-
Spánielekkel a Bazilikánál
Tibi barátunk, Csoki egyik kedvence, beteg lett. Megkért minket, vigyük le sétálni a három spánieljét és egy ördög rossz keverék kutyáját. A betegágyból irányította a felszerszámozást is, ami már önmagában sem volt könnyű feladat. Csoki és a négy másik olyan játékba fogott, fogócskázni kezdtek a lakásban, repültek a szőnyegek, bútorok, hogy egyiküket sem tudtam megkötni, ráadásul fellármázták az egész házat az ugatásukkal. Egy spániel csaholása dobhártya szaggató! Hát még 3 spániel csaholása... Abban maradtunk, majd a liftben megkötöm őket. A folyosót végig ugatták mind az öten, a liftben sem maradtak nyugton, de az öt emelet éppen, hogy elég volt a letartóztatásukra. A három spániel hámot kapott és egy közös flexi pórázt, ami legalább húsz méteres volt. Amint kinyitottam a liftajtót, ők hárman kiszáguldottak, már az utcai kapunál csaholtak, én meg még a liftben voltam. Összeszedtem a pórázt, de a fegyelmezés továbbra sem sikerült, kinyitottam a kaput, a jelenet megismétlődött, csak éppen most az utcán száguldottak tőlem mintegy húsz méterre, a járókelők lába között, én meg mint a Frakk rajzfilmben Károly bácsi, repültem utánuk kezemben a spulnis pórázzal. Az volt a feladatom, hogy a Bazilika körül tegyek velük egy kört. Tibi kiképzett, így a megadott ponton elengedtem őket és mind az öten azonnal eltűntek a szemem elől. A Bazilikát éppen akkor tatarozták. Építkezési állványok, törmelékek és felvonulási anyagok voltak mindenfelé körülötte. Már szürkület volt, eltelt néhány perc, de a kutyáknak semmi híre. Föltelefonáltam a gazdájuknak, hogy mitévő legyek? Azt mondta, ne izguljak, sétáljam körbe a Bazilikát, mire visszaérek, a kutyák is elő fognak kerülni. Mire körbeértem, a kutyák még nem kerültek elő. Addigra már jól besötétedett és kezdtem aggódni. Csokit hívogattam, aki előbb-utóbb meg is érkezett. Utána szép sorban jöttek a többiek. Csakhogy volt egy kis gond. Ott ugrált körülöttem mind az öt kutya, aminek nagyon örültem, de annak már kevésbé, hogy mindegyiküknél volt egy-egy zsákmányolt becsomagolt szendvics, szalonna Csoki szájában pedig egy jó nagy vekni kenyér. Próbáltam úgy viselkedni, mintha nem hozzám tartoznának, de ezt nehezen hitték el a járókelők, ráadásul meg is kellett kötnöm őket. Gyorsan hazavittem a tolvaj-csapatomat, persze a házban is, a liftben is, de még a folyosón is belebotlottunk ismerősökbe. Próbáltam a köszönésre korlátozni a találkozásokat, de láttam, hogy mindenki furcsán méregeti a kutyákat szájukban a becsomagolt zsákmányukkal. Szerencsére nem kérdeztek rá! Nehéz lett volna megmagyarázni, miért sétáltatom őket csomagolt szendvicsekkel a szájukban! Egyikük sem ette meg amit szerzett, hanem hazavitték és út közben mindenkinek büszkén mutogatták is. Tibi betegágyába egyszerre mind a maga szerzeményével ugrott be. Ő nem lepődött meg ezen, mert máskor is előfordult már, ha Csoki kutya velük volt, felszerelkeztek ennivalóval. Kérdeztem tőle, ez gyakran előfordul? Kiderült, csak akkor amikor Csokival együtt sétálnak a Bazilika körül! Na ez több, mint gyanús lett nekem! Elhatároztam, utánajárok a dolgoknak! Ezért másnapra újra elvállaltam a beteg barátom kutyáinak sétáltatását. Ez alkalommal is szétcsaholták a házat, mire leértünk a lifttel, sikerült megpányváznom mindet, de ők már a Bazilikánál voltak a flexi végén, én még csak épp kifordultam a kapuból... Na mindegy, elengedtem őket a sötétben, de ez alkalommal Csoki nyakörvén bekapcsoltam egy éjszakai villogó lámpát! Így sikerült rájuk akadnom, amint az építkezési törmelékeken átverekedtem magam a villogó fény irányába a Bazilika körül a tök sötétben. Ott szerencsém volt, egyrészt mert a spánielek veszettül csaholtak, másrészt az utcai fények megvilágították a bűntény helyszínét! Mit látok? Egy ablakpárkány alatt csahol az egész banda! Fel-felugrálnak, de sikertelenül. Ellenben a nagyobbik keverék szorosan a fal mellé állt, Csoki a hátán dobbantva fel tudott ugrani a párkányra! Ha nem a saját szememmel látom az akciót el sem hiszem! Ugye Te sem? És az aztán végképp nem, amit ezután művelt az én ördögi Labradorom! Lelökdöste a párkányról a munkások odakészített kajáit!!! Mindet! Volt ott mindenféle, mert hűtőnek használták az ablakpárkányt! Amikor semmi sem maradt fent, szépen leugrott, szájába kapott egy csomagolt szendvicset és spuri visszafelé! Addigra a tettestársai már kiválasztottak maguknak is útravalót, illetve be is faltak abból az adományból amit Csoki dobált le eléjük... Kicsit meglepődött Csoki, amikor észrevette, hogy rajtakaptam, de szidás helyett gyorsan mindegyiküket megkötöttem, szerencsére ugatni egyikük sem tudott, mert tele volt a szájuk zsákmánnyal, és pucoltunk el mihamarabb a Bazilika mellől... Soha többet nem vittem a bandát sétálni a Bazilika köré, amíg zajlott az építkezés!
Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a shop.pettbull.com webáruházam!
Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com
