színházból! Engem nem versz át! Na mutasd csak a fogaidat! És láss csodát! A Büdöskének tiszta mák volt a foga! Hát persze! A rafkós kis labrador szépen kinyitotta az ajtókat, az asztalon belakott sütivel, utána lelökte Axinak, majd a végén otthagyta őt a csumiban, ő meg szépen elvonult alibi napozásra jó messze a tetthelytől! Pech hogy éppen mákos süti volt a menü, de hát nincs tökéletes bűntény ahogy mondani szokták!

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

16. Tibi fejpántja

Egyik alkalommal jól síelő csapattal voltunk Ausztriában. Az egyikük Tibi barátom volt akit Csoki különösen kedvelt. Az utolsó felvonóval még felcsúsztunk a csúcson lévő étterembe, ott szépen kényelmesen megvacsoráztunk, addig tükör simára gyalulták a gépekkel a pályát. Szürkületben meg egészen a faluig versenyeztünk lefelé eszetlen tempót diktálva, mert az utolsó fizetett aznap a bárban! A pálya kétharmada körül Tibi fejéről lefújta a szél a fejpántját. Lent pihegtünk még, vártuk Csokit aki nemsokára meg is érkezett. Lefelé csúszni semmiség, de felfelé menni a havas lejtőn, csak egyszerűnek tűnik, de aki próbálta már tudja szinte lehetetlen vállalkozás, vagy legalábbis nagyon fárasztó! Épp ugrattuk egymást, ki menjen vissza az elveszett fejpántért? Menj vissza Te! Nem menj Te! Menjen aki az utolsó volt! Ne! Inkább az aki az első volt! Nem sikerült megegyeznünk. Odaszóltam Csokinak: Ugorj már vissza Csoki és hozd ide azt a vacak pántot! Ezt nem parancsnak szántam, csak úgy haveri alapon ugrattam őt is, ahogy a többieket előtte. Csakhogy a többieknek eszük ágában sem volt mozdulni felfelé a lejtőnek, addig Csoki boldogan fordult vissza határozottan elkezdett rohanni a fejpántért. Pár lépés után azonban leállt és visszanézett: Kisgazdám tényleg mehetek érte? Persze Csokesz szaladj csak otthon megvárunk és finom kaját csinálok, ha visszahozod! Szaladj gyorsan! Csak leesett állal láttuk a távolodó fekete egyre csökkenő pontot a fehér sípályán beleolvadni a sötétedő estébe…Mire visszaért több mint fél óra eltelt! Addigra már jól felsrófoltam a fogadási téteket a sok hitetlen között! Még hogy nem találja meg! Ha-ha-ha! Nem feledkeztem el a kényeztető vacsiról amit megígértem neki! Naná hogy megérkezett! Volt ám ováció, mikor kinyitotta a kilincset és a szájában a fejpánttal beállított a házba! Aznap nem én fizettem a bárban...

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

15. Jeges fürdő

Sebészeti tanfolyamot a svájci Davosban is együtt végeztük el Csokival. Nagyon tetszett neki, mert a havat imádta és abból ott jutott bőven nekünk. Néhány nap alatt egy méter friss hófehér lepel szakadt ránk. A házikónkból reggelente sível mentünk le egészen a konferencia termig. Ez jó buli volt! Vidáman rohant mellettünk mosolygott, úgy hogy egészen a füléig ért a szája, földig lógott a nyelve és cikázott, harapdálta a havat. Jó volt ránézni, milyen vidám és boldog lehet egy ilyen kis labrador lány. A jóleső kis reggeli testmozgás után gyors reggeli volt önkiszolgáló rendszerben. Ez maga volt a paradicsom Kokinak! Mindenki adott neki valami finomságot! Édes süti, sós süti, ilyen szendvics, olyan szendvics, sőt egy alkalommal láttam még tejeskávét is kunyizott magának. Szerencsére nem lógtunk kis a sorból mert a világ minden tájáról hozzám hasonlóan „őrült” állatorvosok voltak ott, ráadásul sokan hozták a kutyájukat is. Az egyik előadónak a mondókája közben a felesége bejött a terembe, mire a kis szálkás tacsija meghallotta a gazdi hangját, hát usgyi és nekifutásból felugrott az előadói pulpitusra! Repült szét minden papír, mire a professzor ölében landolt a kis hosszúkás a hallgatóság nagy derültségét okozva. Nem felejtem el azt sem hogy rezzenéstelen arccal folytatta az előadását az úri ember, még csak a hangja sem bicsaklott meg, és miután teljesen felborult a teremben a fegyelem, rendre intett minket, azt mondta: nem ezért fizettek ide be uraim, hanem azért hogy tanuljanak! Én 15 percet kaptam erre a témára, nincs időnk a nevetgélésre! Már-már majdnem csend lett és fegyelem, mire Csoki elvakkantotta magát, erre a kis tacsi egy nagy nyelvessel arcon csókolta a gazdáját és éktelen csaholással kiszabadította magát az ölelő karok fogságából és elkezdett spurizni a teremben! Erre aztán elszabadult a pokol! Hirtelen mindenhonnan különböző kutyák kerültek elő az állatorvos gazdik lábai alól és óriási party kezdődött! Mire feleszméltem már Csoki is régen a gézengúzok között hancúrozott! Vége is lett az előadásnak, nem sikerült többé helyreállítani a rendet…Mintha csak egy jelre vártak volna az addig napokig fegyelmezetten viselkedő kutyák! Hogy mit mondott nekik a megfelelő pillanatban egy vakkantásával az én kis Csokoládé Királynőm, nem tudom, de az biztos, az ő vezényszavára hirtelen sztájkba lépett az egész kutya kavalkád!

Svájci pontossággal kezdődtek és végződtek az előadások. Közöttük mindig finomságokat lehetett enni a gazdáknak és a kutyáiknak is. Mindent időre kellett verseny tempóban végezni, ahhoz hogy ne késsünk sehonnan sem. Ebéd után futva kellett magunkra húzkodni a sí cuccot és délutánig a társaság nagy része megtámadta a havas lejtőket. A sí buszok is másodperc pontosan csukták be az ajtajaikat. Élvezte ezt a hirtelen nyüzsgést és forgatagot Koki, aki közben mindenkitől begyűjtött egy-egy mosolyt, vagy becézést. Az én kis fekete Csokoládémat felfelé mindig az ölembe vittem a felvonókon. Ezt hamar megszokta. A két síbotot keresztbe fogtam a végüknél, erre ráhasalt a nagy fenekével és én meg cígölhettem… Ha csákányos felvonóval mentünk, jobban elfáradt a lábam fölfelé, mint lefelé! A karjaimról nem is beszélve! Olyan lettem egy szezon végére mint a Popej a rajzfilmben. Beülős felvonón még el is aludt ha éppen jól érezte magát a karomban. Amikor felértünk egy nagy legalább 40 személyes lanovkával a csúcsra és kiszálltunk, hirtelen mindenkiben meghűlt a vér! Szinte mozdulatlanná merevedtek a kiszálló síelők, mert Csokesz a bedokkolt felvonó mellett kiment a korláton kívülre és kergette a fekete madárkákat a szikla párkányról. Az cseppet sem zavarta hogy alatta több száz méteres szakadék van, nyugodtan szaladgált a betonpárkány legszélén, vagy lazán lebámult a mélységbe, úgy hogy milliméterkre állt meg a perem szélén! Amikor először megláttam, nem mertem hirtelen rászólni, nehogy megforduljon, vagy miattam leessen… Már láttam magam előtt a Halászbástya ismétlését csak sokkal rosszabb kiadásban… Érdekes hogy a kölyökkori balesete ellenére semmi tériszonya sem maradt vissza. Lefelé aztán a méteres friss porhóban lavinaként hempergett és csúszott lefelé! Nagyon ügyes volt mert mindig esésvonalban közlekedett, így nem zavarta a síelőket. Egy nap zokszó nélkül lefutott akár 50 kilométert is! Később azonban csináltattam neki egy olyan spéci hátizsákot, ami pont passzolt a hurka forma testére, kilógtak belőle a lábai és a derekamnál egy övvel fixálni tudtam. Így együtt tudtunk mozogni és nem himbálódzott rajtam. A két mellső pracliját a vállamra tette, a hátulsókkal is átkarolt, ha kellett, ráadásul még a farkincája is kilógott a zsákból! Ha jeges volt a pálya, vagy már fáradt volt, sokszor utazott a hátamon így. Jó tréningbe voltam vele a plusz 33 kilója miatt, amikor száguldottunk lefelé, vagy vonszoltattuk fel magunkat a felvonóval. Mikor végre leszáguldott az állatorvos csapat és igyekeztünk a buszunkat elérni, Csoki bevetette magát a zúgó jeges hegyi patakba! Volt legalább mínusz 15 C fok! Nem lehetett lemeni segíteni neki, mert a partoldal meredek és havas volt, a patak meg igen mélyen folyt! Nem is nagyon igényelte, mert rendkívüli módon élvezte, hogy a sima jéggel fagyott sziklákon lehet a sodrással lefelé vitetnie magát. Hiába hívtam, esze ágában sem volt kijönni a jeges fürdőből! Ilyenkor alkalmi süket volt… A parton drukkoló szurkolók rögtön két táborra oszlottak: Az egyik szidta a felelőtlen gazdát, mert ezt engedte neki, a másik azt mondta, semmi baja nem lesz, mert ez egy LABRADOR! Nekik lett igazuk! Mikor megunta a játékos jeges csúszkálást, simán felmászott a partra. Jókat hempergett a puha hóban, ráfagytak a jégdarabok, de nem látszott hogy fázott volna. Rohangált egy jót, majd épphogy csak elértük a buszunkat…A délutáni előadáson szépen megszáradt, de semmi baja sem lett, pedig egy jó kis tüdőgyulladást borítékoltam volna neki… Később már nem aggódtam, mert szokásává vált a jeges fürdőzés. Ha éppen be volt fagyva egy kis víz, de már be lehetett törni, akkor képes volt nekifutásból ráugrani többször is, csak azért hogy beszakadjon! Ha ez végre sikerült, akkor önelégült vigyorral ült be a jéghideg vízbe! Itt lettem arra is figyelmes, milyen különlegesen jó szaglása van! Állandóan apportírozott valamit. Davosban jókora fenyőtobozokat gyűjtött, amit el kellett dobni neki. Ez a játék addig ment, amíg ő el nem fáradt. Csakhogy nem volt egy fáradékony típus. Mivel én már meguntam a folyamatos dobálgatást, hát szépen átdobtam az útról a mellette lévő 2-3 méteres hófalon a völgybe jó messze a friss porhóba. Ezután, mint akik jól végeztük dolgunkat besétáltunk az előadóba. Körülbelül 15 perc múlva mindenki legnagyobb megdöbbenésére megjelent Csocsika ugyanavval a tobozzal a szájába, amit előtte eldobtam a völgy felé!!! Innentől kezdve az egész csapat próbált eldobni, vagy eldugni neki tobozokat. Mindet megtalálta! Nagyon élvezte ezt az új játékot! Odáig fejlesztettük ezt a mókát, hogy ha egy neki idegen egy pillanatra megfogta a tobozt és valahogy megjelölte, utána rejthette akárhová, Csoki megtalálta! Később ennek a játéknak nagy hasznát vettük még.

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

14. Epilepszia

4 éves kora után kezdtek epilepsziás rohamai lenni. 2-3 havonta jelentkeztek. Nem voltak túl súlyosak, nem volt eszmélet vesztése, bár így sem nézett ki valami vidáman, amikor egész teste görcsölt, pánik félelem ült az amúgy jóságos nagy barna szemeiben, könyörgően nézett rám és én nem nagyon tudtam segíteni… Ilyenkor fogtam a karomban, simogattam, beszéltem hozzá, de nem sok haszna volt. Egészen addig még egyszer játékból meg akartam tréfálni! Olyan mélyen aludt, hogy bombát lehetett volna robbantani mellette. Hiába szóltam neki, nem hallotta meg. Fogtam egy kocka Milka csokit és finoman betettem a szájába, úgy hogy nem vette észre. Amikor olvadozni kezdett a nyelvén, álmában elkezdte csóválni a farkát, dobolt vele az ágyon, mint amikor az infúzióval a karjában táppénzcsalót játszott velem. Halk elégedett mormogó hangokat hallatott, és én örültem hogy egy szép álmot okoztam a legjobb társamnak! Ebből tanulva az egyik rohamánál gyorsan kipróbáltam, hátha a Mikla terápia itt is sikeres lehet? És bejött! Kis csokival sikerült elvonni a figyelmét, a rohamok rövidültek és sokkal elviselhetőbbek voltak, legalábbis szerintem…

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

13. 

    

    

    Miért éppen Csoki? És miért csak Milka?

Teljes becsületes neve a törzskönyvi lapján „Jóreménység Bonbon Csoki” volt. Születésekor csoki színűnek született ugyan, de később teljesen befeketedett…Így aztán én csak Étcsokinak hívtam…Bár mindenre hallgatott a Koki-tól a Csokóig…

A név kötelez! Ehhez ő is tartotta magát. Imádta a csokit! Pontosabban igazán csak a Milka csokit szerette. Egy szelet Milkáért mindenre hajlandó volt. Mély álmából képes volt felébredni, ha a csoki sztaniol papírjának a zörgését meghallotta.

A praxis kezdetén sok kutya-macska gyógyszert nem lehetett még itthon kapni, ezért Bécsből hoztuk be. Rendszeresen jártam kis egy állatgyógyászati céghez, ahol már jól ismertek minket és főleg Csokit nagyon kedvelték. Egy nagy hangár épület volt, aminek az elején pazar irodát rendeztek be süppedős fehér szőnyeggel.

Csoki imádott ide járni, mert az összes eladónak volt hozzá egy becéző szava és mindig adtak neki a legfinomabb tápokból kóstolót. Egy alkalommal azt kérdezték, szabad-e adni neki az új termékükből egy kutya-csokoládéból, amit most vezetnek be a piacra? Csoki lelkesen fogadta a kicsomagoláskor a papír csörgését. A külső csomagolás nagyon szép volt, de a csoki nem volt túl bizalomgerjesztő…Úgy nézett ki, mint amikor megolvad a csoki, majd a hűtőben úja fagyasztjuk és kicsapódik a kakaóvaj rajta…Már kevésbé volt lelkes, amikor megkapta…Nyammogott, nyammogott, majd egy jó nagy ívben kiköpte a hófehér süppedős szőnyegre és ráadásul a mancsával még rá is csapott és jól szétkente!!! Majd elsüllyedtem szégyenemben… Nem szereti szegényke a csokoládét? – Kérdezte a hölgy széles mosollyal. Dehogynem, csak úgy látszik ez nem ízlik neki… Szegénykém a Milkához van szokva… Ó, akkor adok neki a saját Milkámból! Hiába tiltakoztam, - persze csak udvariasságból – máris kapott az eredeti svájciból. Ezen már nem nyammogott az én kis specialistám, hanem slukk és már le is nyelte! Nevetett ám a személyzet! Tettünk még egy próbát! A Milka mindig lecsúszott, a kutya-csoki meg a szőnyegre lett köpve, még bele is taposta mindet! Végül már az egész iroda ott hahotázott a produkción, mire előkerült a főnök is. Majd ő túljár ennek a rafinált elkényeztetett labradornak az eszén, csak bízzuk rá! Adott Csokinak egyszerre egy kocka Milkát és egy kocka vacak kutya-csokit a cég reménységéből, amellyel a kutya fogyasztókat akarták meghódítani. Nem volt azonban ilyen egyszerű átverni a csoki specialista Csokit! Nyammogot, nyammogott, majd nyelt egyet, utána köpött egyet és nagy derültséget okozva a népes nézőseregének, végül jól beletaposta azt a vacak kutya-csokit a szép fehér szőnyegbe, de persze a Milkát nem felejtette el lenyelni előtte!!! Nem csak zseni, de nagy színész is volt…

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

12. Koldus a váróteremben

Állandó fogyókúrára kellett ítélnem kedvencemet, mert folyamatosan súlyfeleslege volt, ahogy az egy igazi labradorhoz illik. Szerencsére sokat mozgott, naponta futott egy-két órát a lovak mellett, de ez még mindig kevés volt ahhoz képest, amennyit enni tudott! Folyamatosan kunyerált…Egy idő után önellátó lett. Rendszeresen kisomfordált a váróterembe, flegmán végigmérte a várakozó kutyákat, macskákat, mintha azok ott sem lennének, majd leült egy ott ücsörgő tulajdonos elé. Eleinte csak ártatlan szemekkel bámulta és elkezdett szemezni vele. Olyan rafkós volt, hogy ilyenkor szoborrá válva ült és még kacsintani is képes volt huncutul. Ha ebből még nem találta ki az áldozata, mit akar, akkor elkezdett neki „buffogni”. Ez olyan egész halk ugatásféle volt, amikor csak levegő jött ki a zárt fogazata közül, úgy hogy a pofáját közben felfújta. Minimális hangot adott így, de általában elérte vele a célját. Amennyiben még ekkor sem, és elfogyott a türelme, hát támadásba lendült! Neki a keksszel, vagy jutalom falattal teli zsebnek! Jól megbökdöste az orrával, vagy megmancsolta! „Na Te nehéz felfogású! Érted már hogy mit akarok Tőled?!” Jaj milyen kis aranyos, és milyen éhes szegény! Ezt a kis színházi jelenetét naponta többször is előadta, de sosem játszotta el fölöslegesen. Kifinomult szaglásával előbb szép alaposan felderítette a terepet, majd csak azután ült le a megfelelő gazda elé, akinél az ő ízlését is kielégítő ennivaló volt. Ennek megfelelően sosem volt éhes és mindig éhes volt… Engem meg a guta ütött meg, mert szinte csak jelképesen adtam neki enni, de ennek ellenére állandóan a túlsúlyával küszködtem… A személyzet külön büntetésre számíthatott, ha Csokit etetni merték, de persze ennek ellenére szépen mindenkit mindig levett egy kis falatkára. Nem lehetett nem adni neki, ha bedobta az éhező kutya ábrázatát…Ez azonban mind semmi ahhoz képest, hogy pontban 10 órakor rendszeresen hallottam ugatni. Eleinte nem tudtam mi lehet a kertben amit ennyire kell csaholni, de ez a hang nem a macskának szólt, mert az egészen másmilyen volt. Néhány nap után kimentem a kertbe ennek utánajárni. Látom hogy Csoki hercegnőm ül a szomszéd kerítésnél és ütemesen ugat. Megnéztem senki és semmi sem volt ott, hát elhívtam. Másnap megint pont 10-kor. Nem értettem mit ugathat? Pár nap múlva, megint odamentem, mert nem értettem mi lehet ott, amit állandóan 10-kor meg kell ugatni? Végre ez a rejtély is megoldódott! A szomszédasszony kiabált ki a konyha ablakán! Sziasztok! Jövök már! Jó, de hová jön? – gondoltam, amíg odaért hozzánk? Mikor megláttam a kezében egy tábla Milka csokit, még meg is örültem és nagyot nőtt a szememben, mert azt hittem nekem hozza… Csalódnom kellett mikor Csokiba kezdte betömködni a szeletkéket. Mikor szerényen megjegyeztem, nem tévesztette-e el a csoki adománnyal a házszámot, éles kacajok közben elmesélte: Minden nap pontban 10 órakor Csoki megjelenik a kerítésnél, vakkant néhányat és bepuszil egy tábla Milkát! 1 egész táblát minden nap! Én meg fogyóztatom! Nem egy két kockát, nem egy egész táblát! És ráadásul Milkát… Na mindegy… Kérdeztem nem lehetne-e csak egy kis kockát adni neki? Hogy gondolom, mikor szegényke úgy szereti? Egyébként pedig elnézést akar kérni, na nem tőlem, hanem Csokitól, mert pár napra elutaztak és elfelejtette a házvezető nőt tájékoztatni a 10 órás kötelezettségéről! Legközelebb nem fogja elfelejteni! Ha nem lesznek itthon majd a személyzet gondoskodik szegény kis labradorról! Így aztán nem volt mit tennem a bestia bevágta a napi tábla csokiját…Nem lehetett jól lakatni. Ha már nem fér el végkép több a hasában, hát elspájzolta! Gyakran voltunk olyan konferenciákon, ahol valami kis ennivaló is volt a hallgatóságnak. Ez volt csak a kánaán az én kis bélpoklosomnak! Csak másnap láttam milyen szorgalmasan dolgozott előző nap! Amikor elhúzták az asztalokat és leszedték a terítőket, akkor döbbent meg mindenki a fal mellé benyomkodott pogácsák, szendvicsek és egyéb finomságok mennyiségétől! Ezeket mind Csoki kunyizta össze a résztvevőktől és rakta el szorgalmasan a nehezebb napokra is gondolva…Voltunk egyszer legkedvesebb svájci ismerőseinknél, ahol a nassoltatás szintén tilos volt, de Csoki környezetében ezt a szabályt senki sem tudta betartani. Olgi a háziasszony is lebukott egy alkalommal. Már legalább pár hete itthon voltunk, amikor felhívott. Kacagott nagyon, alig tudta elmesélni, mi történt. Nemsokára az ott jártunk után valami büdösre lettek figyelmesek a lépcsőházukban. Eleinte nem is voltak biztosak, de később egyre inkább erősödött a szag, hát elkezdték keresni az okát. Napokig nem találták, pedig már jól feltúrták miatta a lakásukat. Végül eljutottak a szag forrásához a lépcsőfordulóban lévő nagy virágládához! Látszólag semmi különös nem volt rajta, a virágok pompáztak benne, a nagy zöld növények beborították az egész ablakot, de kegyetlen bűzt árasztottak főképp a gyökereik felől… Elő is került a földbe gondosan elásott jókora velős csont, amit én nem engedélyeztem odaadni, de Olgi stikában lepasszolta a kis kunyerálónak, csak éppen pechjére az ő orra alá ásta el a hálószobája bejáratához! Kegyetlen dögszag volt a patináns házban hetekig utánunk!

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

11. Pocok harapta meg az orrát

Bármivel hajlandó volt játszani. Lehetett az bot, labda, sípoló süni, toboz vagy alma. Apropó alma! Egyszer egy szép almás kertben tettük a reggeli sétánkat Svájcban. Mindig hozott egy jókora zöld almát, amit el kellett dobni, vagy rejteni. Épp nagy keresésben volt, szimatolt szorgalmasan, kereste melyik lehet a sok egyforma zöld alma közül az amelyiket én dobtam el. Egyszercsak hirtelen fájdalmasan feljajdult és pánik szerűen elmenekült. Nem tudtam mitől ijedt meg ebben a békés idilli környezetben? Mikor odajött hozzám, még mindig remegett. Látom ám hogy az orrtükrén vérzik! Mi lehetett ami megsértette? Letörölgettem panaszos nyöszörgése közben és látom ám a négy éles kis hasítást! Egy mezei egér orron harapta az én kedvenc vadász kutyámat! Úgy látszik éppen a reggeli almáját fogyasztotta, amikor a nagy bundás is pont azt akarta megszagolni! Jó kis vadászkaland volt!

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

10. Kertészkedés

A kertünk egy része még gyümölcsös és veteményes volt, de ahogy a Nagymama öregedett, kellett valakit megbízni a művelésével, mert már nem bírta, de ragaszkodott a zöldségeihez. Jött is egy kedves öreg Úr, akinek a kert volt a mindene. Katonásan álltak a palánták és mindig úgy el volt gereblyézve, mint a tükör… Egyik alkalommal jött, hogy kész a munka menjek ki, nézzem meg és vegyem át! Nem nagyon értem rá, meg annyira nem is érdekelt, mert tudtam mi vár rám, elsimított föld, kis ágacskákra aggatott zacskókkal megjelölve, hol mi lett elültetgetve. Nem lehetett megsérteni, hát mindig meg kellett nézni a művet, addig a pénzt el sem fogadta volna. Míg odaértünk a kert végébe, megkaptam az előadást, mik fognak kinőni. Most éppen dughagymázni kellett, valami különleges hagymákkal aminek különösen finom íze lesz ha majd megnő. Csakhogy volt egy kis meglepetés, mire odaértünk! Csoki kutyám ott ült nagy büszkén vigyorogva az ágyás előtt, ami közel sem volt elsimítva, mint máskor, hanem olyan volt mintha egy vaddisznó család túrta volna össze és a lábai előtt egy kis fonott kosárka tele dughagymákkal, amiket gondosan kiásott a földből! Én a hasamat fogtam úgy nevettem szegény öreg kertészünk meg a kapával akarta agyoncsapni a kis szorgalmas segédjét! Utána mikor már elszállt a haragja, elmondta hogy végig ott segédkezett neki a kutya és nézte ahogy kihúzza a zsinórokat, elduggatja a hagymákat és készre planírozza az ágyást. Utána bejött hozzám, kicsit késlekedve jöttünk vissza, addigra meg az újdonsült kertész leány hibátlanul kiásta az összes dughagymát! Azt gondolta ez egy jó játék, az öreg eldugja őket, Csoki kutya meg szépen megkeresi és a kosárkába összegyűjti! Megszámoltuk egy sem hiányzott! Ekkor vettem észre először, milyen különlegesen jó szaglása van!

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

9. Ugatás

Hosszú ideig a hangját sem hallottam. Már azt gondoltam nem tud ugatni. Elhatároztam hogy megtanítom neki! Neki is láttunk ahogy kell! Csoki volt a tét. Leültettem elém és mutattam neki a szabályos jelet: kéz ökölbe, majd az ujjak kinyílnak és közben „hangot” vezényszó. Semmi. Tudtam hogy a szomszéd kutyák az utcán éktelenül ugatnak majd ha arra sétálunk, ezért elballagtunk oda. Mutattam a jelet a kerítésen belül lévő kutyának, mire az ugatott, én meg adtam neki csokit. Mondtam az én buta labradoromnak: Látod ez milyen okos kutya? Tud vezényszóra ugatni, Te meg nem! Ezért ő kap csokit, Te meg nem! A következő kísérletnél bizonytalan kis vakkantást eresztett el, mielőtt a konkurencia kapta volna a jutalom csokit! Persze hogy ő kapta! Nem biztos hogy ez egy jó ötlet volt, mert ettől fogva mindent elintézett magának amit csak akart, mert addig ugatott amíg el nem érte vele a célját…Például imádta sportoltatni a Nagymama fehér macskáját. Nem bántotta, sőt kifejezetten szerették egymást. Mivel gyakran rajtakaptam hogy egészen közelről ugat a fülébe a macskának, amíg az el nem kezd szaladni előle, mert akkor végre lehet fogócskázni vele! Mindig jól leszidtam, amíg egyszer észre nem vettem hogy a békésen szunyókáló kutyát a macska kezdi addig piszkálni, amíg az fel nem ébred! Akkor aztán spuri előle, és lehet jót mulatni, ha a kutyát leszidják a macska kergetésért. Ez után a kis epizód után nem szóltam bele a kis játékukba. Hol együtt aludtak összebújva, hol éppen kergették egymást, de nem lehetett tudni, ki kezdte…

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/

8. Szállodai szobákban

Imádta a szállodai szobákat. Amikor felvittek megmutatni az új helyet, rögtön boldogan körbeszaladt és vigyorogva jelezte: tetszik neki! Miután a személyzet kiment és egyedül maradtunk, behúzott farokkal és púpos háttal eszeveszett „vadmalac futásba” kezdett, repültek a szőnyegek és az ágytakarók…Nem lehetett rá ezért sem haragudni, csak nevetni, nevetni, nevetni… Ilyenkor szertett fogócskázni is! Ha szaladtam utána, menekült előlem, amíg el nem tudtam kapni a farkát vagy a lábát. Amint ez sikerült, én spuriztam előle, mert rögtön üldözőbe vett és megpróbált a fenekembe harapni! Ezt addig műveltük, még mindketten ki nem dőltünk! Még jó hogy ezt idegenek nem látták! Biztos nem gondoltak volna normálisnak!

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

http://shop.pettbull.com/