Ne most mosolyogj, csak majd a végén, ha elolvastad!

Te mikor döntötted el, "Mi leszel, ha nagy leszel?"?

Nekem szerencsém volt! Már az óvodában elhatároztam, állatorvos leszek! Mi motivált, azt már nem tudom megmondani, de a későbbiek során senki és semmi nem tudott eltéríteni ettől az elhatározásomtól. Talán ezért is támogatom azoknak a gyerekeknek a törekvéseit, akik pici korukban már érdeklődnek az állatorvoslás iránt. Még ma is emlékszem, amikor kb. 6 évesen cipelhettem a hozzánk és a szomszéd gazdaságba látogató idős állatorvos orvosi táskáját!

Kolléganőm Dr. Mészáros Patrícia nyaranként állatorvos táborokat szervez érdeklődő gyerekeknek, ahol tartok egy-egy előadást is. Nagy népszerűségnek örvend az ötlete, bár az állatorvos Kollégák részéről sok irigykedő támadás, kritika érte... Számomra a sikerét az mutatja, hogy a gyerekek nagy része a következő nyári szünetét is nála, az állatorvos táborban tölti!

A műtétek közül olyan "egyszerű" és gyorsan kivitelezhetőeket választunk a bemutatásra, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a sterilitás fogalmával, a műtétek menetével. Bonyolultabb teljes steril beöltözést igénylő műtéteket csak a szomszéd helységből monitoron, vagy ma már a telefonjukon tudnak követni.

Van már több olyan állatorvos Kollégám, aki általános iskolás kora óta rendszeresen járt hozzám egészen a diplomája megszerzéséig! Ők friss diplomájukkal már komoly gyakorlattal rendelkeztek szorgalmuknak köszönhetően.

A minap egy alsó tagozatos, cserfes kislányt hozott a nagymamája hozzám, hogy megnézhessen egy napunkat a rendelőben. A jeles napon szünet volt az iskolájában, így már reggel megérkezett jegyzetfüzettel, ceruzával a kezében, "munkaruhában", azaz igazi egyszer használatos pont a méretére igazított kék orvosi köpenyben, nadrágban. A sors útjai kifürkészhetetlenek, így történhetett, hogy édesapja pont aznap délelőtt a saját cicájukat sérülten találta hazatérni! Szegény kis "Doktornőm" megrémült, amikor kedvenc cicája hozzánk került vizsgálatra! Próbáltam nyugtatni, de a cica az egyik hátulsó lábát egyáltalán nem terhelte... Fájdalmai miatt nem volt vizsgálható, ezért kis bódítót kapott, hogy röntgenezni tudjuk.

Amíg vártunk a hatására, jött egy páciens a következő kéréssel:

- "Dottor Úr! A süngyesznós konzervbül aggyon mán nekem pár dobozkáva, legyen mán olyan drága! Hogy az Isten ággya mán meg a jósááért!" Na, gondoltam, ma is kifogtam az ügyeletes hü..ét, vagy netán be van lőve valamivel a néni!

- Sajnos sündisznós konzervet nem tartunk! Próbáltam udvariasan kifelé tessékelni, ne tartson fel feleslegesen.

- "Mán hogy ne vóna! Mindig ilyen süngyesznósat veszek az én kis Buksikámnak a Dottornőtő!"

- Kicsit elbizonytalanodtam, mert legutóbb egy hasonló vevő nálunk "Krokodilhúsos" kutyatápot szeretett volna venni! Akkor is csak nagy nehézségek árán derült kis, hogy száraz tápot szeretne, amelyikre nagy betűkkel van ráírva: "Croc", azaz száraz krokett darabkák, de az ő olvasatában ez "Krokodilhúst" jelent! Nem akartam összezavarni, kapott krokodilhúsos száraz tápot a kutyájának, ha már az a kedvence! Átvillant ez az eset az agyamban, ezért próbáltam több információhoz jutni a süngyesznós konzerv ügyben is! Kicsi, közepes, vagy nagy volt? Milyen színű?

- "Hát olyan ződ vót, oszt rája a süngyesznóva!"

- Zöld, zöld, az csak egyféle van nálunk konzervben, hát elővettem egyet mutatóba. Ilyen volt esetleg? ( http://pettbull.com/pettbulldog-adult-vaddiszno-800-g )

- Há mondom én! Süngyesznós, ez a kedvence tuggya a Buksinak! Régen mink is szerttük a süngyeszó húsát! Lerántottuk a bundáját tüskéstő eggyütt és más sütöttük is kifele! Tuggya Dottor milyen finom a húsa? Evett mán belőlük?

- Néztem a zöld címkét és elképedve fedeztem fel rajta a sündisznó sziluettjét! Mégis igaza van a vevőnknek! Tényleg árulunk sündisznós konzervet! Igaz, mi vaddisznósnak írtuk a címkére, de a sziluett, akár lehet sündisznó is, csak kis fantázia, vagy alkohol kell hozzá! Győződj meg erről magad is!

Így aztán mindenki boldogan ment a dolgára! Alkalmi kis Doktornőm elképedve kérdezte: Tényleg megeszik az emberek a sündisznókat? Megnyugtattam, hogy az csak régen fordult elő, ma már védettek nálunk a sünik.

Nekiláthattunk a cica vizsgálatának, mert az altató már hatott. Kis könnycseppet véltem felfedezni kis Doktornője szeme sarkában, ezért megpróbáltam elterelni a figyelmét és rengeteg feladattal láttam el! Hoznia kellett a fertőtlenítőt, a nyírógépet, a vénaszorítót, a ragtapaszt és mindent, ami csak szükséges volt... Éreztem a cica bokája fölött, valami nem stimmel! Irány a röntgen! Beállítottuk közösen a cicát és elsőnek egy oldal irányú felvételt készítettünk.

Első blikkre nem lenne nagy hiba erre a felvételre azt mondani, nincs törés a cica végtagján! De egyrészt, már régóta, 30 éve nézegetek naponta kisállatokról röntgen felvételeket, másrészt tapintással valami rendelleneset éreztem! Nézd csak meg Te is ezt a következő képet!

Felületes szemlélőnek ez egy idillikus kép! Nekem legalábbis az! Látok egy fiatal párt egy pazar autóban, diszkréten összebújva! Fantáziám máris a folytatásra gondol, ráadásul, bár ezt ma már nem sok helyen merem bevallani, hetero vagyok, irigykedve gondolok a történetük folytatására! Mi jut eszedbe Neked róla? "Porsche, szerelem, száguldás..." Pontosan, de, ha alaposabb akarsz lenni, ami sosem árt, ha nem akarsz meglepetéseket, akkor nézd meg mindig a dolgok másik oldalát is! Remélem meg tudlak erről győzni a a következő képpel!

Ennek megfelelően röntgen felvételt is mindenképpen két irányból kell lőni, mert gyakran előfordul, amikor az egyik irányból úgy látszik, minden rendben van, a másikból már ez nem lesz igaz! Annak ellenére, hogy alkalmi Doktornénim, kis segítőm, a cica gazdája láthatóan fellélegzett, mikor meglátta, hogy cicája lába nincs darabokban, nekiláttunk a másik irányú felvételnek.

Közben a következő páciensem vizsgálgattuk, amelyik gyakran kezdett hányni és bágyadt lett reggelre... A gazdája már nekem is kellemetlen módon minden második szava helyett a "Drága Doktor Úr!" kifejezést használta! Ezt még a kötőszavak és minden egyéb helyett is tudta alkalmazni: "Drága Doktor Úr"!, "Drága Doktor Úr"!, "Drága Doktor Úr"!, "Drága Doktor Úr"!, "Drága Doktor Úr"!, "Drága Doktor Úr"!, "Drága Doktor Úr"!, "Drága Doktor Úr"!, "Drága Doktor Úr"!... Ez a sok "Drága Doktor Úr"!, annyira zavaró volt, hogy még azt sem tudtam megjegyezni pontosan a sok "Drága Doktor Úr"!, között mit is akart mondani! Kutyáját sok sok "Drága Doktor Úr"!, közepette otthagyta megfigyelésre és távozott. Vérvétel, labor, infúzió, röntgen kontraszt, ultrahang vizsgálat után visszatértünk a cicánk második röntgenfelvételéhez. Emlékszel a második porschés képre? Na, ez pont ilyen csak röntgen felvételen! Tudod, amikor az első képen minden rendben van, de a másodikon...

Puff neki! Ez bizony eltörött! A cica jobb lábszárcsontja eltörött, de a szárkapocs csontja még nem, ezért nem nagy az elmozdulás. Ezek a tört végek azonban összecsúsztak, helyreállításukhoz operációra lesz szükség. Na, ezt látva az én kis Doktornénim arcocskáin kövér könnycseppek gurultak végig... Letette a jegyzetfüzetét és könnybe lábadt szemekkel nézett rám.

- "Meg tudjuk menteni?"

- Ketten? Még szép! Jobb lesz, mint előtte! Tudsz segíteni?

- "Persze, csak kell egy zsepi!"

Adtam neki egyet, de úgy megsajnáltam szegénykémet, ahogy a sors fintorának köszönhetően egyből a mély vízbe került, hogy nekem is kellett egy...

Egyébként maga a műtét ennyi rutinnal már nem egy nagy kihívás nekem, ráadásul a csapatom is profi, de persze minden műtétnek van kockázata!

Előkészítettük a műtéthez a cicát. Igyekeztem a kis Gazdáját a Doktornénim bevonni, minél több feladatot adni neki, hogy eltereljem a figyelmét a rossz kedvéről!

Ez már komoly csontműtét, ami maximális sterilitást igényel a humán műtétekhez hasonlóan. Mindenki talpig sterilbe öltözve, maszkban, sapkában lehet csak jelen. Kis tanítványom is vállalta, bent szeretne lenni az operációnál! Mivel egy aneszteziológus is részt vesz a csapat munkájában megbeszéltem vele, nem csak a cica altatása lesz ez úttal a feladata, hanem a kislány felügyelete is! (A következő kép csak illusztráció, nem a szóban forgó cica műtétén készült!)

Végig kommentáltam mit és miért csinálunk, időnként sikerült egy-egy választ is kicsikarnom a kis Doktornénimből. Ahogy haladtunk előre a műtéttel, láttam, hogy újra magához veszi a jegyzetfüzetét és írogat bele az elhangzottak közben! Ezt jó jelének gondoltam, kezdett a nyomott hangulat oldódni.A végén már csak a kontroll röntgenek - tudod, két irányból - maradtak hátra. A cica ébredezett szépen, a monitorok mindent rendben mutattak. A könnyek helyett újra a mosolygós, cserfes kislány lett a segítségemből, pont olyan, amilyennek a nagymama reggel átadta!

Az egyik irány, rendben! Nézzük a másikat!

Ez is! Szuper lett! Amikor ezt megmutattam a Gazdájának, rám nézett, elmosolyodott és bár csak a derekamig ért, hálásan átölelt! Ezt szó nélkül megismételte a műtősnőmmel, az aneszteziológusunkkal és a "parton lévő" asszisztenssel, mindenkivel, aki részt vett Kedvence műtétében! Senki sem szólalt meg. Szinte egyszerre mindegyikünknek ki kellett fújni az orrát és persze diszkréten megtörölgetni a szeme környékét is!

Az élet persze egy rendelőben nem áll meg, a cica az őrzőbe került, mi pedig folytattuk a betegek vizsgálatát. Jutott aznapra minden érdekes! Volt nyuszink fülrühösséggel, tengerimalacka túlnőtt fogakkal, kutyák és macskák tömegével mindenféle panaszokkal. Így aztán nem unatkoztunk, Doktornénim szorgalmasan rajzolt és jegyzetelt. Nagyon talpraesett volt, amit tudott segített, már kérni sem kellett, mi a feladata! Időnként megsimogattuk a cicáját, aki vidáman, de még szédelegve fogadott minket.

Megérkezett a "Drága Doktor Úr"!, gazda is a rendelés vége felé! A kommunikációnk semmit sem változott a reggelihez képest! A "Drága Doktor Úr"!, volt most is túlsúlyban, a többi mondandója elenyésző volt közötte... Kiderült a röntgen alapján, elakadt idegen test nincs a kutyában, a laborja viszont Babezia fertőzést mutatott ki! Annak ellenére, hogy a kutya nem volt lázas, sem délelőtt, sem délben, sem a gazda érkezésekor, ez kellett legyen a panasza fő oka! Megkezdtük ebbe az irányba a megfelelő kezelését. Estére haza akarta vinni a gazdája, teátrálisan hálálkodva, számtalan "Drága Doktor Úr"!, megszólítás közepette... Mikor végre kitessékeltem a váróba és becsuktam az ajtót, az én kis segítőmhöz fordultam, rákacsintottam és megszólítottam őt az előző nénitől tanultak szerint: "Drága Doktornő!" hogy érezte magát ma nálunk?

- "Ez volt eddig életem legszebb és legnehezebb napja!" Mosolygott rám a csillogó nagy szemeivel!

Ezért most tőlem kapott egy kis ölelést! Hamarosan végeztünk és megérkezett érte a nagymamája. Ő is azt kérdezte az unokájától, milyen volt a napja és mi szeretne lenni, ha nagy lesz? A válasz még engem is meglepett!

- "Mama, tudod én "Drága Doktornő!" szeretnék lenni, olyan mint a Doktor Úr!"

- "Az jó lesz, mert akkor sok-sok pénzed lesz kisunokám! Ez okos gondolat!" Helyeselt a nagyi!

Próbáltam helyretenni a nagymamát, hogy nem úgy érti a gyerek, nem annyira sok pénzt kaszáltunk ma, hogy vasvillával kell majd forgatni, nehogy befülledjen, hanem hát ez a "Drága Doktor Úr"!, úgy volt, hogy... , de nem hallgatott meg, csak azt hajtogatta: - "Az jó lesz, mert akkor sok-sok pénzed lesz kisunokám! Ez okos gondolat!" 

Nem volt kedvem vele tovább küzdeni, indultunk becsomagolni az operált cicájukat a hordozójába, de az kapott egy kis nasit a lányoktól és éppen jó ízűen falatozott!

Megvártuk, amíg jól lakik és útjára bocsátottam őket! Mit mond erre a nagyi?

- "Mivel tartozunk a műtétért "Drága Doktor Úr"?"

- Az én kis Drága Doktornőmnél tetszik fizetni! Kacsintottam cinkosan a kis segítőmre!

Ezért mindegyikünk kapott még egy-egy ölelést a kis Drága Doktor Néninktől! A nagyit pedig egy kézmozdulattal leállítottam, ne rontsa el a pillanatot, ami megkoronázta a napunkat!

Búcsúzóul még annyit mondott: - Köszönjük "Drága Doktor Úr"!

Ahogy mentek kifelé a váróban még hallottam: Látod, látod drága kis unokám, érdemes volt ma ide eljönnöd, mert Te is nagyon sok pénzt fogsz keresni, ha állatorvos Doktor Néni leszel!

A fenti kép azért érdekes, mert a kivetítőn is én vagyok, bár akkor még volt hajam és jobb volt a kondim is, ez volt a kép, ami a Nők Lapja állatorvos válaszol rovatomhoz készült (Fotós: Díner Tamás), a konzerven is én vigyorgok, ott már ritkább hajjal, ezért rövidebb frizurával, de a kettő között eltelt 30 év! 

Igyekszem én is továbbadni azt a motivációt, amit kaptam, ahhoz, hogy megvalósíthassam a gyerekkori álmom és végül állatorvos lettem!

Oszd meg, hogy ismerőseidnek is mosolyt csaljunk az arcukra! 

Tetszett az írásom? Akkor nézz be a PettBull oldalamra is, kattints erre a linkre itt: http://pettbull.com/?affiliate=973

Szerintem az is nagyon izgalmas, amit kitaláltam: A PettBull Funkcionális Állateledelek! Kattints a fenti linkre és mindent megtalálsz róla!

Juhász Csaba Dr. PettBull.Com

assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba állatorvos "Dr. PettBull"

R&D Director - ügyvezető PettBull Kft.

Tel.: +36209887766

Email.: info@pettbull.com

Web: http://pettbull.com/?affiliate=973

Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/

Blog: http://pettbull.blog.hu/