-
A görög tengerjárók
Athénból Hydrára szárnyashajóval jutottunk el. Piszokul dübörgött az egész és rezonált a talpunk alatt. Csokin ennek ellenére nem láttam félelmet, hanem kíváncsian nézegetett meg mindent, ami még új volt neki. Körbejártuk az egész hajót, de legjobban az orrban érezte magát, ahol lobogó fülekkel leült és nézte, ahogy rohan alattunk el a víz, néha kaptunk egy kis permetet és a sóvárogva figyelte a sirályokat, akiket nem lehetett kicsit sem megkergetni. Dávid Tamás professzor a tanítómesterem már várt a hajóján. Csokit azonnal kinevezte kapitánynak! Be is vezette a hajónaplóba, hogy hivatalos legyen. Myconosra kellett eljutnunk a hajóval egy hét alatt. Olyan orkán volt a szigeten, hogy a halászok sem tudtak kimenni a kikötőből, pedig ha nekik is nagy a szél és a hullámzás, akkor már tényleg nagy! Emiatt dekkoltunk a kikötőben 3 napig, ahol feltöltöttük az élelmiszer, ivóvíz és gázolaj készletünket. Feltűnt, hogy az ivóvíz litere dupla annyiba került mint a gázolajé! Kiderült, ott a víz nagyobb kincs, mint bármi más, mert tartályhajóval hozzák a szigetre! Volt mindenféle időjárásban részünk. Időnk nagy részét a halászokkal és a beatrekedt vitorlázókkal töltöttük a kocsmában. Csoki ezt nagyon élvezte! Mindenki körülötte forgott, simogatták, kényeztették egész nap! Már attól tartottam, elkopik a hasán a szőr! Vezényszóra, ami így szólt: "Hogy csinálnak a Pesti lányok?" Azonnal hanyatt vágta magát és a pocakját ajánlotta fel simikézésre! Egyik este a kocsma felbolydult! A kikötőmester beszédet mondott: "Reggelre el fog állni a szél, mindenki kifuthat, aki akar!" Mindenki kapott egy pontos időpontot, amikor indulnia kell. Nekünk reggeli 5.15 perc volt megadva. Elmagyarázták, a szűk kikötőszáj miatt merre kell full gázon lendületből kifutni, ha nem tartjuk az irányt a sziklákon fogjuk végezni! Kimentem megnézni, mi a helyzet? Olyan hullámok voltak, hogy átcsaptak a hullámtörőn! Na, gondoltam, ebből nem lesz reggeli indulás... Orkánszerű szél volt egész éjjel, ami hajnalra teljesen leállt, de a hatalmas szembe jövő hullámok megmaradtak. Kifutottunk a kikötőből és csak motoroztunk a hatalmas hullámokon, a szél nullára csökkent. Ez még nem volt kellemetlen. Találkoztunk delfinekkel is, akik felfalták először a konyhai hulladékot, majd szervíroztam nekik más, szerintem nem annyira fontos élelemből is. Amikor elfogyott az ennivaló, el is tűntek rögtön mellőlünk. Nemsokára megéhezett a vendéglátónk. Akkor derült, ki mik azok amik hiányoznak a konyhából, mert a delfineknek adtam… Az Emi nevű ciklon viszont már igen kellemetlen volt, mert ellenkező irányból, mit ahonnan a hullámok jöttek, feltámadt a szél. Ráadásul nemsokára viharos erősségű lett. Én gyerekkorom óta versenyszerűen vitorláztam, de igencsak megcsavarta a gyomromat, amikor egyedül az orrban le kellett cserélnem a génuát egy viharfokkra, miközben a régi hullámzás és az új szélirány miatt hánykolódtunk, mint egy dióhéj. Ki kellett kötözni magunkat a korláthoz, mert sokszor úgy átcsapott a víz a fedélzeten. Nagy nehezen végeztem a munkával és kimerülve, megszabadulva a reggelimtől, amit a delfineknek ajánlottam fel újrafogyasztásra, végre hátra tudtam vergődni a kormányhoz. Közben Csoki a kajütben ücsörgött és vidám jókedvvel fogadott. Nyoma sem volt rajta rosszullétnek, vagy pánik hangulatnak! Egyszerűen csak unatkozott, ezért hozta is rögtön a kedvenc sípolós sünikéjét és tuszkolta az ölembe. A kajütben még rosszabb volt a helyzet, olyan volt mint egy elvarázsolt kastélyban. Minden mindenfelé mozgott és imbolygott. Eszem ágában sem volt vele sünikézni! Szomorúan konstatálta, hogy otthagyom őt egyedül, de ki kellett mennem a levegőre, hogy túléljem ezt a kalandot. Végül helyreállt a rend, a szél is onnan kezdett fújni, ahonnan a hullámok jöttek, ez meg már kellemes volt. Rohantunk is 10-12 csomóval a cél felé. Ahol megálltunk éjszakára, ott mindig kieveztünk, vagy kiúsztunk a partra Csokival. Vigyázni kellett, mert akkoriban Görögországban a rengeteg kóbor kutya és macska miatt hivatalosan mérget helyeztek ki csaliban az állomány gyérítésére. Figyeltem, nehogy egy ilyet felegyen az én kis Kapitányom! Hogy jöttünk vissza a repülővel Hydráról Athénba? Na az nem volt zökkenőmentes! Elmeséljem? Majd a következő részben...
