- Fiorellával az éjjel is csak játék
Megszakítva az utat a sípályára beugrottunk látogatóba az egyik kis keresztlányomhoz Fiorellához aki akkor még egyedül nem tudott járni sem, csak maximum a járókája rácsába kapaszkodva ácsorgott. A szülei mosolyogva fogadtak, de a lakásuk annyira patinánsan tiszta volt, hogy kényelmetlenül éreztem magam, nehogy összekoszoljunk valamit, vagy netán egy szál Csoki-szőrszálat találjanak utánunk ha elmegyünk. Ráadásul a padló parafa volt, amin aggódtam, nehogy lenyomatokat hagyjunk magunk után a kis labrador karmokkal! Mivel csak egy éjszakáról volt szó, hát nem engedtem kóricálni szanaszét a lakásban, hanem egyből a szobába vittem ahol aludtunk. Játszottunk sokáig a kicsivel, nehezen sikerült végre elaltatni, későig beszélgettünk, mire mindenki ágyba került. Szerették Csokit és tudták hogy nélküle úgysem jövök vendégségbe, de láttam a kényszeredett mosolyt a háziasszony arcán akire a másnapi takarítás várt és féltette a picit is aki másnap csúszva-mászva összeszedi majd az elhullajtott szőrszálakat, esetleg felnyalja a tappancsok nyomait. Ennek megfelelően Csokit a lehető legrövidebb útvonalon a szobába parancsoltam, tettem alá egy saját pokrócot és lefektettem. Amikor a traccsparti után benyitottam hozzá hangosan dobolt a farkával a padlón, de zokon vette hogy kimaradt a buliból ezért tüntetőleg nem hízelgett és nem játszott velem, hiába próbálkoztam a kedvenc gumi sünikéjével felvidítani. Megsimogattam, kicsit magyarázkodtam neki miért nem lehetett az este velünk, de nem sok sikerem volt nála. Ha nem tetszett neki valami, pontosan ki tudta mutatni és képes volt lelkiismeret-furdalást okozni a viselkedésével. Gyorsan elaludtam és csak reggel akartam felkelni, de valamiért éjjel három körül felébredtem. Hirtelen az lett furcsa, miért van nyitva az ajtó? És hol van a kutya mellőlem? Azonnal kitisztult a fejem és már láttam magam előtt a szép lakás padlószőnyegén virító pisi vagy kaki foltot, amivel el kell majd számoljunk a ház úrnője felé. Nem jutott más eszembe amiért Csoki az éjjel kellős közepén kinyitná az ajtót és elmenne mellőlem. Furdaló lelkiismerettel indultam megkeresni lábujjhegyen, nehogy felverjem a családot. A folyosóra kis fény szűrődött ki a gyerekszoba ajtajánál. Az az ajtó is nyitva volt! Csendben odaértem és bekukucskáltam. Legnagyobb meglepetésemre az én Csoki kutyám éppen önfeledten játszott a kislánnyal aki ücsörgött a rácsos ágyában, dobálta a gumisünit ki onnan, majd a kutya visszavitte neki. Szerencsénkre a süni már régen nem sípolt, azt már korábban kivégezte belőle a Labradorom! Felállt a két hátulsó lábára, benyújtotta a gumisünit a kicsinek, amikor ő megfogta akkor finoman, játékosan húzgálták egymástól, majd a kicsi megkapta. Ezen jót kacarászott, majd újra kihajította a sünit, evvel a játék kezdődött előröl. Néztem őket egy darabig, ahogy egymást szórakoztatták avval a sünivel, amivel elalvás előtt Csoki nem volt hajlandó velem játszani… Az idilli hangulatnak a Mama vetett véget, aki szintén felébredt és jól kiosztott mindannyiunkat. Nem volt könnyű dolga a kislányát újra elaltatni, jól feldobta ez a kis apportírozós játék az újdönsült éjszakai szórakoztatópartnerével. Valahogy úgy alakult, hogy többet nem aludtunk náluk... Nem is értem miért?
