-
Hurrá repülünk!
Nyár volt, az aszfalt is olvadozott a hőségtől. Csokival elmentem repülőjegyet venni a MALÉV jegyirodába a Dorottya utcába. Ilyen hőségben nem lehet a kutyát az autóban hagyni, mert 5 perc alatt hőgutát kap. Természetesen vittem magammal a jegyirodába is. Pontosabban csak vittem volna, mert az utcán ácsorgó a biztonsági őr nem akart beengedni kutyával. Szerencsémre a tűző nap miatt napszemüveg volt rajtam, ezért megkértem hogy akkor fogja meg Csokit! Azzal a lendülettel fordulatból, igaz, véletlenül, de felkenődtem az üvegajtóra nagy igyekezetemben. „Nem lát jól?” - kérdezte gúnyosan. „Mivel elvette a vakvezető kutyámat, sajnos nem valami jól!” – válaszoltam. Én ezt viccnek szántam, de ő komolyan vette, sűrű elnézések közepette karon fogott és a kutyával együtt a pulthoz vezetett. Ott Csoki leheveredett a lábam mellé és hűsölt a jól klímatizált helységben. Az ügyintéző hölgy nagyon kedves volt, hamar talált nekem megfelelő járatot Görögországba. Prof. Dávid Tamás állatorvos tanítómesterem vitorláshajóját kellett ugyanis Hydráról Mykonosra átvinnünk... Mivel elég sokáig piszmogott a jegy foglalással a pult mögötti hölgy, Csoki elunta magát és elkezdte bökdösni a lábam. Megütögettem kétszer finoman a pultot, sziszegtem alig hallhatóan, erre Csoki felágaskodott két praclijával megkapaszkodva a pult szélén és bekukucskált a hölgyre. Rögtön levette a lábáról! Megkapta a szokásos „de aranyos kutya” szlogent, pár pillanatig gépelt, majd közölte:” A foglalás kész! Mehetek fizetni. - Jó, de mennyibe kerül a jegyem? - Már mondtam! - És a kutyáé? – Kiderült, hogy a kutyáé duplája lenne az enyémnek! Vicces kedvemben voltam, meg amúgy is rajtam volt a "vakvezető" napszemüvegem, felháborodásomnak adtam hangot! Egy vakvezetőnek drágább a repülőjegy, mint a gazdájának?! Erre a pult mögött exkuzálta magát szegény megviccelt alanyunk és közölte: "Vakvezetőnek nem kell fizetnie!” "Akkor be is tudná foglalni nekem?" - "Természetesen!" És máris sebesen verte a kalviatúráját! Én pedig az újdonsült csökkent látó, próbáltam bekukucskálni a monitorjára, de le nem buktathattam magam! Láttam, hogy mindkét jegyet befoglalta, a kutyáét ingyen! Jót mosolyogtam magamban, de eszmélni sem volt sok időm, mert a mögöttem álló biztonsági őr karon ragadott és elcipelt a pénztárig Csokival együtt. Fizetés után karonfogva kicincált az utcára és jó utat kívánt! Még a kutyát is megcirógatta búcsúzásként! Akkoriban olvastam, hogy egy japán turista fogadásból bejárta a világot egy japán étlappal útlevél gyanánt. Gondoltam, Csoki is megérdemel egy ingyen utat! Így került potyautasként a gépre az én labradorom. Lehet hogy ez nem túl szép húzás volt, így utólag, de akkor jó balhénak tűnt! Erről jut az is eszembe, amikor Csehszlovákiában a lovas edzőm Ferdinandy Géza a feleségével és a barátaival vásárolni akart valami apróságokat, de a pénztárnál nem volt elég a pénzük és forinttal szerették volna kipótolni a hiányt. A szigorú pénztárosnő azonban kérte az útlevelüket a hatalmas tranzakcióhoz, ami sajnos mindenkinek a parkoló autóban maradt. Mentő ötletként a kutyájuk sárga nemzetközi oltási könyvét adták oda! Ezt a könyvecskét magyar, angol, német és francia nyelvűre fordíttattam és evvel láttam el a Budai Kisállat Klinikámon kezelt betegeimet. A szigorú pénztáros matrónán ez a komoly hivatalos okmány már kifogott, mert hibátlanul kitöltötte a valutaváltási papírt az én nevemre, mert az szerepelt a hátoldalon a reklámban. A társaság majdnem bepisilt nevettében és ereklyeként hozták megmutatni a valutaváltási igazolást, ami az én nevemre szólt, lám, lám milyen jól sikerült a kis nemzetközi könyvecském!De térjünk vissza az eredeti történethez! Biztonsági okokból ezt a kis csínytevésemet megosztottam Editkével, aki a kutyáival gyakori páciensem, amúgy pedig ő volt a MALÉV vezető stewardesse... Könnyei folytak úgy nevetett, amikor elmeséltem neki a a kalandunkat a biztonsági őrrel, a jegyárusukkal... Azt mondta, nyugi, intézkedik... Nem vagyok túl izgulós típus, tudok fa arccal bármit abszolválni, de a reptér felé utazva, már nem tűnt olyan jó ötletnek ez a kis tréfám... Ezek után nem sokkal a reptéri váróban ücsörögtem indulásra készülődve Ferihegyen és Csoki kutya nyakában egy jókora vöröskereszttel a lábamnál feküdt. Természetesen megint napszemüvegben voltam! Egyszercsak a hangosbemondóban hallom a nevemet angolul, németül, magyarul! Fáradjak a jegykezelőhöz! Felálltam, mire mellém ugrott egy csinos stewardess és karonfogva felkísért a gépre! Amikor leültetett minket elsőnek az első osztályra, (mellesleg nem oda, hanem a turista osztályra szólt a jegyünk) a fülembe súgta: Editke az üdvözletét küldi és jó utat kíván! Ettől mondattól elillant minden aggodalmam! Csoki lefeküdt a lábamhoz, majd jöhettek a többi utasok. Nem mondom tetszett a dolog! Az én kiskutyám legalább annyira élvezte, mint én! A felszálló utasok megjegyzéseit rezzenéstelen arccal kellett fogadnunk: Milyen fiatal, sportos szegény és nem lát, még szerencséje, hogy van ilyen okos kutyája, stb... Mire mindenki elhelyezkedett, a gépen elmesélték, hogy kell a vészkijáratokhoz menni, mentőmellényt, oxigén maszkot használni, stb... A végén mit hallok? "Dr. Juhász Csabát várja a Kapitány!" Na, most mit csináljak? Lebuktunk! Kínomban feltettem a kezem! Erre máris érkezett az őrangyalom, aki felkísért a gépre! "Jöjjön velem kérem, várja a Kapitány Úr!" Felálltam és ráparancsoltam Csokira, maradjon a helyén! "Legyenszíves hozza Csokit, is, mert őt is szeretné látni a Kapitány Úr!" Akkoriban még nem volt terror veszély, lazán ment az utazás a repülőkön. Így történt hogy Csoki kutyával a pilótafülkében utaztunk Athénig! A hab a tortán az volt, hogy felszállás után, amikor már robotpilótával repültünk, benyitott valaki mögöttem és mindkét vállam megfogta, hogy nem tudtam hátrafordulni! "Milyen az utazás Doktor Úr?" A hangja lebuktatta! Editke volt az! Üdvözölte Csokit is, neki roston csirkemellet hozott a pilótafülkébe, nekünk pedig egy üveg pezsgőt! Én ugyan sosem iszom alkoholt, anélkül is mínusz kettő a gátlásom, itt kivételt tettem! Koccintottunk, a pilótákkal, és az egész személyzettel! Azt mondták: Ez az első olyan útjuk, ahol kutya utazik a pilótafülkében, ezt meg kell méltón ünnepelni! Beadtam a derekam... Extra kiszolgálást kaptunk végig. Mindkettőnket kényeztették maximálisan. Athénig egészen kellemes volt az utunk, az éjszakai leszállást, Athén fényeiben gyönyörködve néztem végig! Az út során, csak erre a kis időre mertem levenni a napszemüvegem! Amikor toltam kifelé a csomagjainkat a vámvizsgálat után már az utcára, eszembe jutott a vicces japán Úr az étlappal a kezében, aki buliból a Világot körbeutazta vele, legalább olyan jót mosolyoghatott, mint mi, amikor a MALÉV repcsin blicceltünk! A visszautunk, bár a jegyünk érvényes volt, már közel sem volt olyan zökkenőmentes, mint az oda, de az már egy következő történet...
