-
Süni a fürdőkádban
Sikerült hozzájutnom olcsón egy igencsak lelakott lakótelepi lakáshoz a Klinika közelében, amelyik előtte semmilyen karbantartást nem kapott. Amikor beköltöztünk csak a csupasz beton falak voltak leszaggatott tapétával, az eredeti linóleum csak nyomokban, a konyhában se bútor, se csapok, csak a fürdőszobája volt használható, de az is siralmas állapotban. Két és fél szobában semmi bútor sem volt, ezért felcipeltem egy nagy franciaágynyi szivacsot és a Csoki kosarát. Szereztem a kisebbik szobába egy szoláriumot, ami akkor még a Világ hetedik csodájának számított és jelentősen növelte a lakásom népszerűségét a barnulni vágyó gyengébb nem egyetemista korosztályánál. Evvel be is rendezkedtünk. A tágas terek tetszettek Csokinak, jókat tudott szaladgálni körbe-körbe és mindig másik sípolós játékával érkezni hozzám. Tanulásra az államvizsga előtt abszolút alkalmas volt a hely, mert senki sem tudta hogy ott lakunk, így nem háborgattak... Ráadásul ha éjjel véletlen elaludtam volna, ami elég nehéz volt, mert a panel lakás úgy ontotta nyáron a meleget, mint egy kályha, akkor megszólalt a hangosbemondó a szemközti pályaudvarról: ”Tíninininininí…Vigyázat, vigyázat, tolatás, kettes vágányon szerelvény érkezik…” azután bumm, bumm, bumm… összecsapódtak a kocsik nagy robajjal, amire felriadtam és megint olvasgattam a tankönyveimet. Egyik éjjel érkeztünk haza és a lakótelep parkolójában Csoki lemaradt tőlem, hiába hívogattam nem jött. Többszöri próbálkozásomra csak egy halk vakkantás volt a válasz, ami szokatlan volt tőle, evvel szokta jelezni, ha talál valamit, ezért elindultam megkeresni. A sötétben büszkén mutatta nagy farkcsóválással a vadászzsákmányát egy picike sünikét! Nem bántotta, nem fogta meg, csak néha finoman megbökdöste az orrával, de teljesen felpörgette magát, nagyon izgatott lett, főleg amikor a tenyerembe vettem a sünigyereket. Ugrált mellettem mindenáron látni akarta a zsákmányát. Leguggoltam, szétnyitottam a tenyerem, megmutattam neki és megértettem vele, nem szabad bántani a kicsit. Azon gondolkoztam itt nincs jó helyen ez a kis tüskés, mert biztosan előbb-utóbb el fogja ütni valami autó, ezért másnap kiviszem magammal a lovardába, ott elengedem, mert az igazi süni paradicsom lesz neki. Ezért aztán felcipeltük magunkkal az addigra már barátságos kigömbölyödött kis sünit. A lakásban ivott egy kis vizet és egy jókora almaszeletet kezdett majszolgatni Csoki felügyelete mellett, aki őrangyalként figyelte az új jövevényt. Már késő éjjel volt, hajnalban meg indulnom kellett a lovardába, ezért bezártam a sünit a fürdőszobába, ne kelljen reggel az egész lakást felkutatnom miatta, és nehogy leessen a teraszról. Csoki azonnal megette az almaszeletet, szerintem csak irigységből, megitta a tálkából a vizet és vigyorgott rám. A lovardában is gyakran lopott a lovaktól, sárgarépát az etetőjükből, vagy evett a zabjukból, de amikor én próbáltam meg adni neki répát, vagy almát, teljesen hülyének nézett, mit képzelek ő ilyeneket nem eszik?! Vízszintesbe kerülve azonnal el is aludtam. 4 órányi alvás után kegyetlenül megszólalt a vekker… Azt sem tudtam hol vagyok hirtelen, amíg az arcomba nem kaptam egy nyálas plüss játékot Csokitól. Neki úgy látszik elég volt ennyi alvás ellentétben velem. Kibotorkáltam a fürdőszobába rendbe szedni magam és a kis védencemet kiszabadítani. Csakhogy a fürdőszoba üres volt! Sünike sehol! Az ajtó be volt csukva, az egész helység kicsi, de akárhogy keresgéltem sehol sem volt a sünike. A kád borítása valami igénytelen dekorit lemez volt, amit még le is feszegettem, de a kád alatt sem találtam meg a kis tüskést. Miután meggyőződtem róla, hogy nincs sehol süni a fürdőben, tisztálkodás közben azon tűnődtem, lehet hogy kicsit vissza kéne vennem a tempómból, mert a süni kalandot csak álmodtam, bár nekem olyan valószínűnek tűnt, mintha meg is történt volna. Az utóbbi időben a tanulás, a munka és a lovak miatt átlagban csak négy órákat aludtam, de kicsit elbizonytalanított az hogy nem tudom az álmaimat a valóságtól elkülöníteni… Aznap délután hazaugrottam átöltözni, amikor megszólalt a csengő. Meglepődtem, mert senki sem tudta hol lakom ezért nem értettem ki kereshet? Kikukucskáltam a kémlelőlyukon és egy idősebb férfi ácsorgott az ajtóban. Ismerős volt az arc, mert ez a vénember már két nappal a beköltözésem után ugyanígy nyomta a csengőt! Akkor az volt a panasza: "Kibírhatatlan ételszag terjeng a házban, mióta maguk a feleségével ideköltöztek!" Erre udvariasan betessékeltem a konyhába, amiben semmi bútor sem volt, még a csapok is hiányoztak, a falból kilógva ledugózva árválkodtak. Amikor lefagyott a látványtól, felvilágosítottam: Nekem nincs feleségem, egyedül lakom itt, a konyhát láthatja, nem elég, hogy nem tudok főzni, de itt, ha akarnék se tudnék! A látvány és a válaszom végleg visszaverte a támadását, vigyorogtam az arcába, így Csokival megfutamítottuk! Ma megint ő csengetett, gondoltam, a vén dinka megint kitalált valami ételszag panaszt, hát beengedem és megint jót fogunk szórakozni! Házőrző labradorom már egy-két vakkantással válaszolt a csengőszóra, ezért nehéz is volt letagadni az ottlétünket, ajtót nyitottam. Tessék?- "Nem hiányzik valamije?" – Nem, köszönöm! Avval a lendülettel már akartam is becsukni az ajtót, gondoltam megint valami eszelős ötlettel talált rám, mire azt kérdezte: „És egy sün sem hiányzik?!” Erre már elbizonytalanodtam és újra kinyitottam az ajtót. Próbáltam összerakni a képet, de nem sikerült. „Miért kérdezi?” Próbálkoztam bizonytalanul. „Miért, azért mert reggelre egy sün volt a nyolcadik emeleten a fürdőkádunkban, a feleségem halálra rémült tőle, azóta egész nap engem üldöz miatta. Azt mondja: direkt tettem oda a sünt, mert halálra akartam vele ijeszteni!” Hirtelen nem tudtam hogy kerülhetett az én sünim egy emelettel lejjebbi fürdőkádba, de gondoltam hogy nem lehet olyan nagy a süni invázió egy lakótelepi panel lakásban, hogy ez egy másik süni legyen. Az öregember egyre jobban üvöltözött és rángatott magával le a lépcsőn, be a lakásukba ahol a fürdőkádban tényleg ott ücsörgött a sünike! Rögtön kiderült az is hogy került oda! A kád fölött egy kerámia szellőzőrács volt eredetileg, amit kiszedtek onnan és csak egy csempényi lyuk tátongott a helyén. A süni ott csúszdázott le egy emeletnyit és bepottyant az alattunk lévő kádba. A szellőző bejárata az én fürdőkádam alatt a falon volt, ahova bemászott a kis tüskés, de én a kád miatt azt nem láttam. Az addigra a süni miatt válófélben lévő családfőt kevés sikerrel próbáltam kimagyarázni házsártos feleségénél és gyorsan mosolyogva kisomfordáltam a lakásukból a sünivel a kezemben. "Ez egyáltalán nem nevetséges!" - kiabálták utánam... Csoki várt a folyosón és boldogan ugrált körülöttem, amikor megérezte a kis sünit a kezemben. Felszaladtunk egy emeletet, azonnal bekukucskáltam a kád mögé és csak nevettem, nevettem, nevettem… Szerintem nem volt igazuk, mégiscsak nevetséges volt! Szerinted is?
