Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Csoki Potter 33-ik rész a 84-ből

2015. október 21. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba

avokadoval_1.jpg

  1. Ha éhes volt és fogta az edényét…

Délelőttönként gyakran unatkozott Csoki, amikor a műtőben dolgoztam. Kénytelen voltam fogyókúráztatni, mert mindig túlsúlyos volt, 33 kg alá sosem került. Hiába jött velem minden nap a lovak mellett, a tipikus labrador formáját megtartotta... Nem nézett ki rosszul, a kondíciója is kiváló volt, de az a kis túlsúly mindig megmaradt! Végtére is Peter Paul Rubens is csak a teltkarcsú nőket festette, neki pont ideális modell lett volna, csak pár évtizedet elcsúsztak egymás mellett az idősíkokban... Akárhogy igyekeztem, mindig megtalálta a módját hogy kiegészítse az én tudományosan kiszámított adagomat. Akkoriban a "Frolic" nevű száraz táp volt a sláger. Aki még emlékszik rá, kerek, középen lyukas vörös színű hús illatú táp volt. Amikor például Rosenbergerben álltunk meg Ausztriában az autópálya mellett, mindig előbb kérdezték meg, "Mit szeretne a kutyuska enni?", mint engem kiszolgáltak volna! Itt mindig volt a kedvence! Sőt ez Svájcban sem volt gond, mert mindenhol a kínálat része volt. Otthon ebből szigorúan reggel és este is 5, azaz öt szemet adtam neki. A lovardában mindig elcsórta a lovak elől a sárgarépát és jóízűen jelentős mennyiséget evett is belőle. Mellé szintén a lovaknak beáztatott roppantott zab, müzli szerű lótápból naponta jól belakott. Amikor azt gondoltam, ha ennyire szereti a nyers sárgarépát, otthon is adok neki! Szépen megpucoltam, felszeleteltem és kínálgattam vele a vacsoraidőben. Hülyén nézett rám: "Te normális vagy? Ez nem grillcsirke!" Beláttam a répa csak akkor ízlik neki, ha el lehet csenni a lovak etetőjéből, nincs megpucolva, nincs felszeletelve, ebben maradtunk... Az én szigorú diétám már jó ideje tartott, csak épp az eredmény nem látszott a dundi Labradoromon! Gyakran besomfordált délelőtt megnézni, hogy áll a helyzet és amikor konstatálta, szabad a pálya, mert a gazdi még egy darabig nem fog szabadulni a műtőasztal mellől, akkor elindult koldulni. A kilincsekkel nyíló ajtók nem jelentettek akadályt, a várakozó pacienseink között flegmán végigsétált. Látszólag céltalanul. Időnként azonban leült valamelyikük elé és tipikus labrador nézéssel elkezdett szemezni az áldozatával! Ilyenkor azonnal meglágyult kiszemelt! "Jaj, de aranyos, hogy tud nézni, milyen szép, okos kutya, stb..." Ebből még nem lett kaja, de bevetette a második hullámú fegyverét! Elkezdett úgy ugatni, amit én csak bufogásnak neveztem. (Ha a Te kutyád tud ilyet produkálni, küldj nekem róla egy videót hanggal!) Ez már elég egyértelmű volt, hogy akar valamit, de az értetlenebbek kedvéért a megfelelő zsebet meg is bökdöste, karminckázott hozzá a lábával. Ez már telitali lett! Elő is került a jelzett zsebből a jutalomfalat! Volt ott a palettán minden, száraz rágcsika, virsli darabkák, néha más finomság is... Én meg nyugodtan operálgattam a műtőben, vártam a kutyadiétám eredményét! Ha épp a váróban nem volt senki, akkor átlátogatott a nagymamához a szomszéd lakásba. Neki ki volt adva a szigorú parancs: A kutyát etetni tilos! Egy darabig ment is ez a  kúra, mert megegyeztünk, reggel és este csak tőlem kap a kutya enni. Így aztán hiába ment kunyizni a konyhába, nem kapott semmit. Miután már többször megfordult a nagymamánál és a megszokottól eltérően nem kapott kis finomságokat, hát elszaladt a kertbe a tálkájáért, megfogta azt és bevitte  szájában a konyhába a nagyinak. Odavágta a lába elé, jelezve, mi az oka az ő látogatásának! „Szegény kis kutyám, biztosan elfelejtett adni a gazdád reggelit!” – amikor ezt még egy vakkantással is megerősítette, hát nem kerülhette el a tálka megtöltését különböző ínycsiklandó falatkákkal. Ment is ez a trükkje napokig, amíg egyszer a nagymama meg nem kérdezte: „Miért nem adok reggelente enni szegénykének?!” Végül bele kellett törődjek, labrador lánykám fogyasztani hiába is próbálom az ő versenysúlya 33 kg és kész! Ehetett akármennyit, hiába adtam neki keveset, a többit rafináltan kipótolta... Egy alkalommal a Nagymama megelégelte, hogy a hófehér macskája az ebédhez elkészített húst rendszeresen elcsórja az asztalról. Elég volt hozzá elfordulnia csak a tűzhely felé, amit hátat fordított a húsnak, az szinte azonnal eltűnt! Ha a telefon szólalt meg és el kellett hagynia a konyhát, akkor az sem volt akadály ha fedővel lefedett edényben volt a husi! Ezen a délelőttön két barátnője látogatta meg a Mamát. Csöngött a telefon, hóna alá kapta a karajt, avval szalad át a másik helyiségbe felvenni a kagylót. Mire visszajött, a barátnők halálosan megsértődtek: Nem gondolja, hogy előlük kell a hús őrizni! Csak kicsit engesztelődtek ki, amikor megtudták, hogy Hópihe miatt van ez az óvintézkedés. A következő telefonnál aztán ott maradt előttük az asztalon a már felszeletelt karaj. Annyira elmerültek a pletykálkodásban, hogy az orruk elől Hópihe a 10 szeletből 5-öt elcsórt és az asztal alatt dézsmálta, amíg a Mama visszaért a telefon mellől! Így sikerült kiengesztelni őket... Ezt az arcátlanságot megelégelte a Nagyi! A három öreglány elegáns bosszút eszelt ki! Darált marhahús volt a csali, amivel az volt a tervük, addig adnak enni Hópihének, amit csak bírja! Ez büntetés felettébb tetszett a hófehér egerészünknek! Falta is a darált marhát, amíg csak bírta. A boszorkák elégedetten konstatálták, sikerült a bünti, amikor a macska hordónyi hassal kikéredzkedett. Meglepődtek, mikor szinte azonnal vissza is jött a konyhába és újra követelte a kaját! Darálthús volt bőven, hát újra megetették. Ez megismétlődött még párszor, amikor épp átmentem a Mamához. A teraszon találtam Csoki kutyám, aki megint a tiltott időben evett valamit! Mérgesen nyitottam be a Mamához a konyhába. Amint én be, a macska meg kifelé viharzott a lábam között. Kérdőre vontam a hölgykoszorút, miért tömik megint a diétázó kutyámat? Ők a kutyát nem is látták, de nevetve mesélték, először összevesztek, hogy a Mama karajjal a hóna alatt megy telefonálni, utána meg az orruk elől csórta el a cica a húst, most meg éppen a pukkadásig etetés projekt folyik! Már leesett, hogy mit falhatott be Csoki a teraszon! Ki is mentem megnézni. A ajtórésen én ki a macska meg befelé viharzott. Csoki meg komótosan falatozta azt a marhahúst, amit Hópihe hozott ki neki a gyomrában, mivel tényleg pukkadásig ette magát a macska, azonnal kihányta a kutyának és spurizott be a következő adagért! A balekok a konyhában meg várták, mikor fog eltelítődni a hófehér veszedelem! Leállítottam a bosszúhadjáratot, csalódottan vették tudomásul a nénik, hogy vesztettek... Mivel Csoki szinte korlátlan ideig tudott futni a lovak mellett terepen, bármennyi ideig képes volt úszni, igaz az nem volt megterhelő neki, más kutyákkal ellentétben, mert szinte lebegett a víz felszínén, alig kellett tempóznia. Ellenben amikor versenyt úszott, belehúzott, csapásszámot váltott és se ember, se más kutya nem tudta legyőzni a vízben. A diétánk végső csődjét a szomszédunk jelentette, aki Milka csokival etette délelőttönként, amit nem volt a szigorú felügyeletem alatt, de az már egy másik történet...

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

pettbull_xmas_fb_post.png

http://shop.pettbull.com/img_4080.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr247842258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zoltán Leó Nyakas 2015.12.17. 17:55:56

Meg-6-óóóóóó történetek ... ❗
süti beállítások módosítása