Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Csoki Potter 32-ik rész a 84-ből

2015. október 20. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba
  1. kokusz.jpgSportszatyorban becsempészve

Nagyon szeretett Csoki utazni, mindenhová el is vittem, illetve ahova nem lehetett, oda inkább nem mentem el… Testvérem apósa volt az egyik rendszeres síelő partnerünk, illetve mi voltunk az ő partnerei. Egészen pontosan ez úgy volt, hogy együtt indultunk el és együtt érkeztünk, de maximum a határig mentünk együtt, utána, ki-ki a maga útjára, majd újra együtt haza. El is volt ájulva a család, a Papa hogy szeret bennünket, mindig „elvisz magával minket”! Mondanom sem kell csak alibinek kellettünk, de így segítettük a családi harmóniájukat evvel a karitatív tevékenységünkkel. Egy alkalommal miután már egy hete elváltunk egymástól Hegyeshalomnál, a Wörthi-tó partján kellett találkoznunk. A papa rokonsága ott adott egy szép apartmant télre, ahonnan közel voltak a sípályák Grelitzen. A gond akkor jelentkezett, mikor be akartam menni a megadott címen az ajtón, de bent egy portás, vagy biztonsági őr legnagyobb meglepetésemre nem engedett be, mondván hogy ide kutyát nem lehet behozni! Ez meglepett Ausztriában, ahol egyszer előfordult, a kedvenc autópálya étterünkben az egyik Rosenberger-ben, hogy amint leültünk, azonnal megkérdezte a felszolgáló, milyen tápot szeret a kutya, kér-e vizet? Csokit azonnal ellátták itallal, a kedvenc ételével, én meg türelmesen várakoztam… Miután ő már jóllakott, én meg egyre éhesebb lettem, megkérdeztem a pincért, lenne-e idejük rám is? Nem győzték exkluzálni magukat, amiért megfeledkeztek rólam, felvették a rendelést, a lehető leghamarabb kiszolgáltak, a számlát nagy elnézések közepette a cég átvállalta tőlem… Ja és plusz kárpótlásként Csoki kapott még egy csomag ennivalót a kedvencéből…Szóval ott sétáltunk a gyönyörű Worthersee partján a szikrázó havon, a hidegtől csak úgy csikorgott a szép fehér lepedő a talpunk alatt, de egyre hidegebb lett és nem lehetett az éjszakát az autóban tölteni. Valamit ki kellett találni, hogy észrevétlenül bejussunk a portás szeme láttára a jó meleg szobába! Bementünk egy sportboltba és kértem egy sportszatyrot. Az első kicsi volt, hát hozattam egy nagyobbat. Amikor a harmadik méretnél is méretesebbet kértem, az eladó megkérdezte: pontosan mekkorára gondoltam? Akkor mutattam neki a lábamnál heverésző koromfekete problémámat, aki miatt nem engednek be a portán. Ő a méret! Neki kell beférnie a szatyorba! Jót nevetett rajtunk, és máris hozott egy akkora sportszatyrot, amibe Csoki szépen befért! Ezt persze ott rögtön ki is próbáltuk, ami az eladónak természetes volt, nem aggodalmaskodott, amikor próbaképpen a kutyát betettem a szatyorba. Újonnan szerezett álcázó fegyverünkkel jutottunk be az árgus szemű portás szeme láttára az apartmanba és másnap reggel onnan ki. Nem mondom hogy egyszerű volt a 33 kilós kutyával a sportszatyorban, egyenes derékkal, észrevétlenül bemasírozni a szemfüles biztonsági őr szeme láttára, de nekünk sikerült. A szép lakás felfedezése után már nem volt gond észrevétlennek lenni, mert Csoki nem ugatott a neszekre, mindig mellettem aludt a földön, de ha megengedtem szívesen kucorodott föl mellém is az ágyba. Idegen helyeken nem engedhettük meg magunknak ezt a luxust, ezért most is mellettem az ágyam lábánál feküdt a jó melegben a kisebbik szobában. Kint mínusz 25 C fok volt, ezért be kellett hoznom az összes állatorvosi felszerelésem és a táskámat a gyógyszerekkel. Csoki miatt komplett műtőt hordtam magamnál az autóban, mert nem bocsátottam volna meg magamnak, ha valami történik vele és én ott állok felszerelés nélkül, amikor segíthetnék neki. Gyorsan elájultam, nem kellett ringatni, Csokinak meg megvolt az a jó tulajdonsága: Akkor aludt el és akkor ébredt, amikor én. Ha kellett, nem ment akár délig sem pisilni, sőt a városba vagy az aszfaltra még ekkor sem volt hajlandó piszkítani. Mindig el kellett vinni fűre, erre nagyon kényes volt. Nappal a sípályán jól elfáradtunk, így őt sem kellett altatgatni. A szobában olyan meleg volt, hogy meztelenül nyúltam el az ágyon rögtön el is szundítottam... A másik szobában Papa szundikált, akivel másnap hazafelé már együtt kellett mennünk. Na persze nem egyedül szunyókált, hanem a fiatal pipakéjével, aki miatt minket alibinek hordott magával... Az éjszaka közepén legszebb álmomból Csoki ébresztett fel! Addig lökdösött az orrával és karminckázott a mancsával, amíg magamhoz nem tértem. Soha sem szokott ilyet csinálni, ezért nem értettem, mit akarhat, ráadásul engem nem könnyű felébreszteni, ha egyszer alszom. Csoki azonban nem adta fel, csak ébresztgetett, amíg végül sikerrel járt. Amikor végre kezdett kitisztulni a világ körülöttem, épp azon gondolkodtam, mi lehet az ébresztésem oka? Hirtelen a másik szobából artikulált hörgő hangot hallottam! Fülelni kezdtem, mire megjött a következő hullám, amit már tisztán beazonosítottam, ez a Papából jön! Nagyon megijedtem és villámcsapásként ébredtem fel ettől a hangtól. Nem a legkellemesebb érzés így ébredni, de azonnal arra gondoltam, nagy baj lehet, mert a szomszédban a papa fullad, lehet hogy infarktusa van, mi van a táskámban és mit csináljak vele, amíg a mentők megérkeznek? Hónom alá kaptam az orvosi táskám, közben a hörgő hang ütemesen ismétlődött, átszaladtam a szomszéd szobába a vak sötétben, ott nagy nehezen megtaláltam a villanykapcsolót és sikerült fényt varázsolnom a szobába. Kár volt… Ott álltam anyaszült meztelenül, hónom alatt az orvosi táskámmal, hunyorogva a sötétből hirtelen szemembe vágódó fénytől, elszántan az életmentésre, labradorom a lábam mellett és közben a megmentendőmön meg lovagol a barátnője, a hörgés pedig nem kóros jellegű volt… „Papa jól vagy?” – kérdeztem kissé bizonytalanul. „Ha nem kapcsoltad volna fel a villanyt, már lehet hogy jobban lennék…” Hát nem mondom hogy nem éreztem nagyon hülyén magam, csak Csoki volt boldog amiért már felkelhettünk végre... Csalódást kellett okoznom neki, mert visszafeküdtünk és még ráadásul jól le is szidtam a téves riasztás miatt… Ehhez képest már gyerekjáték volt reggel a sportszatyorba kicsempészni kedvencemet a portás orra előtt. A hazaút már Papával együtt a szeretője nélkül vidáman telt, jókat nevettünk a hősi életmentő akciónkon!

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

xmas_fb_ad_2.jpg

 

http://shop.pettbull.com/img_4080.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr837842238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása