Dr. Perényi János állatorvos Kollégám fotója.

Már az egyetem megkezdése előtt és alatta is folyamatosan segítettem az állatorvos Kollégáknak a körzetükben a sertések orbánc elleni vakcinázását elvégezni. Ez mindig szezonális feladat volt, azaz rövid határidő alatt kellett az egész ország sertés állományát közel egy időben beoltani, hogy a járványvédelem hatásos legyen. Természetesen ehhez segítségekre volt szükségük a körzetüket ellátó állatorvosoknak a napi munkájuk mellett. Pechemre ezek az akciók szintén a legnagyobb nyári melegben folytak... A felszerelésünk legfontosabb darabja a "TSZ Nike" fekete gumicsizmánk volt a "fehér kábát" és az orvosi táskánk mellett. Így jártam be, házról-házra az országunk szinte minden szegletét... Sikerült megismernem a szavazásra jogosultak minden rétegét... Például az egyik tanyán a postaládában lévő leveleket bevittem a gazdaasszonynak, aki megköszönte és megkért: "Ha mán behozta "aranyoskám", óvassa mán fő leenkedves!" Kibontottam és az egyik levél a Magyar Televíziótól érkezett a néninek. Egy kérdőív volt benne, amiben a műsorokra vonatkozó felmérő lap, válaszborítékkal lapult. Kitöltöttük közösen a gazdaasszonnyal, majd a végén átadtam neki aláírásra. "Jaj Drága! Írgya mán alája helyettem, tuggya ín nem tók írnyi, óvasnyi..." - Szóval pont neki küldték ki a kérdőívet, melyik műsor tetszett legjobban... Azóta nem csodálkozom, ha a TV műsorok nem épp az én ízlésemet tükrözik! 

Ne kalandozzunk tovább, kezdjük el oltani a malackákat! 5-kor kelés, reggeli és 6-kor kezdünk az első háznál! Igyekezni kellett, mert volt még hátra estig 99, amikben átlag 5 db malacka várt ránk! Tehát vidéken 100 háznál 500 sertést tartottak. Most tudod hány malacka van ezekben a falvakban? Jó ha 5 db (!) az 500 helyett!!! A feladat: bebújsz a szaros disznóólba, mindegyik malackát futtában beoltod a nyakánál. Gyakran a gazdák már leakasztották a kerti budi ajtaját, avval terelgetve, segítve a malacok rögzítését az oltáshoz. Ez a módszer nem volt túl gyors, mert disznótartók nem siettek, nekik ez a nap csúcspontja, maga a katarzis volt, de nekünk igyekezni kellett, hogy körbeérjünk... 

A munkát mindig ketten végeztük. Egyik alkalommal Feri barátom vittem magammal, akivel együtt végeztük az általános iskolát, majd ő Táj és Kertépítő lett, de az egyetemi éveink alatt mindketten szívesen lehajoltunk egy kis zsebpénzért... Kapott egy gyorstalpaló malacka oltó használati utasítást tőlem. Ennek ellenére reggel a munkakezdéskor nem a szükséges "TSZ Nike", hanem egy edzőcipő volt a lábán! Hiába jeleztem neki, ez a lábbeli nem lesz alkalmas a bokáig érő híg disznótrágyában toporogni, hajthatatlan volt, maradt edzőcipőben... A másik fontos utasítás a következő volt: Amíg én beoltom a malackákat, addig ő megírja a biztosítási papírokat és beszedi a pénzt. Ugyanis általában evvel ment el a legtöbb időnk, nem lehettet az oltás után mozgósítani a gazdaasszonyokat, mert akkor sosem végeztünk volna... Tehát én az ólban, leakasztott budi ajtóval, vagy inkább anélkül, de aránylag hamar végeztünk. Az első háznál a pár süldő malackát gyorsan beoltottam és épp a biztosítási papírok átadására és a fizetségre értem az ólból a portára. A stratégiám, amiről Feri barátom szigorú képzést kapott tőlem a következő volt: "24 Ft egy malacka a gazdának, ebből mi 4 Ft-ot fogunk kapni, mivel nem lesz kerek összeg a vége, a "Sajnos nincs aprónk, nem tudunk visszaadni!" volt a helyes válasz! Így majdnem mind a 100 háznál maradt még pár forint "Önkéntes borravalónk" vagy nevezzük inkább "Szervízdíjnak"! Ennek ellenére mit hallok a legelső munkájánál? Feri barátom fillérre visszaperkálta a pénzt! Amint kiértünk az utcára, megpróbáltam meggyőzni, higgye el ez a pár forintocska jár nekünk! Hajthatatlan volt, azt mondta ez nem becsületes! További érveim, hogy augusztus lévén egyre melegebb lesz, a "TSZ Nike" nemsokára hűtést fog igényelni az utcai artézi kútnál, mert elviselhetetlenül meleg lesz... Erre kaján vigyorral mutogatta nekem az edzőcipőjét! A második háznál már nem is bosszankodtam, amikor hallom, hogy megint fillérre visszaadott a gazdának és kidobtunk pár forintocskát a zsebünkből! Ellenben jött a harmadik ház! Itt egy alom 25-30 cm-es, legalább 20 db vidám kis malacka fogadott minket egy jól megtermett, legalább 250 kg-os anyadisznó társaságában. A malacos koca nagyon veszélyes tud lenni, a harapása sokkal rosszabb, mint a kutyáé, ezért őt beoltottam és elzárták egy másik ólba. A kismalacok egy jó nagy frissen fellocsolt kifutóban maradtak. Itt az idő, hogy Feri debütáljon! Kiadtam a feladatot: Fogja meg egyesével a malackákat, tartsa őket, amíg beoltom, aki kész, menet a mamája mellé. Boldogan, lelkesen és nem mellesleg az edzőcipőjében vetette be magát a malackák közé az én barátom... Mivel a disznóólakban csak ritkán van szalagparketta, vagy szőnyegpadló, így itt sem volt. Ellenben mindenütt van olyan kátyú a betonpadlóban, ahol megáll a híg disznótrágya... Na, egy ilyenbe sikerült Ferinek belelépnie és bokáig elsüllyednie! Ugye, ugye csak kellett volna az a "TSZ Nike", mosolyogtam most én rajta! A lelkesedése ellenére a híg disznótrágyában fürdött fürge kis malackák letartóztatása sem ment túl egyszerűen. Amíg én kívül ácsorogtam a fecskendőmmel, az én szaksegédem elég rossz hatékonysággal tudta csak összefogdosni a szaladgáló malackákat! Amikor már azt hitte elkapott egyet az általában kicsúszott a kezéből és visítva szaladt tovább! Mire végzett mindkét lábbal többször megmártózott bokáig a szagos lében és a fehér köpenyével nyugodtan elmehetett volna bármelyik katonai egységhez, mint barna színű álcaruha! Összefoglalva: A harmadik háznál Feri tetőtől talpig disznószaros lett! Szépen megírattam vele a biztosításokat és mit hallok, amikor vissza kellett volna adnia? Zene füleimnek! "Sajnos nincs aprónk, nem tudunk visszaadni!"

Így léptünk ki a portáról az utcára. Nem hagyhattam ki a magas labdát! Mondtam is neki: Na! Szép! 3 házig tartott a becsületed! Ezen úgy megsértődött, hogy aznap nem szólt hozzám, de becsületére legyen mondva, hogy jobban kezelte a kasszát, mint én! Sehol nem adott többet vissza, hiába volt már tele az orvosi táskánk a nap végére mindenféle címletű pénzzel!

Baktattunk egész nap a tűző napon, időnként hideg vízzel hűtöttük a forró fekete gumicsizmámat, Frei pedig cuppogott mellettem a hígtrágyás edzőcsukájában... Nem volt egy könnyű munka, disznónként 2 Ft fizetségért... Szóval unatkoztam, ezért az egyik háznál magas zárt kapu fogadott, nem nyílt az ajtó, nem volt csengő, hát jól megzörgettem és hangosan bekiabáltam: "Orbánc oltás KISZ bizottság!" Gondoltam ez vicces. Nem úgy a gazda, aki feltépte az ajtót és ránk szegezett vasvillával a kezében ordítva zavart el! "Nem lesz itt semmiféle oltás! Takarodjanak innen a pics.ba a Kisszel! Rohadt Kommunisták!" Lényeg a lényeg, ennél a háznál nem tudtuk beoltani a malackákat... Este Bandi bácsinak az állatorvosnak, aki alkalmazott minket töredelmes vallomást kellett tennünk, miért is maradt ki ez a ház, ahova majd neki kell kimennie oltani? A hasát fogta úgy nevetett! Kiderült a gazda, akihez a KISZ nevében kopogtattunk, megrögzött reakciós, még szerencsénk volt, hogy nem szúrta belénk a vasvilláját! 

Volt olyan is, amikor egy töpörödött nénike fogadott minket. Deszkákból összetákolt düledező ólban tartotta a disznóit. Rutinosan beléptem a 4 jókora hízó közé, utasítottam a nénikét reteszelje jól be az ajtót, ki ne tudjanak törni a malacok! Támasztotta is a nénike mind a 45 kilójával kívülről a kijáratot, amikor az egyik disznója megtámadta a rozoga ajtót és mégiscsak kitört az ólból! Recsegve törött szét a tákolmány és a jókora disznó kötényt adott a néninek, akinek a fekete hosszú szoknyája beleakadt a disznó orrába csavart drótba, amit azért tettek bele, hogy ne túrjon mindent szét, így vakon száguldottak ló azaz disznó és lovas, azaz a nénike háttal ülve a menetiránynak, cuppogva a disznó hátán, mint a kaszkadőrök! A disznó nem látott a szoknyától, a nénike pedig kapaszkodott a malacka füleibe és egyenesen a híg disznótrágyáig vágtattak. Ott a malac boldogan dagonyázni kezdett, a néni lekászálódott róla és azt mondta: "Hát ilyet még nem láttam!" Én meg csak annyit tudtam válaszolni, visszatartva minden erőmmel a feltörő röhögést: "Jaj, csókolom, még én sem!" És nem hazudtam!

Egy másik háznál szintén szoptatós koca volt a szaporulatával a célunk. A hatalmas anyakocát bezárták, a malackákat adogatta ki Feri, én amelyiket beoltottam, szabadon engedtem az udvaron. Ilyenkor a kismalacok éktelenül visítanak, az anyjuk pedig egyre paprikásabb hangulatba kerül a segítségért sivalkodó malackái miatt. Na ez az anyakoca annyira felszívta magát, hogy ő is kitörte az ólja ajtaját és vágtatott felém! Más menekvés nem lévén, párducot megszégyenítő sebességgel felmásztam előle az udvar közepén álló hatalmas eperfára! Mit csináltak a gazdák? Ők pedig bemenekültek a házukba! Én a fán, a malackák anyjukkal együtt alattam csemegéztek a lehullott eperből. Kiabáltam a háziaknak: "Jöjjenek, zárják be a kocát!" Szerinted? Ezt sem fogod kitalálni! "Mink nem merünk kigyónni, mink félünk tüle!" Ezért aztán ücsörögtem egy darabig a fán a fehér kabátomban, mire végül a gazda kukoricát szórva becsalogatta a kocát az óljába!

Azt mondják, "A pénznek nincs szaga!", erre rácáfolnék! Az a pénz, amit mi az orbánc oltással kerestünk, (2 forintonként disznónként), hát a miénknek szaga volt! Annyira, hogy simán ki tudtam szagolni akármennyi közül is annyira disznószar szagú volt, akárcsak az autónk, mire végeztünk... Ezért aztán a Balatonon egyik discóban, amikor a legnagyobb címlettel fizettem, fogadást kötöttek a barátaim a bárpultos lányokkal, hogy nyugodtan írják föl a pénzem sorozatszámát, én ki fogom tudni választani bármennyi közül! A tét dupla, vagy semmi volt! Ha nyerünk, miénk a pénz, ha nem bukunk még egyet! Mondanom sem kell, simán kiszagoltam a miénket, mint egy vadászkutya! Na erre nem számítottak a lányok! Bukták a pénzüket, mi meg megérdemelten mulattunk egy jót reggelig!

Egyik gazda épp a legmelegebb órákban azt kérdezte: "Nincs valami jófajta vitamin a malackáknak maguknál, amitől jobban gyarapodnának?" Dög meleg volt, forró volt éppen a "TSZ Nike" a lábamon, hát ilyenkor dől belőlem a hülyeség, gondoltam megtréfálom! "Tetszik tudni, van ez a sárga csíkos üveg, (Mindegyik üvegen volt sárga csík, csak úgy megjegyzésként, hogy képben legyél!) ebben vitaminos kombinációs oltás van." "Húha! és ettől megjön az étvágyuk és hízásnak indulnak?" Akkor már nem volt visszaút a lejtőn... "Naná! Csak úgy falnak majd és híznak tőle!" Részemről befejezettnek véltem a tréfát, de a kapzsi gazda komolyan vett! "Nem lehetne belőle duplát adni nekik?" Hát ebbe már bele kellett állnom... "Lehet, csak a dupla az 10 forinttal drágább darabonként!" Azaz gyorsan beáraztam plusz 5 forintra a sárga csíkos vitaminos kombinációs oltást és ugye akkor a dupla az 10 Ft lesz! Nem fogod kitalálni! A gazda mindegyiknek duplát kért! Az persze az alaphoz tartozott, hogy nála sem tudtunk visszaadni, tudod már nem volt nálunk apró... Nem gondoltam, hogy lavinát indítok el a faluban! Már a következő háznál a vitaminos kombinációsból kértek! Még az árát is tudták! A hír gyorsan terjedt... Nem volt mese, mindkét falut a vitaminos kombinációval oltottuk... Ez ugye 2 Ft + 5 Ft = már 7 malackánként! Ha meg duplát kért, akkor 12!!! Szóval beindult az üzlet. Futott is a szekér, ameddig egyik este Bandi bácsink arra panaszkodott, hogy az egyik hely, amit kihagytunk és ő ment pótolni, a gazda kérte tőle a vitaminos kombinációt... Nem engedték beoltani neki a malacokat, mert nem volt nála a vitaminos... Gyónnunk kellett... Mit szólt az újításunkhoz Bandi bácsi? Nem, nem szúrt le! Meglepődött! Azt mondta: "Itt dolgozom ebben a két faluban húsz éve és egy forint jattot nem sikerült kapnom soha a fukar gazdáktól, ti meg megkaszáltátok őket? Ez zseniális, gratulálok!" 

Később büszke voltam rá és nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy Bandi bácsi miután nyugdíjba ment, mindig velem kezeltette a kedvenc kis fehér kutyáját! Nagyon tetszett neki amit már akkor a kutyákkal tudtunk csinálni, neki ez újdonság volt a hagyományos vidéki haszonállat praxis után. Én meg hálás vagyok neki, hogy részt vehettem az igazi vidéki állatorvoslásban, ami sajnos mára már teljesen megszűnt!

Ha tetszett az írásom, oszd meg az ismerőseiddel!

A PettBull Funkcionális állateledelekről az információt itt találod:
http://pettbull.com/?affiliate=973
Kattints a linkre és olvasd el!
Váljék kedvenceid egészségére!

assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba „Dr.PettBull”
PettBull Kft. R&D director / ügyvezető

Tel.: +36209887766

Email office.: info@pettbull.com
Email private.: info@drjuhaszcsaba.hu
Home page: www.pettbull.com
Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/
Blog: http://pettbull.blog.hu/