46.A szerelmes Csoki
Mindig megkérdezik tőlem a leendő kutyatulajdonosok, milyen nemű legyen az új jövevényük? Ha kan, lőttek a tujáknak és a növényzetnek a kertben, de ha szuka… Nem tudom ez jobb-e, de azt tudom, amikor tüzel akkor igencsak figyelni kell az erényeikre! Én is a jó gazda gondosságával jártam el. Ilyenkor a szemem mindig Csokin tartottam, de nem volt könnyű dolgom, mert a kritikus időszakokban minden cselt bevetett, hogy megszökhessen. 3 hét állandó figyelés, szobafogság, csak pórázon sétálgatás mellett is mindig megtaláltak a környékbeli lovagok. A kertbe rendszeresen beköltözött és ott táborozott néhány helyi vagány, akiket addig nem is láttam. Kitartóan ücsörögtek, éjszakánként ugattak és vonítottak, valószínűleg egymással traccspartiztak. Jelentkezőkből nem volt hiány, úgy látszik elterjedt a híre az eladó menyecskének. Mindenesetre, én, mint a leány gyámja nem kívántam egyik udvarlót sem fogadni! Árgus szemekkel kellett uralkodnom ahhoz hogy megőrizzem a leánykám jó hírét. Az első periódust sikerült is átvészelnünk, de a második már nem ment simán. Hazaértünk egy szép nap, pont a legkritikusabbak egyikén. Megálltam az autóval a praxis előtt, átnyúltam kinyitni a másik ajtót és kitessékeltem rajta Csokit. Én kiszálltam a sajátomon és szóltam neki. Sehol sem volt! Megkerültem az autót, de nem láttam. Gondoltam biztosan gyorsabb volt és már beszaladt a házba. Komótosan beballagtam. Mivel a bejárati ajtó is nyitva volt, nem is gondoltam semmi rosszra sem. Szédelegtem még pár percet gyanútlanul a lakásban, majd kezdtem keresni a labradorom. Nem találtam meg! Éppen azon tanakodtam, hol lehet? Megszólalt a telefon! A szomszédból hívtak…Menjek át, mert a kutyám ott van a kertjükben! Egy saroknyira laktak és ez volt Csoki egyik kedvenc csavargó helye. Kölyökkorában gyakran hoztam innen vissza mikor lelépett tőlem. Mostanában azonban már régen nem csinált ilyet. Szedtem a lábam, de azért nem aggódtam, mert bíztam a szomszédban, aki telefonált. Hiba volt! Pontosabban, mire ő leért a lakásából a telefon végeztével a kertbe már elkésett! Én is… Amikor beengedtek látom az én pártfogoltam összeragadva egy jókora óriás schnauzerrel az egyik legjobb bandatársával! Nem volt mese bepárzott! Hiába vigyáztam rá… Nem szóltam semmit sem a szomszédnak, nem tettem szemrehányást, de ennek ellenére elkezdett szegény magyarázkodni, amikor meglátta a bosszús arcomat. Ő azonnal telefonált, de mire kijött a kertbe már így találta őket, stb, stb… Járattam az agyam, mitévő legyek, de nem volt jó ötletem hirtelen. Azt nem értettem hogyan jutott be a kertbe a közel két méteres kőkerítés ellenére?! Erre is kaptam választ, mert volt egy szemtanú, történetesen a szomszéd! Ő látta az ablakból amikor a legnagyobb meglepetésére Csoki átugrott a kerítésükön és megérkezett hozzájuk vendégségbe. - Csak zárójelben jegyzem itt meg, hogy ezen a teljesítményén később felbuzdulva jóval később meg akartam tanítani neki, ugorja át a kerítésünket, mint egy palánkot. Amikor ezt kértem tőle, az utcáról bedobtam neki a kerítés fölött az egyik kedvenc sípolós sünikéjét. Utána kiadtam a vezényszót, hozd! Akadály hopp! Megvezettem, hogy legyen elég lendülete, kicsit segítettem neki a nyakörvénél fogva, de csak addig jutottunk hogy a két hátulsó lábán állva támaszkodott a kerítésen. Még egyszer megpróbáltam, nekivezettem, de még eddig sem jutottunk. Hozd a sünikét! Kértem tőle, erre megpördült és elspurizott tőlem, nem is értettem hova indult el? Eltűnt a szemem elől, amikor befordult a sarkon, majd mire utána indultam volna, a gumisüni sípolása ütötte meg a fülemet! Benéztem a kertbe és ott látom Csokit, amint önfeledten dobálja magának a sünikéjét és nyomogatja, amivel egészen mulatságos hangokat tudott előcsalogatni belőle. Hívtam, erre nekiiramodott és folyamatosan sípoltatva a sünit amerre az imént ment, most vissza is jött hozzám. Kaján pofával ledobta a sünit a lábam elé és várta dobjam el újra! Meg is tettem, majd új próbálkozással a kerítés fölött akartam átugratni a labrador lányt, de ő rám nézett és azt kérdezte a tekintetével: „Kisgazdám Te biztosan jól vagy? Minek kellene átugranom a kerítést, amikor a kertkapun keresztül is be lehet szaladni a sünikéért a kertbe?!” Feladtam a próbálkozásomat… Később ugyan megtanult palánkon átugrani, de ha tehette mindig a könnyebbik úton ment, fölöslegesen nem erőltette meg magát… - A szomszéd nem tudta hogy tüzel, korábban rendszeresen belógott hozzájuk, igaz, akkoriban nyitva volt a kapujuk nappal, mert autószerelő műhely üzemelt náluk. Szerették Csokit, mindig jókat játszott a kan schnauzerjükkel, és mindig vevő volt egy kis csokira amivel megvendégelték őt. Tehetetlenségemben odasétáltam az egymásnak háttal álló újdonsült házasokhoz és finoman, diszkréten próbáltam megtudakolni, a kis hölgy vajon hogy került ide? Amíg oda nem értem, nem nézett a kis kurva rám, de amikor már ott álltam mellette, rám emelte a tekintetét és nagy barna szemeit. Elmosolyodott és kaján pofával egyszerűen kinevetett. Még mázli hogy nem tudott beszélni, de így is megértette velem: „Hi-hi-hi! Csak sikerült túljárnom az eszeden! És különben is nem látod hogy szerelmes vagyok? Na milyen jó palim van? Tetszik?” Hát nem voltam túlzottan elragadtatva… Igen lassan telt az idő a várakozással, mire végre a párocska szétvált egymástól. Addigra a kan tulajdonos házigazda is megérkezett és büszkén nézegette az ő hódító kan kutyáját… Az addig egymásnak hátat fordító kutyapár eszeveszett játékba és fogócskába kezdett egymással. Láthatóan udvaroltak és próbáltak kedveskedni a másiknak. Számomra kicsit túl modern szisztéma nemigen tetszett, miszerint előbb a sex, utána az udvarlás, legfőképpen azért, mert már számoltam a szerelem gyümölcsével is… Ennek ellenére jó volt nézni, milyen felszabadultak és boldogok voltak mindketten. Az idő kerekét visszaforgatni már nem lehetett, ezért nem is rontottam el a jókedvüket és diszkréten a háttérbe vonultam a fiús szülőkkel együtt. Jó két óra múlva kaptam az újabb telefont, mehetek az új aráért, mert már úgy kifáradt az ifjú pár, hogy mozdulni sem bírnak. Így aztán szépen hazasétáltunk a megesett lánykával, de ez esetben a dorgálásom elmaradt, mert már úgyis mindegy volt és kár lett volna elrontanom az ő szép napját! Kaján pofával bandukolt mellettem, várta a szidást és nem értette miért nem kapja? Nem szóltam semmit, erre már bökdösni kezdte a tenyerem, arra sem kezdtem el simogatni, mire behúzott farokkal nekiiramodott és vadul vágtázva körözni kezdett körülöttem jellegzetes vadmalac-futásával, amit csak igen jókedvében szokott. A történtek ellenére titkon bizakodtam, talán elkerül a kölyökáldás és nem lesz sikeres a frigy. Nem akartam schnauzer-labrador kölyköket. Csoki epilepsziás volt, a csípője is közepes dysplasiás (csípőficam), ami bár nem zavarta, de nem volt egy tenyészteni való szuka, pláne nem egy óriás schnauzer párral! Félidős vemhesen 1 hónappal a kaland után már nem lehetett tovább a fejemet a homokba dugni és megvizsgáltam a leendő kismamát. Felraktam a vizsgálóasztalra és tapogatni kezdtem a hasát. Sajnos megtaláltam a pingponglabdányi kis kölyköket! Lehetetlen elhelyezni egy alom keverék kutyát, ezért nem volt jobb lehetőség, maradt a műtét. Ez a procedúra minden gond nélkül lezajlott, már másnap jött velem a lovardába, csak két hétig kicsit vigyáztam, ne szaladgáljon a sebével, de igazán nem viselte meg őt. Máig sem értem hogy vert át és játszotta ki az éberségem, amikor kiszállt a másik ajtón a kocsiból! Talán behasalt alá, amíg én körbejártam azt? Nem lepődnék meg, mert nagyon rafinált volt!
