Macska műtét a sípályán
Csokival, labradorommal az egyik kedvenc síelő helyünk Dienten volt Ausztriában. Gyakran tértünk vissza ebbe az idilli kis faluba. Már ismertek a helyiek, szerették Csokit is. Volt aki nyáron meglátogatott minket,ezért aztán egy idő után már nem is kellett foglalnunk szállást, annyi ismerősünk, barátunk lett a faluból és sokszor bejelentés nélkül érkeztünk, de így is pár telefonnal szereztek helyet nekünk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, volt olyan is, hogy egyetlen üres szoba sem volt, mikor bejelentkezés nélkül odaértünk, így az egyik ház szaunájában laktunk! Persze ez cseppet sem zavart minket, de annál inkább a német vendégeket, akik reggeli előtt szaunával szerették volna kezdeni a napjukat! Egy másik alkalommal egy szép nagy panzióban kötöttünk ki ahol már a belépéskor a patinás rend ellenére orrfacsaró kandúrszag ütötte meg az orom. A háziasszony minden nap kedélyesen elbeszélgetett velem, dédelgette Csokit, mindig adott neki valami finomságot. Minden napra volt valami állatorvosi kérdése is. Pár nap múlva már kedélyes volt a hangulat közöttünk, hát finoman megérdeklődtem, miért nem ivartalaníttatja a kandúrokat, hogy elmúljon ez az elviselhetetlen kandúrszag a házból? Azt mondta, nem tudja összefogni őket és elvinni az állatorvoshoz a másik faluba, ezért sajnos összespriccelik a bejáratot és a lépcsőházat is. Csoki miatt mindig volt az autóm hátuljában egy teljes műtő felszerelés és egy orvosi táska a szükséges gyógyszerekkel. Abban maradtunk, ha összefogja őket egy helységben, az utolsó estére, akkor segítek rajta a kandúrszag megszüntetésében és a későbbi macskaszaporulat visszaszorításában! Attól kezdve minden nap ahányszor csak meglátott, többször is megérdeklődte, komolyan gondolom-e az ajánlatom? Elérkezett az utolsó nap a síszünetünkből. Délután hazacsúsztunk Csokival, aki csalódottan kereste a ház körül a macskákat egy jó kergetőzésre, de egyet sem talált belőlük, mint eddig... Kereste őket körbe a ház körül, de a macskák felszívódtak! Helyette a gazdaasszony széles vigyorral fogadott és érdeklődött nem lépünk-e vissza az ajánlattól, mert bizony a macskák bezárva várnak minket?! Megnyugtattam, csak engedje levenni a síbakancsot és kezdhetjük az akciót! A néni nagyon izgatott volt, nem kevésbé az én síelő társaim akik addigra már minden nap rendeltek valami finomságot az asszonyságtól, aki kiválóan teljesített egész héten a kedvünkre a konyhában. Megszabadultunk a síbakancsoktól - szerintem ez a legélvezetesebb része a síelésnek! Lehet hogy ezért kedvelik olyan sokan ezt a sportot? - gyors zuhany és irány a "műtő"! Ez esetben az amerikai konyha lett kinevezve erre a célra ideiglenesen...
A panzióban a konyha fantasztikus volt, egymás mellett négy beépített sütővel, felette a négy kerámialapos tűzhellyel. Evvel egy légtérben az étkező rész, ahol egyszerre húszan lehetett leülni. Mindig csodálattal figyeltem a háziasszonyunk, ahogy zsonglőrként használja egyszerre mind a négy sütőt és mind a 4X4, azaz 16 tűzhelyet! Nekem még eggyel is néha meggyűlik a bajom, de ott nem láttam leégni az ételt, vagy kifutni bármit is, még csak rendetlenség sem volt közben, amíg készítette el az ételeket, amiért külön irigykedtem, mert nálam egy jóval kisebb konyhai akció atomkatasztrófával jár, legalábbis látszatra!
Most azonban fordult a kocka! A házinénink nézett csodálattal ránk, amíg átrendeztük steril hadiműtővé az étkezőjét! Szépen berendezkedtünk, kívánságunkra összeeszkábáltak egy 75 fokos macska műtőasztalt is, hogy fejjel lefelé lógatva operálhassam a cirmikéket. Így ugyanis csak egész kis lyukon meg lehet operálni őket, ami legfőképpen a macskának kedvező, gyors gyógyulást eredményez. Kértem még egy olvasólámpát is, aminek erős fénye van. A háziúr ehhez segítséget kért erősen kigyúrt, sportos barátaimtól, ami akkor még fel sem tűnt, minek egy olvasólámpa cipeléséhez segítség? Csak amikor kuncogva megérkeztek a zsákmánnyal! A padlásról kellett ugyanis lecipelniük egy háborús katonai reflektort, amin még a német hadsereg horogkeresztje és az összes jelvénye is rajta volt! Valószínűleg a repülőket pásztázhatták fénykorában vele az égen, de nekem a hátam mögé helyezve nem panaszkodhattam, hogy nincs elég világos a műtéti területen! Igaz, fázni sem fáztam, mert olyan volt, mintha egy hősugárzóból nyomnák rám túl közelről a meleget... Tanakodtunk mennyit kaphatnánk a lámpáért a feketepiacon, de nem mertük volna megkockáztatni átcsempészni a határon, akkoriban le is tartóztattak volna a relikvián éktelenkedő katonai emblémák miatt!
Minden készen állt, hát be kellett fogni az első macskát! Irány a kazánház, ahol az egész banda kuksolt! A létszámot a gazdaasszony 15-20-ra saccolta, mert voltak nem állandó kosztosai is a csapatban... Csokit kitessékeltem az udvarra ahol szokott egyedül bóklászni a nagy hóban és mindig keresett magának rabszolgát aki játszott vele, kényeztette és persze etette is... Amint beléptünk a helységbe, ránk meredt két tucatnyi villogó szempár és mindenki mozdulatlanná dermedt. Ez csak egy pillanatig tartott, mert szinte egyszerre őrült menekülésbe kezdett mindegyik és a fővezér rést talált a pajzson egy kis szellőzőablakon keresztül kimenekítette az összes operálandó cicát! Erre még hab volt a tortán, hogy Csoki kiszúrta a macskafalkát, mert pont arrafelé bóklászott, kapóra jött neki ez a kis játék, amúgy is unatkozott, szétkergette az összes macskát a havas hegyoldalon!
Mára már nem lesz műtét! Vidámak konstatáltuk, hogy elmarad az attrakció, de a házinénink nem esett kétségbe, fogadkozott, összeszedi őket újra! Ez annyira reménytelennek tűnt számunkra, hogy nagylelkűen egy pezsgőt tettünk fel tétnek, amit megnyerhet, ha egy óra múlva bezárja védenceit, ha nem sikerül, mi kapjuk a készülő vacsorát ingyen műtét nélkül!
El is mentünk sétálni egyet Csokival a falu egyetlen utcácskáján ami minden alkalommal lenyűgözött és reggel-este minden nap végig sétáltunk rajta. Olyan érzés ott sétálni a hóban, mintha megállt volna az idő! Télen a csillogó hó és a patinás régi stílusú házak, nyáron a fantasztikus muskátli kavalkád csodálatos látványa miatt ajánlom egyszer látogass el Dienten-be! A labradorom itt-ott még talált macskát, azokat meg is sportoltatta, nehogy kondíciójukat veszítsék, de csak ameddig futottak előle. Itt azonban volt olyan jókora kandúr, amelyik dupla akkora, mint amihez mi itthon szoktunk, ezek közül egy-kettő szembe fordult az üldözővel és bizony megfutamította az én macskavadászomat...
Egy óra múlva vidáman sétáltunk haza és biztosak voltunk, kezdődhet a kaja! Csalódnunk kellett... Gazdaasszonyunk boldog mosollyal szaladt az étkező-műtőnkbe és közölte: Letartóztatta a macskákat! Ráadásul mindet! Ezek szerint buktuk a pezsgőt és neki kell látni dolgozni a lakoma helyett...
Az első pár macskát a szelídebbek közül még simán megfogtuk, megkapták az altatójukat és kiivartalanítottuk őket. Ezek az önkéntesek hamar elfogytak és veszélyessé kezdett válni a macskavadászat, mert sarokba szorítva bizony simán szembetámadtak a kiszemelt áldozataink! Cselhez kellett folyamodni! Kértünk egy merítőhálót, amit a pecások használnak, de ezt a kérést meglehetősen furcsán fogadták a háziak a tél kellős közepén! Ebben a csikorgó hidegben két méteres hóban aránylag keveset pecáznak Dientenben... Ennek ellenére kerítettek egyet! A módszert Tom és Jerry rajzfilmből kölcsönöztük: Macska becserkész, hálóval rácsap, majd kis gombócig csavarjuk a csomagot, amíg moccanni sem tud és beleszúrjuk az altatót! Kiképeztem Tibi barátomat, aki akkoriban éppen testépítéssel növelte hatalmasra az izmait és nagy mellénnyel vetette be magát a macskafogásba, amíg az első kandúr szembe nem fordult vele! Akkor aztán megszeppent és izmok ide, vagy oda, nem mert több cicát vadászni! Ahogy fogytak a versenyzők, a végére csak a legkeményebb mag maradt. Ezek már simán felszaladtak a betonfalon, vagy ránk támadtak, ha már vert helyzetben érezték magukat! A merítőhálós módszerünket szerencsére nem ismerték, valószínűleg szerencsénkre nem néztek Tom és Jerry-t, így egyikünk megpiszkálta egy partvisnyéllel, a másikunk rácsapott a hálóval! Szóval a vadászat és az altatás egyre szervezettebben ment. Két emelettel feljebb az alkalmi műtőben egyre több macska feküdt sorban, amint szorosan egymás mellett az elülső lábukkal átölelve a következőt komikus látványt nyújtottak.
Spórolni kellett a steril műszerekkel, mert volt páciensből bőven, ezért lezárt területté nyilvánítottuk a konyhát. A művelet közepe felé gazdaasszonyunk kérdezte jöhet-e egy szakértő orvos látogató a lakók közül? Így nyert bebocsájtást a szentélyünkbe egy német orvosnő, aki dobott egy hátraszaltót, amikor meglátta, hogy nem tud szakmai kifogást találni a sterilitást illetően és elképedve látta hátam mögött a háborús reflektort, valamint a kandúr és a nőstény macskák műtétét! Büszkeséggel töltött el az elismerése és megengedtünk neki néhány fotót, hogy otthon a kollégáinak megmutathassa, mert azt mondta ha ezt kép nélkül meséli el, senki nem fogja elhinni neki!
Közben ne felejtsük el, hogy egy hadszíntéren harcoltunk a háziasszonyunkkal, pontosabban egy légtérben! Ínycsiklandó illatok terjengtek! Annál is inkább, mert amikor a szakácsunk kitette a lábát valamelyik segítőm bekukucskált a sütőkbe, vagy a fedők alá és engem sürgetett, igyekezzek, mert a kaja már kész! Örömmel fogadták, ha kandúr került a sorra, mert avval sokkal gyorsabban haladtam, mint a lányokkal...
A kazánházban egyre fogyott a létszám, a lábam mellett az ölelkező macskasor pedig egyre hosszabb lett! Az utolsó vezérkandúrok befogása még a hálóval sem volt veszélytelen, mert ezeket csak etették és soha kézhez nem voltak szokva! Ráadásul hatalmas termetűek és a téli bundájuknak köszönhetően még félelmetesebbnek tűntek! Végül azért meg lett az utolsó is a 18-ik! Ekkor derült ki, a pezsgőt mégsem buktuk el, mert egy nőstényt nem sikerült becsalogatni a gazdaasszonynak! Ez az egy adott reményt az ottani állatorvos kollégáknak, hogy nem fognak a jövőben sem macskaműtét nélkül maradni... Csoki közben bökdöste az orrával az alvó macskákat, hátha valamelyiket kis sportolásra bírja! Boldog volt, amikor az elején operáltak kezdtek reagálni az ébresztgetésére és kicsit megmozdultak! Sajnos azonban kergetőzni még nem voltak hajlandóak...
Ripsz ropsz kimosakodtunk, összepakoltuk a hadiműtőnket és átöltöztünk a vacsorához!
A háziak olyan hálásak voltak ezért nekünk, hogy mind a 15 fős csapatunkat megvendégelték egy pazar lakomával! Mondhatom a Frau Schmid néni kitett magáért! A sütemény már csak kegyelemdöfés volt, mert addigra pukkadásig megtömött minket minden helyi finomsággal!
Az igazi meglepetés csak másnap reggel ért az elszámolásnál! A háziasszonyunk pontos listát tett elém az egész csapat szálláspénzéről, fogyasztásáról, mellé a macskák számláját, amit levont belőle és eszerint még ő tartozik nekünk! Arra emlékszem, hogy akkoriban egy nőstény ivartalanítása 1500 Shilling volt, nálunk ennek pont tizedéért végeztük ezt! Végül kiegyeztünk döntetlenben és még az "elvesztett" pezsgőjét is odaadtuk neki! Biztosítottuk, hogy ne aggódjon az ottani állatorvos, mert nem akarjuk elvenni a munkáját! Vele később találkoztam és kifejezetten hálás folt, hogy Frau Schidt hírhedt macskabandáját levadásztuk! Neki is tervében volt, de nem tudták összefogdosni és a rendelőjébe elszállítani őket! Amikor meghallotta a történetet, hogy szöktek ki a kis szellőzőablakon, utána hogy fogdostuk össze őket a merítőhálóval, hogy csavarta az orrunkat a finom sültek szaga műtét közben, a hasát fogta úgy nevetett és sajnálta, hogy nem ért rá részt venni az akción, pedig meghívtuk rá!
Következő évbekben nem volt probléma szállást szerezni Dientenben és Schmidt néni a következő alkalommal boldogan újságolta, hogy most lenne szomszédnál egy kutya és megint pár macska akik műtétre várnak... Udvariasan átirányítottuk őt a helyi állatorvos Kollégához, aki már felszerelkezett a merítőhálóval és használta a le nem védett módszerünket.
Nálunk csak egyszer volt Dientenben macskavásár!
Ha tetszett a Doki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a www.pettbull.com webáruházam!
Lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal!
assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba
„Dr.PettBull”
PettBull Kft. R&D director / ügyvezető
Tel.: +36209887766
Email office.: info@pettbull.com
Email privat.: info@drjuhaszcsaba.hu
Home page: www.pettbull.com
Facebook:
https://www.facebook.com/DrPettBull/
Blog:
http://pettbull.blog.hu/
Székhely: H-1141 Budapest, Paskál utca 16. fsz.2.
Adószám: 25279357-2-42
A PettBull Funkcionális Állateledelekről az információt itt találod:
http://pettbull.com/?affiliate=973
Kattints a linkre és olvasd el!
Váljék kedvenceid egészségére!
