44 Zsuzsa mamánál háztűznézőben
Csokival egyszerű volt a párválasztás. Mármint nekem. Egyszerűen csak rá kellett bíznom a döntést, ha szimpatikus volt neki az illető hölgy, tettünk egy próbát, ha nem, akkor nem bajlódtam vele. Kár lett volna elvesztegetni drága időt az ismerkedésre, majd utána, mire kiderül, nem stimmel valami. A labradoromnak csak néhány perc kellett ahhoz ami nekem esetleg évekbe telt volna…Ezért bíztam rá az ilyen fontos döntéseket. Nemigen tévedett. Bár az ágyból nem szívesen költözött ki mellőlem, sőt zokon is vette ha a betolakodó pont az ő helyét próbálta elfoglalni. Ha másképp nem ment, megvárta, míg elalszik az ellenség, akkor óvatosan közénk furakodott, majd a hátát nekem támasztva a lábaival szép lassan lelökte az ágyról a vetélytársát. Az egyik kezdődő kapcsolatom pont emiatt véget is ért! Pontosan az történt, hogy éjjel lelökte a kiválasztott hölgyet mellőlem az ágyról! Ezt a sértett zokon vette: "Lelökött a kutyád a helyemről!" Panaszolta, mikor a tompa puffanásra felébredtem én is... Mire azt találtam válaszolni: "Ez nem a Te, hanem a kutya helye mellettem..." Erre a kiválasztott, megsértődött, összekapta a holmiját és az éjszaka kellős közepén elviharzott az életünkből... Talán jobb is így... De kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz! Első alkalommal voltunk hivatalosak egyik szombaton háztűznézőbe Zsuzsa mamáékhoz. Amúgy sem lelkesedtek a lányuk választása miatt, de mosolygós arcot próbáltak vágni a dologhoz. Megérkezésem után még szinte be sem léptem, máris valami átlátszó ürüggyel elküldtek fölösleges dolgokat vásárolni az élelmiszerboltba. Csodálkoztam is, milyen bénák lehetnek, ha egy szombati ebédhez, ahol ennyien összejöttünk, hiányzik a tejföl és még valami apróság! Csokit ottmarasztalták, én meg nemsokára megérkeztem a rendelt tejföllel és más haszontalanságokkal. Össze volt csődítve az egész família, mindenki méregette a másikat, kényszeredett mosollyal. A család nem volt kicsi, ugyanis az apósjelöltnek volt még három testvére, azoknak feleségeik, gyerekeik, nekik mind bemutattak... A végén már azt sem tudtam kivel találkoztam az elején... Eljutottunk végül a nappaliig, ahol Csoki lelkesen fogadott, egész feldobta, hogy megérkeztem. Tudomásomra hozták milyen nagy kegyben részesültünk, mert itt ő az első kutya akit beengedtek a lakásba. Megsimogattam diszkréten a fejét, viszonzásul megbökdösött az orrával, de nem lehetett vele foglakozni, ezért kénytelen voltam mellőzni egy kicsit. Amikor látta hogy nem neki szentelem a figyelmem, eltűnt a szemem elől. Így a család vizslató gyűrűjébe keveredtem és mindenki megpróbált a maga módján tesztelgetni, milyen lehet az új jövevény? Egy percen belül megint Csoki nedves orrát éreztem amint a tenyeremet bökdösi nedves nózijával és valami kemény tárgyat nyomkod a kezembe. Lenéztem és látok a szájába egy jókora mézeskalácsszívet. Nem tudtam honnan szerezhette, de azt gondoltam hogy nem épp neki szánták, ezért el akartam venni tőle, de meglepő módon nem adta oda, hanem elszaladt vele a szoba közepére a féltett családi perzsa szőnyeg közepére és megtámasztotta az egyik tappancsával, majd szétharapta millió darabra. Ezután komótosan falatozni kezdte a széttörött mézeskalácsszívet. Hirtelen több dolog miatt is kellemetlenül éreztem magam. Mindenekelőtt a kutyám ellopott egy mézeskalácsot valahonnan, ráadásul a drága szőnyegen lakmározik belőle, ahol ő az első kutya-vendég. Gondoltam, mindjárt az utolsó is lesz evvel a mutatványával. Pillanat alatt a zsibongó családi méhkas elhallgatott. Kínos csend lett. Én inkább nem szóltam, már úgyis mindegy volt, csak ronthattam volna a helyzetet. A nagymama kezdte az akciót gyorsan elkezdte összekapkodni a mézeskalács darabjait és közben szelíden Csokit sinfelni. Nem lehetett letagadni amikor a kalácsból előkerült a tükröcske és egy fiatal pár fotója, amelyiken az én új kiválasztottam mellett egy idegen férfi díszelgett! Én kezdtem jól érezni magam, a család meg egyre rosszabbul! Fordult a kocka! Eddig ez az érzés fordítva volt! Kényszeredetten nevetett a család a dolgon és töredelmesen bevallották nekem, azért küldtek el gyorsan vásárolni, hogy legyen idejük a képeket és egyéb áruló tárgyakat eltüntetni az elődöm után. A nagymama ugyanis észrevette, amikor megérkeztünk, hogy maradt a lakásban pár árulkodó emlék az elődömről, ezért gyorsan egy hülye ürüggyel elküldtek vásárolni, hogy időt nyerjenek, mire visszaérünk! Csakhogy nem számoltak Csoki kutya képességeivel! Ő ugyanis kifigyelte, amikor elrejtették a mézeskalácsszívet a tévé mögé, ami a sarokban keresztbefordítva állt! Alig várta az én labradorom, hogy megjöjjek és megmenthesse az elrejtett mézeskalácsot, ahogy azt a lavina és tárgykereséseknél gyakoroltuk! Így került végül a mézeskalácsszív a televízió tetejéről amögé, szerintük biztonságos helyre. Csakhogy az én kis kedvenc kutyuskám nem engedte félrevezetni az ő kisgazdáját! Elő is szedte nekem megmutatni a bűnjelet és tüntetőleg szét is rágta! Ez volt az egyetlen háztűznézőm, ahol én éreztem magam jól és a család feszengett... Ha voltál már háztűznézőben akkor tudod miről beszélek! A hab a tortán csak ezután jött! Én felszabadultan ültem ezek után az asztalhoz, a család kevésbé és a nagypapát ültették mellém. Egyik oldalamon a menyecském, a másikon a papa. A leves után a papa azt mondta nekem: "Egész jól beszélsz már fiam magyarul!" Na erre megfagyott a levegő a szobában! Pisszenéstelen csend lett... Annyit válaszoltam neki: "Igyekszem és sokat gyakorolom!" Kiderült, hogy az elődöm a mézeskalácsról rám vigyorgó versenyző olasz volt... Jót nevettünk rajta, de én a mai napig csodálkozom miért hozta elő Csoki az elrejtett mézeskalácsot, miért mutatta meg nekem és mit akart avval mondani, amikor miszlikre rágta, vagy csak egyszerűen szerette a mézeskalácsot?
