19. Lovas falka utánam!
A balesete után Csoki mozgása nehezen rendeződött, de mégis sikerült odáig eljutni, hogy ki tudott jönni velem terepre a lovak után. A hátulsó testfele még gyenge volt, de pont ezért mozgatni, erősíteni kellett. Régebben mindenfelé szaladgált és nem kellett rá várni, bármilyen tempót diktálhattam, meg sem kottyant neki. A gerinc bénulása után azonban csak annyit futott amennyit feltétlenül muszáj volt és nekem is figyelnem kellett rá, ha lemaradt, lassítottunk, de szépen haladtunk és egyre többet bírt. Beállt szépen mögénk és pont a nyomunkban haladt, ahogy csak bírt. Axi ilyenkor száguldozott és cikázott mindenfelé. Élvezte a szabadságot és azt hogy végre itt kitombolhatja magát. Sokszor szomorúan juttatta eszembe, amikor még Csoki is így tudott szaladgálni, most pedig még az is megerőltető szegénynek hogy végig tudja valahogy szaladni a távot. Becsültem az akaraterejét, a kitartását és azt, hogy felfogta bármilyen fájdalmas is csak úgy javulhat, ha minden nap kicsit többet és többet tréningezünk, ezért pedig meg kell szenvednünk… Mindig tíz-húsz méterre lemaradva, de kitartóan követett. Láthatóan minden erejét és tűrőképességét igénybe vette a lovaglás.
Gyakran pillantottam hátra, nehogy lemaradjon és összeszorult szívvel drukkoltam neki minden újabb méter megtételéért. Szomorú látvány volt, mert láttam előtte is és most, amikor láthatóan kínlódott, de tette mert én azt kértem tőle… Biztatgattam, szünet végig beszéltem hozzá, bátorítgattam és szépen de igen lassan azért milliméterenként azért volt eredménye is a munkánknak. Ennek ellenére kellemes része volt ez a napjainknak. Nem tudtam közben a napi gondjaimra figyelni, ez az egy-két óra naponta felért egy agymosással, csak a ló volt alattam akire minden érzékszervemmel kellett koncentrálni, a környezet csodálatos volt, minden nap más, változott a növényzet, más és más állatokkal találkoztunk. Volt ismerős nyuszink, őzikéink, különböző madarak, szép ragadozók is, sőt még saját róka családot is meglátogattunk rendszeresen! Ott a mama rókát annyira megszelídítettük, hogy aránylag közelről lehetett megnézni! Vittünk neki veszettség vakcinát csalétekben a rókavárhoz, amit a repülőgépekről szoktak leszórni nekik. Az egyik évben még a vadászokkal is volt egy kis afférom, mert megpróbáltam megértetni velük, hogy ez a róka saját, és a védelmünk alatt áll, de szerintük „dúvad” és ki kell lőni… Nem tudtunk egy nevezőre jutni ebben a kérdésben és ez egy kis afférhoz vezetett… Abban az évben sikerült megmentenünk őt, és született is három kis aranyos róka kölyök, akiket gyakran csodáltunk meg játék közben, bár közel sem voltak olyan szelídek, mint a mamájuk… A következő évben sajnos eltűnt a rókickánk… Ami azonban rendszeresen megzavarta ezt az idilli hangulatot az Axi volt! Mindig arra lettem figyelmes, hogy szegény kis Csoki kutya jajveszékelve fekszik a földön, vagy éppen tápászkodik onnan fel és keservesen sírva panaszkodik! Axi meg ezerrel szalad keresztbe mögöttünk! Nem elég baja van ennek a szerencsétlen kis labrador lánynak, alig tud még stabilan menni a gyenge hátulsó lábaival és ez a hülye Axi meg még fel is löki!!! Ilyenkor gyorsan visszakanyarodtam a kis árva panaszkodó kutyámhoz a lóval és vigasztalgattam, ő meg jól kipanaszkodta magát… Amikor végre összeszedte Csoki magát, és tovább indulhattunk, nem feledkeztem meg a tettes büntetéséről sem!!! Utána eredtem Axinak és a lovagló pálcával bizony ráhúztam mérgemben párat, majd visszalovagoltunk a sértetthez és büszkén biztosítottam róla: a bűnös megkapta a méltó büntetését a gaztettéért! Hálás szemekkel jutalmazta meg a hősies védelmezőjének és újult erővel állt be utánunk hogy folytathassuk az utunkat… Gondolom vérszemet kapott és kicsit túlzásba vitte azonban a trükköt Csokika és egyszer lebukott!!! Pechjére pont akkor fordultam hátra amikor nem kellett volna! És mit láttam?! Csoki baktatott a nyomunkban a szokott távolságra lemaradva a lótól. Axi pedig előtte úgy 2-3 méterrel keresztbe vágtázott teljes sebességgel. Amint elé ért Csokinak, az a földre dobta magát és szívszaggató jajveszékelésbe kezdett! Axi a közelében sem járt, nemhogy fellökte volna!!! Pedig hányszor kapott ki szegény ártatlan dobermann!!! Szégyelltem is magam miatta, de nem volt mit tenni, jól kibaltázott az ellenségével már megint rendszeresen az én kis kedvencem…
Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a shop.pettbull.com webáruházam!
Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com
