Tibi fejpántja Egyik alkalommal jól síelő csapattal voltunk Ausztriában. Az egyikük Tibi barátom volt akit Csoki különösen kedvelt. Az utolsó felvonóval még felcsúsztunk a csúcson lévő étterembe, ott szépen kényelmesen megvacsoráztunk, addig tükör simára gyalulták a gépekkel a pályát.…

Jeges fürdő Sebészeti tanfolyamot a svájci Davosban is együtt végeztük el Csokival. Nagyon tetszett neki, mert a havat imádta és abból ott jutott bőven nekünk. Néhány nap alatt egy méter friss hófehér lepel szakadt ránk. A házikónkból reggelente sível mentünk le egészen a konferencia termig. Ez…

Epilepszia 4 éves kora után kezdtek epilepsziás rohamai lenni. 2-3 havonta jelentkeztek. Nem voltak túl súlyosak, nem volt eszmélet vesztése, bár így sem nézett ki valami vidáman, amikor egész teste görcsölt, pánik félelem ült az amúgy jóságos nagy barna szemeiben, könyörgően nézett rám és én nem…

Miért éppen Csoki? És miért csak Milka? Teljes becsületes neve a törzskönyvi lapján „Jóreménység Bonbon Csoki” volt. Születésekor csoki színűnek született ugyan, de később teljesen befeketedett…Így aztán én csak Étcsokinak hívtam…Bár mindenre hallgatott a Koki-tól a Csokóig… A név kötelez! Ehhez…

Koldus a váróteremben Állandó fogyókúrára kellett ítélnem kedvencemet, mert folyamatosan súlyfeleslege volt, ahogy az egy igazi labradorhoz illik. Szerencsére sokat mozgott, naponta futott egy-két órát a lovak mellett, de ez még mindig kevés volt ahhoz képest, amennyit enni tudott! Folyamatosan…

Pocok harapta meg az orrát Bármivel hajlandó volt játszani. Lehetett az bot, labda, sípoló süni, toboz vagy alma. Apropó alma! Egyszer egy szép almás kertben tettük a reggeli sétánkat Svájcban. Mindig hozott egy jókora zöld almát, amit el kellett dobni, vagy rejteni. Épp nagy keresésben volt,…

Kertészkedés A kertünk egy része még gyümölcsös és veteményes volt, de ahogy a Nagymama öregedett, kellett valakit megbízni a művelésével, mert már nem bírta, de ragaszkodott a zöldségeihez. Jött is egy kedves öreg Úr, akinek a kert volt a mindene. Katonásan álltak a palánták és mindig úgy el…