Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Doki Potter - Velem történt! - Paraszolvencia

Csoki labrador kutyám hihetetlen, de igaz történetei

2016. április 24. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba

8.jpg

Paraszolvencia

 Érdekes módon az emberek annak ellenére, hogy egy magán állatorvosi praxisban mindent felszámoltunk a szolgáltatásért, ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy még azon felül is adjanak egy kis hálapénzt, ahogy az a humán gyógyászatban bevett szokás mind a mai napig. Sajnos a másik jó magyaros szokást is magukkal hozták az állatorvoshoz, mégpedig azt képzelték gyakran, az ellátás ingyenes, mint ahogy az a TB fizetés után jár mindenkinek! Az az apró momentum már elkerülte a kedves páciens figyelmét, hogy az állatai után nem fizet Tb-t... Ennél csak az önjelölt állatvédők voltak a rosszabbak, akik minden nap találtak egy megmentendő állatot, azt el is cipelték az állatorvoshoz, evvel be is fejeződött részükről az állat megmentése... Ezek is megfeledkeztek arról, ki fogja fizetni a költségeket? Szerintük az állatorvos, mert hát arra esküdött fel! Ezt gyakran meg is kaptuk, ha véletlenül szóba került ki fogja rendezni a számlát? Sok alapítvánnyal dolgoztunk együtt éveken át, hogy legalább enyhítsük az állatvédelem okozta gazdasági kárunkat, de sikerült végül eljutni oda egy napi 100-150 beteget ellátó Klinikámmal, hogy a vége felé már szinte több volt az igény az "ingyenes" ellátásra, mint a fizetősre! Ezek azok a tipikus esetek voltak, amikor "Találtam az állatot, jár neki az ingyenes ellátás, mert én az 1%-omat mindig az állatvédőknek adom!" - Mikor tetszett találni? - "Két-három éve..." - Mit tetszik adni neki enni? - "Csakis a legjobbakat!" - Azt is tetszik találni neki minden nap azóta? Végül ezeket a jótét lelkeket nem sikerült sosem meggyőzni arról, hogy bár mindenütt fizetni kell mindenért, de ő szerinte az állatorvosnál nem kell, mert az jár, mivel találta pár éve már az állatot és ő különben is állatvédő...

Egyik Kollégámtól tanultam meg valamelyest kezelni az ilyen helyzeteket, mikor a fix árakon alkudozni kezdett a gazda. "Nem lehetne olcsóbban elvégezni a műtétet?" - De, lehet! Miből tetszik kevesebbet kérni? Az altatószerből, a varróanyagból, vagy a FÁJDALOMCSILLAPÍTÓBÓL? Ez az utolsó volt a kulcs szó a megoldáshoz, ezt jól kellett, mélyen a tulaj szemébe nézve összeráncolt szemöldökkel pislogás nélkül egyre erősebb hangon kérdezni! A hatás sosem maradt el, az alkunak vége lett, sőt gyakran inkább kértek dupla adagot a fájdalomcsillapítóból, azok, akik előtte még az árról alkudoztak...

Állatorvosi praxisom a kezdetektől fogva a kisállat sebészet irányába tartott. Tanítómestereim már egyetemista koromban azt mondták: Vagy erős sebészet van egy állatorvos kezében, vagy csak egy lesz a sok közül! Mivel több olyannál is jártam szerte a világban, akik ezt a gyakorlatban is bebizonyították, megfogadtam a tanácsukat és én is azonnal ezt az irányt választottam. Köszönettel gondolok ezért rájuk, mert az utóbbi 27 év alatt számtalanszor bevéreztem a kezem egy-egy műtét miatt, de ennek a tudásnak köszönhetően mindig volt mit csinálnom, ráadásul olyan amit még szeretek is! A sebészet ráadásul a leglátványosabb eredményt produkálja a laikus számára, mert egyből látszik az eredmény: a lebénult újra tud járni egy gerinc műtét után, a törött lábú sántaság mentesen szalad újra és a műtét előtti és a műtét utáni állapot különbsége arra ösztönzi a hálás gazdát, hogy a számlán felül a háláját valami kis plusszal még jutalmazza az állatorvost!

Ezek közül is a leglátványosabb és leghálásabb műtét a császármetszés! Nekem is az egyik kedvencem, és mindig izgalmas, hány élő kölyköt sikerül világra hozni, akik maguktól erre nem lennének képesek? Nem csak a szuka életét tudjuk ilyenkor megmenteni, hanem a kölykökét is! Ahhoz, hogy ez minél nagyobb eséllyel sikeres legyen, számtalan játékszabályt kell betartani a beteg infúziós előkészítésétől az altatásán keresztül a sterilitás betartásáig és még sorolhatnám... A vége viszont nagyon vidám, ha sikerül mindenkinek élve megúszni a kalandot! A gazdák birtokba vehetik a már éledező kölyköket, szárítgathatják, dörzsölgethetik, nézegethetik melyik milyen nemű, színű lett, végül pedig részt vehetnek az első szoptatás rituáléjában is. Ilyenkor mire bevarrom a bőr sebet, a kölykök már elkezdenek hangosan kornyikálni, ami a mai napig a legszebb zene a füleimnek! Ez az aktus nem várhat! Császármetszés miatt megszámolhatatlan programom változott már. Gyakori a hétvégi, ünnepnapi és az éjszakai riasztás... Apropó! Éjszakai! Erről eszembe jut a "legkedvesebb" is! Csoki kutyámmal nem voltunk az alvás bajnokai, mert jóval éjfél után kerültünk csak ágyba és 4-5 óra alvás után már korán szedtük is a sátorfánkat, de ez az idő azért kellett még nekünk is a pihenésre. Legrosszabb volt, ha ennek a közepén kellett valamiért felkelni, de ha menni kellett, hát mentünk! Aznap éjjel 2-kor is kicsengettek az ágyból. Ilyenkor Csoki is hűségesen szolidaritást vállat velem és lekísért a vizsgálóba. Ez a gyilkos időpont, mert pont sikerül a legmélyebbre szenderülni, ebből egy telefon csörgés billent ki, az nem egy vidám dolog... Le is ballagtam mert miután telefonon azonnali császármetszést jelentettek be izgatott és nem álmos hangon, kicsit visszaszunyókáltam, de a második rohammal a kapucsengővel elhitették velem, ma nem álmodom, megjöttek! Aznap nem voltam éjjeli kettőkor fitt, így egy fürdőköpenyben a kutyával a lábamnál engedtem be a segélykérőket. Meglepetésemre egy komplett család érkezett nagymamástul, két gyerekestül a szülők és persze egy vemhes kutya is. Velem ellentétben igen élénkek és beszédesek voltak, láthatóan izgatta őket ez az éjjeli akció! Miután meghallgattam és megpróbáltam kihámozni a lényeget abból, amit öten egyszerre rám zúdítottak, be kellett látnom, itt nincs mese, át kell öltözni, fel a műtős gúnyát és ma az alvás helyett meg kell mentenem pár kutyaéletet... Épp azon gondolkodtam, nekiálljak-e egyedül a műveletnek, ami jelentősen megnehezíti és meg is hosszabbítja a műtétet, vagy ugrasszam ki az egyik műtősnőmet az ágyából és várjam meg, amíg beér? Időben nem nyerem volna semmit, ezért úgy döntöttem egyedül állok neki. Ráadásul a család is nagyon vállalkozó volt, nem tudtam semmivel sem megijeszteni, elriasztani őket, mindent vállaltak és biztosítottak róla, egyikük sem fog elájulni, tudják hogy kell élesztgetni a kölyköket, csak nyugodtan húzzunk bele! Addigra már kiverték az álmot a szememből, elszállt a kezdeti lelkesedés mentes hozzáállásom is és kezdett engem is izgatni a végkifejlet! A páciens egy jól megtermett rottweiler lányka volt, aki békésen konstatálta maga körül az irgalmatlan hangzavart - éjjel fél 3-kor - láthatóan csak engem leptek, meg vele a családtagjai, ő már erre rá sem hederített! Csöpögött neki az infúzió, közben békésen hagyta, hogy lenyírjuk és leborotváljuk a hasát. Abban az időben még nem volt ultrahang készülék, ami segítette volna a munkánkat, csak tapintással és a fedezéstől számított napok számával kalkuláltuk ki a szülés idejét. A család minden tagja részt akart venni a műveletben, ezért minden lábára jutott egy családtag, a nagyi pedig a hanyatt fekvő kutya fejénél matatott. Nem igen figyeltem rá, de valami furcsa elkapta a tekintetem és észrevettem, hogy a néni a hanyatt fekvő kutya szájába ennivalókat tömöget! Annak a kutyának, akit perceken belül be akarunk altatni! Még a végén félrenyel nekem! Kicsit röstelkedett, de szerinte ebből nem lehet baj, de ha mégis lenne, legalább ne éhesen haljon meg a kutyájuk! Ezen aztán nagyot derült a családja, milyen vicces a nagyika... Próbáltam megmagyarázni neki,milyen veszélyes dolgot művel, de sikertelenek voltak az érveim! Nem volt időm az álláspontjainkat egyeztetni az idő rövidsége miatt, meg amúgy is túl messze voltak egymástól...

Ott tartottunk, hogy minden elő volt készítve, a kutya, a műszerek, a varróanyagok, az izolálók és a család is, kinek mi lesz a dolga, ki meddig jöhet és hol tartózkodhat a műtétkor? Már elkezdtem bemosakodni, percek választottak csak el a műtét kezdetétől. Épp a család valamelyik tagja kezdte ecsetelni a kutya fedeztetési kalandjukat, amikor egy elejtett fél mondat megütötte a fülemet! Hogy is, hogy is, hogy is és hányszor és hány nap különbséggel? Cikáztak a gondolataim azonnal, de éjjel 2 és 3 között nem matematikus, hanem állatorvos vagyok, mégis nekiláttam számolni!! Rá is kérdeztem a pontos aktus dátumára, amint megkaptam a koordinátákat, abbahagytam a bemosakodás rituális műveletét és elővettem az előjegyzési naptárunkat. Egy lap egy hét... A kutya 63-65 napig vemhes, 59 után már nem koraszülött. Akárhogy is lapozgattam, ennek a szukának még volt hátra az 59-hez is egy hete!!! Felismerésem közöltem a famíliával is, alátámasztva megdönthetetlen érvként a naptárat is. Részemről kezdtem újra bosszús és kedvetlen lenni, de nem úgy ők! Hangos hahotázás kapta el az egész szent családot! Hasukat térdüket csapkodták, hogy ez mekkora nagy poén, itt éjjel 3 körül az állatorvosnál a kopasz hasú kutyájukkal akinek még van legalább egy hete hátra! Az ő lelkesedésük az enyémet nagyban rombolta, de végül nem is ez tette fel nálam az í-re a pontot, hanem az utolsó kérdésük mielőtt távoztak az éjszakába: "Ugye nem tartozunk semmivel sem Doktor Úr?" Végül is nem csináltunk semmit sem, csak kihagytunk miattuk Csoki kutyával egy éjszakát amit inkább alvással tölthettünk volna... Csoki is csalódott, mert szerette élesztgetni a nyivákoló újszülött kölyköket.

Szerencsénkre azonban nem mindegyik császármetszés végződött ilyen sikertelenül és Csoki is kiélhette anyai ösztöneit egy-egy alom kölyök dajkálásával, én pedig rendszeresen kaptam érte valami paraszolvenciát a számla mellé. Volt sok hálás levél, képekkel, volt sokszor pénz is borítékban, ahogy az illik és volt rengeteg ital is. Mivel én nem iszom, ezért nálam ezeknek a nedűknek nem volt végállomás, mindet tovább is ajándékoztam, olyannak aki meg is issza és értékeli őket. Nálam ugyanis az értékük a doboz, címke és az üveg esztétikáján múlott. A whisky-nél különösen! A szép dobozosok értékesek... Kaptam is egy különleges dobozost, amit nemsokára tovább is ajándékoztam egy nőgyógyász barátomnak. Tudtam, hogy ő jobban fogja értékelni az üveg tartalmát, mint én és abban is biztos voltam, hogy nála végállomása lesz az italnak. Boldog is volt amikor megkapta! Szakértő szemmel tartott nekem előadást a doboz feliratai alapján, milyen nagy meglepetést kapott tőlem?! Akkor még se ő, se én nem is sejtettük mekkorát!

Pár hét eltelt, mire felhívott és meglepetésemre azt kérdezte, honnan vettem a múltkori italt, amit neki adtam? Bevallottam, hogy én is kaptam, csak továbbajándékoztam... Nem is ez volt a gondja, ő sem gondolta, hogy vettem, hanem képzeljem el, mi történt!?

Annyira nagy becsben tartotta a különleges whisky-t, hogy spórolgatta nagyobb alkalomra. Ennek a szent ünnepnek, amikor a dugót kihúzzák a palackból egy kórházi osztálybulit tartott érdemesnek. Ott volt a kórház apraja, nagyja, az igazgatótól a nővérekig. Elő is került  a becses nedű. Mindenki megcsodálta a dobozát, de amikor kivették a palackot, kiugrott a dobozból a meglepetés is! Történetesen egy boríték! Jót nevetett mindenki és találgattak mennyi pénz lehet benne? Ki kellett hát nyitni az egész plénum előtt és színt vallani a tarifáról a nőgyógyász Főorvos Úrnak! A borítékban azonban nem pénz volt! Hanem egy levélke a következő szöveggel: "Hálásan köszönjük a Főorvos Úrnak Buksika és a hat kölyök életét a sikeres császármetszésnek köszönhetően!" A szöveg felolvasása után majdnem megrepedtek a kórház falai a röhögéstől, ami a díszes társaságból feltört a hallottak miatt! Egyedül a higiénikus Főorvos asszony nem poénkodott, hanem kérdőre vonta szegény ártatlan barátomat! "Nem elég, hogy az összes nőt az ügyeletben császározzák, még kutyát is képes ezért becsempészni a műtőbe?" Próbált ugyan szabadkozni, hogy ezt az üveget csak a hülye állatorvos haverjától kapta és semmi köze hozzá! Dehogy hozott be a kórházba kutyát! Nem hittek neki! Azonnal befagyasztották a bulit, két napra lezárták a műtőket, teljes fertőtlenítést rendeltek el és csak éppen hogy úszta meg a fegyelmit...

Szerencsémre nem romlott meg a viszonyunk, de a kórházban elterjedt róla, hogy kiegészítésként még kutyáknak is vállal császármetszést, nem csak embereknek...

Ha tetszettek, nézz be a PettBull oldalamra, kattints erre a linkre itt: http://pettbull.com/?affiliate=973

Szerintem az is nagyon izgalmas, amit kitaláltam: A PettBull Funkcionális Állateledelek! Kattints a fenti linkre és mindent megtalálsz róla!

Juhász Csaba Dr. PettBull.Com

 Oszd meg, hogy ismerőseidnek is mosolyt csaljunk az arcukra! 

assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba állatorvos "Dr. PettBull"

R&D Director - ügyvezető PettBull Kft.

Tel.: +36209887766

Email.: info@pettbull.com

Web: http://pettbull.com/?affiliate=973

Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/

Blog: http://pettbull.blog.hu/

 

img_4080.JPG

 

 bkk_3.jpg

1_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr738657712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása