56. Lódító az okos telivér

Csokival a labradorommal másik kedvenc lovacskánk Lódító egy angol telivér volt. Ő a bécsi derbyn másodikként ért célba, de utána egy hét múlva itthon újra versenyeztették, amit nem lett volna szabad, megsérült, kiment az ina pedig már horribilis pénzért volt vevő rá Kanadából. Egy év pihenő után került a Dallos Gyula istállójába díjlónak, akinél én is lovagolni tanultam. 9 éves korára már a nehéz osztályt kezdte, de patarákot kapott. Egy szombati napon mentem edzésre, amikor "Gyula bácsi" megnézette velem a lovat, vállalnám-e a kezelését? Első hallásra nem is mertem vállalni, mert volt állatorvos a Tattersaalban, ott volt az Egyetem, őket javasoltam. De Gyula bátyám nem tágított: "Meg akarom gyógyítani Lódítót vagy nem?" Szegezte nekem a kérdést! Igent mondtam, de nem lehetett garanciát vállalni és a gyógyulási idő is hosszúnak tűnt. Dallos Gyula bácsi a gazdájától megszerezte nekem a lovat, vágóáron megvettem, akit ez után két alkalommal operáltam meg. A teljes talpi szarut el kellett távolítani egészen a patacsontig és speciális kötéssel két naponta átkötözni nyolc hónapon keresztül. Olyan fájdalmai voltak az elején, hogy teljesen vizesre izzadt a kezelés végére. Kis idő múlva már egyedül kötöztem át a patáját. Ahhoz hogy segítség nélkül ez a művelet sikerüljön, egy puha vastag kötéllel a marján át felkötöttem a lábát, mintha valaki tartaná. Vizesen keményre sodort, majd kiszárított vattahengerekből kellett a kifaragott pata talpi felületét kitölteni. Ezen a kötésen múlott a gyógyulása! Ha csak egyszer is leesik, vagy nem tart megfelelően, megsüllyed a patacsontja, rokkant patája lesz és örökre sánta... Ezt szem előtt tartva persze igyekeztem nagyon... Meg is tanultam patát szakszerűen kötözni! Sosem fogom elfelejteni, amint nagy kövér könnycseppek gurultak a szeméből, de rezzenéstelenül állta a kötéscserét. Azóta sem láttam lovat sírni. Ez a ló pont egy év múlva újra versenyezhetett velem Nagycenken! Addigra már futószáron a kondícióját visszanyerte, de alig ültem rajta, hogy ne terheljem a sérült lábát. Kapott egy műanyag lapot a patkója alá és szilikongumival kitöltöttük a teljes talpát, amin már vékonyka egészséges szaru növögetett. Rögtön Szent György díjban kellett indulnom vele, amiben már sok nehéz elem is van, de meglepetésemre, szinte emlékezetből minden feladatott megoldott! Ő így hálálta meg nekem, hogy megmentettem, én meg neki voltam rendkívül hálás! Még évekig sikeresen tanította a fiatal lovasokat. A küzdelmes gyógyulás alatt elnyertem a bizalmát Lódítónak és sokat jártunk vele is terepre. Egyszer Sarlóspusztán számunkra ismeretlen helyen egy csapat helyi lóval együtt mentünk kirándulni. Órákig lovagoltunk a tikkasztó nyári melegben egy bányató felé. Félúton egy kis falu kocsmájánál megálltunk inni és itatatni a lovakat. A csapat másik része lovaskocsikkal jött. Velük küldtem el Csokit is, nehogy a meleg miatt rosszul legyen, hőgutát kapjon. Mentünk végeláthatatlan napraforgó és búzatáblákon át, már nem is találtam volna vissza egyedül. Egy lekaszált mezőn síkversenyt rendeztünk, amire hosszas unszolás után rábeszéltek a többiek. Féltettem a sérüléstől a lovacskámat, de gondoltam majd elgaloppozunk hátul, vagy a többiek tempójában. Csakhogy amikor a ők előttünk megindultak az én telivérem meglátta a zöld gyepet, nem lehetett megtartani. Nemsokára az élre tört és állva hagyta a mezőnyt. Nem gondoltam volna, hogy még mindig ilyen gyors, amikor már évek óta nem vágtáztunk sebesen vele. A bányatónál lenyergeltünk és úsztattunk a lovakkal. Nem akarták elhinni a többiek, hogy Lódítóval be fogok tudni menni a vízbe. Tudtam, hogy bármit kérhetek tőle, annyira megbízik bennem. Így is lett. Csoki azonnal a vízbe vetette magát és ki sem akart jönni a tóból. Lódítóval elsőre sikerült bemenni úszni vele és egy jókora kört tettünk meg egymás mellett, csak a sörényét kellett fognom. Jól elfáradt mire kiértünk. Kicsit pihentünk, majd újra be akartam menni vele. Kicsit ellenkezett, jelezte, hogy nem kívánja a sportot, de nem hagytam, neki legyen igaza, ezért csak engedelmeskedett. Amint beértünk a vízbe már fordult volna vissza, ezért engedtem is neki. Amint megszabadult tőlem villámgyorsan megfordult és nem tudtam a farkát sem elkapni. Mire én pár tempót tettem ő már rég a parton volt. Hihetetlen gyorsan úszott egyedül. Siettem, ahogy csak bírtam, de a parton állva már csak a távolodó hazafelé vágtató lovat láttam. A helyiek megnyugtattak, hiába is mennék másik lóval utána, nem fogom utolérni és úgyis mindenképpen lakott helyre fog bemenni... Nem sikerült megnyugodnom… Féltem hogy megsérül, vagy nem kerül elő. Végre hazaindult a társaság. Csoki ment a hintón, én pedig egy másik lóval indultam hazafelé a csapattal. Jó órányi lovaglás után érkeztünk a kocsmába, ahol előzőleg is megálltunk. A hintókból kifogott lovak és a társaság másik fele már ott pihent. Nagyon vigyorogtak, de Lódítót nem láttam sehol sem. Meglepetésemre bent a pultnál állt a telivérem, éppen cukorral tömték és Csoki egy bárszéken mellette trónolt, őt meg éppen fagyival etették a lovászok. Komikusan néztek ki így, de a helyiek jót nevettek a meglepett arcom láttán. Nem gondoltam volna, hogy az ismeretlen úton Lódító hazatalál. Mire a hintókkal odaértek, már ott várta a csapatot. Szerencsére ló értő volt a kocsma közönsége, így szakszerűen rendbe tették és kényeztették mire megérkeztem. Nagy kő esett le a szívemről, hogy ezt a kis kalandot sérülés nélkül megúsztuk. Megcsavarta a lelkem, amikor pár év múlva el kellett adnom, de nem volt mese a régi rendelőnk egy helységét és extra felszereltségét neki köszönhetem, mert ebből a pénzből tudtunk kicsit továbblépni. Ez akkor jelentős fejlődés volt, amit sosem felejtek el neki. Szerencsére nagyon jó helyre került és sokáig megbecsülésben élt. Sosem mentem el meglátogatni, nem tudtam volna a szemébe nézni, amiért cserben kellett hagynom, de sajnos a pénzre nagy szükségünk volt a rendelő tovább építéséhez...

Ha tetszett az írásom, oszd meg az ismerőseiddel!

A PettBull Funkcionális állateledelekről az információt itt találod:
http://pettbull.com/?affiliate=973
Kattints a linkre és olvasd el!
Váljék kedvenceid egészségére!

assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba „Dr.PettBull”
PettBull Kft. R&D director / ügyvezető

Tel.: +36209887766

Email office.: info@pettbull.com
Email private.: info@drjuhaszcsaba.hu
Home page: www.pettbull.com
Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/
Blog: http://pettbull.blog.hu/