- Lavina mentés
A különlegesen jó szaglására akkor lettem figyelmes, amikor észrevettem, nem tudom úgy eldobni a friss hóba az ő tobozát, hogy ne találja azt meg. Kedvenc szórakozása volt hogy mindig hozott egyet, amit dobálni kellett neki. Egy alkalommal közel egy méteres friss hó esett az előző napon. A reggeli sétánál rohangált mellettünk és hozta a tobozát. Ezt a játékot általában én untam meg előbb, ezért átdobtam az út mellett lévő jó kétméteres hófalon le a völgybe amilyen messzire csak tudtam. Evvel részemre a játék be is fejeződött és ballagtunk tovább. Nem is vettem észre hogy az én elszánt labrador kutyám utánaered a zsákmánynak, csak akkor lepődtem meg amikor jó negyedóra elteltével boldogan, lobogó fülekkel rohant felém és vigyorogva letette a lábam elé ugyanazt a szétrágott tobozt, amit az imént elhajítottam! Innentől kezdve az volt a játék, hogy megpróbáltam a leglehetetlenebb helyekre eldugni a tobozokat, vagy egyéb játékait és megkerestetni vele. Ezt nagyon élvezte! Amint megkapta a feladatot, azonnal szinte transzba esett. Az orrát a földre szegte, jellegzetes vadászó mozgást vett fel és néha kis légszimattal próbált tájékozódni. Nem adta fel, addig kutatott, amíg meg nem találta az eldugott játékot. Amikor visszahozta, mindig eszeveszett játékba kezdett, futkározott, hempergett, körbe-körbe ugrált szinte ünnepelte magát, a miért megint ő győzött. Nem tudtam átverni. Ha felraktam egy fára, vagy bedugtam valami alá, vagy mögé, hamarosan ott is megtalálta. Egy idő után már ismerte a trükkjeimet és egész gyorsan újra övé volt a zsákmány. Egy alkalommal véletlenül volt alkalmunk lavinamentő kutyák vizsgáján részt venni. Nagyon érdekes volt, ahogy bemutatták a tanítási fázisokat. Csoki is végignézte a bemutatót és volt egy jó tulajdonsága, ha látott valami produkciót másik ebtársától, rögtön meg is tanulta azt. Amikor mutatták, hogy a hóba a sérültet a kutya szeme láttára elássák, utána megkerestetik vele, majd jutalomból a megmentett csokit ad a mentőkutyának. Erre rögtön azt mondtam, ez nekünk is menni fog, főleg ha csoki lesz a jutalom! Még szerencse hogy ebben a régióban akkoriban Milka csokit használtak erre a célra, ami pont az én kiskutyám kedvence volt. Láttam rajta hogy megértette a feladatot, rögtön belementem egy fogadásba és ezért rögtön élesbe próbáltuk ki a kutyámat. Hórobogóval elvittek egy jókora körre, amíg elásták a megmentendőnket, majd elindítottam Csokit. Jobbra-balra, előre-hátra vezényszavakkal jól tudott fürkészni, ezért könnyen végigszimatolt a kijelölt terepen, majd hirtelen visszakanyarodott, megállt egy pontnál, izgatottan kezdett szimatolni, tett egy szűk kört és biztatásomra egyet vakkantott, majd ásni kezdte a havat. Odaszaladtunk és segítettünk neki, hamarosan előkerült az elásott alpinista, de ami a legfontosabb a jutalom Milka csoki is a zsebéből. Sajnos a fogadás tétét nem kaptuk meg, mert a másik fél azt mondta, olyan profin dolgozott Csoki, hogy lehetetlen ez elsőre, biztosan már sokat gyakorolta. Szerencsére ezt a tudományunkat élesben sosem kellett kipróbálnunk. Vigasztalásként testvériesen elfeleztük a tábla nyeremény csokit és fele-fele elmajszoltuk. A többi hitetlenkedőnek büntetésből egy falatot sem adtunk. http://shop.pettbull.com/
