Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Csoki Potter 67-ik rész

2015. november 23. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba
  1. avokadoval.jpgÉttermek vendége

Csokival csak olyan étterembe jártam, ahová őt is beengedték. Pontosabban nem mentem olyanba ahová a kutyával nem lehetett bemenni. Érdekes módon evvel csak itthon volt problémánk, mert külföldön a kutyát sokszor előbb kiszolgálták, mint engem, legalábbis akkor ha az ehhez a hozzáálláshoz megfelelő irányba indultunk… Ha épp nem nézett valaki a lábam mellé, nem is vette észre, hogy Csoki is ott somfordál mellettem és észrevétlenül eltűnik az asztal alatt. Nagyon jól lehetett észrevétlenül kommunikálni vele. Ha megütögettem a combom, azonnal igazodott mellém szorosan, ha egyet csettintettem az ujjammal, leült, ha kettőt, lefeküdt. Amikor elindultam, vagy hívtam, a fogaim között sziszegni kellett és már pattant is. Ezek a közöttünk lévő kommunikációs jelek a figyelmetlen kívülállóknak fel sem tűntek. Még kölyök korában előfordult párszor hogy elunta magát, vagy a lehullott ennivalók nyomában egy szomszéd asztal alól kellett visszahoznom, ahol váratlan riadalmat keltett a hívatlan látogatásával. Később leszokott erről, de csak azután, miután sokszor kellett már exkluzálni magam miatta és persze mindig ki is kapott a szökésért. Igaz, utána rögtön engesztelésként kapott is pár jó falatot az asztal alá… Ezt a módszert odáig fejlesztettük, hogy miközben a villámról lehúzta a falatot, nem ért az evőeszközhöz. Ennek megfelelően kettőnknek éppen elég volt egy villa is. Ezt sokan rosszallóan nézték, de minket nem túlzottan zavart. Az egyik legemlékezetesebb történetünk erről az, amikor Svájcban egy pazar szálloda esti fogadásra is Csokival mentem. Szépen leültem a helyünkre, ahova elkísért a teremfőnök, majd szorgalmasan el kellett sétálni a különböző fogásokért. Olyan fantasztikusan volt megterítve mindegyik asztal, hogy taktikusan minimális adagokat vettem, mert kíváncsi voltam mindegyik ízére. Minden kör után persze Csoki is megkapta a részét az asztal alatt a villámról. Velem szemben egy norvég állatorvos és a felesége ült. Vacsora közben sokat beszélgettem velük, elmesélték, az ő kedvenc szálkás tacskójuk viselt dolgait, én is megnevettettem őket Csoki bűneivel. Miközben mindegyik fogásból szép kis falatkát leengedtem az asztal alá, anélkül hogy lenéztem volna, ahonnan a villa üresen tért vissza a tányéromhoz. Ezt észrevette a szemben ülő kollégám és felhajtva a földig érő terítőt meglátta ott Csokit a búvóhelyén a lábunknál. Ő erre azonnal oda is fordult és az ölébe tette a fejét egy kis simogatásra. Egy szemvillanás alatt elkomorult az idősödő férfi, haragosan ránézett a feleségére, aki láthatóan még az elhangzottak előtt tudta mi fog következni. Valószínűleg a körülmények, vagy a jó modor miatt, csak annyi hangzott el: „Látod én megmondtam! Ez volt az utolsó eset!” Evvel ledobta a tányérja mellé a szalvétát az öléből, majd felpattant és elviharzott. A feleség szemlesütve megsemmisülve ült ott. Finoman megérdeklődtem, mi baja lett a férjének, amikor szerintem semmi oka sem volt rá. A hölgy Csokira mutatott! Kiderült, hogy a tacsijukat ő nem engedte elhozni az étterembe a férjének, aki nem akart a kedvence nélkül jönni. Ezen jót veszekedtek, így érkeztek a fogadásra. Csak néhány perc telt el, mire a bejáratban megjelent a férj, diadalittasan az oldalán egy peckesen lépkedő kis szálkás tacskóval. A protokollnak megfelelően az asztalhoz kísérték őket, sőt szinte azonnal megjelent még három pincér is körülöttük. Az egyik egy furcsa magasított széket hozott a kollekcióhoz illőt, mint a gyerekeknek való, a másik egy gyönyörű, a mi terítékünkkel harmonizáló tálat tett le az asztaltóra a házaspár közé, míg a harmadik evőeszközöket rakott köré precízen. Végül az új vendéget finoman felsegítették a trónjára és megkérdezték mit hozhatnak a kis szálkásnak! Ezen a szervizen még én is elámultam, de a norvégok sem győztek csodálkozni rajta. A személyzet elszaladt a rendelésért, addig a párocska folytatta a veszekedést. A férfi boldog volt, hogy neki lett végül igaza, a hölgy továbbra is azt mondta ez nem egészen normális dolog… Nem tudom melyiküknek volt igaza, de a tacsika hibátlanul lakmározott a székéből az asztalon lévő tálkából a finomabbnál finomabb falatokból. Ráadásként vacsora után egy jót sétáltunk és hancúroztak a friss hóban Csokival.

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

pettbull_xmas_fb_post.png

http://shop.pettbull.com/

img_4080.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr858051922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása