Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

Doki Potter - velem történt! / Karácsonyra egy Rhesus makákó majmot szeretnék! Te is?

Majmot karácsonyi ajándéknak? Szeretnél? Biztosan? Akkor olvasd el az én történetem az álmaim, vágyaim Rhesus makákó makijával!

2015. december 23. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba

karacsonyi_udv.jpg

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/35/88/69/358869393592f5343ac9fe7a77b5296b.jpg

Karácsonyra egy Rhesus makákó majmot szeretnék! Te is?

Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer lesz egy saját majmom! Ebben megerősített amikor Tihanyban a kikötőben rendszeresen találkoztam egy kissé őrült osztrák hajótulajdonossal, aki egész nyáron egy kis Rhesus makákó majommal mászkált és lakott a hajóján! A pali nem volt teljesen százas, ami látszott az öltözködésén is már első ránézésre... Tengerészsapka és matróz öltözet mindkettőjükön, azaz a majmon is! Pontosabban mindig egymáshoz öltöztek! Jópofák voltak és mindig vidám társaságot jelentettek. Rendszeresen ücsörögtek a parton a bárban és a maki ott kuksolt a vállán, vagy az ölében csinosan felöltöztetve. Nekem ez nagyon tetszett és megerősítette: Nem megvalósíthatatlan az álmom!

Egyszer Karácsony előtt nézegettem a várótermünkben a hirdetéseket, amiket oda szabadon ki lehetett tenni. Volt ott minden! Eladó, elveszett, keresendő és mindenféle hirdetés. Megakadt a szemem az egyiken! Rhesus makákó majom ajándékba, csak jó helyre!!! Hol is lehetne jobb helyen mint nálam, aki már gyerekkora óta erre vágyik! Le is szedtem gyorsan a hirdetést, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön és szaladtam máris tárcsázni a számot! Ráadásul ismertem is a hirdetőt, mert régi pácienseim voltak. Idős házaspár gyakran fordult meg a Klinikán, mert spitz és yorki kutyákat tenyészettek, állandóan volt valami szervizelni való rajtuk.

Alig vártam, hogy felvegyék, mert vonalas szám volt! (Fiatalabbak kedvéért ez azt jelentette, nem lehetett magunkkal cipelni, vagy ott volt a hívott fél hallótávolságra, vagy nem...) A néni felvette! Hurrá! Miután bemutatkoztam csak annyit kérdezett kinek kellene a maki? Kinek, kinek? Hát nekem! Jó, akkor menjek másnap, nézzem meg a majmot és beszéljük meg! Szomorú voltam, hogy nem tudtam még aznapra időpontot kapni, de karácsony közeledett, hát gondoltam sorsszerű, hogy éppen december 24-én délelőtt mehetek az áhított majomért! Ennél nagyobb örömet semmivel sem lehetett volna okozni nekem karácsonyra! Mondtam is magamnak, miután képzeletben megveregettem a vállam: Ezt megérdemled Csabi! Az égiek ezek szerint meghálálják, amiért mindenkinek mindig segítesz...

Aznap is sokáig dolgoztunk, hiába volt Karácsony előtt egy nappal, de folyton csak a maki járt az eszemben! Nem is árultam el a titkom senkinek, csak egész nap mosolyogtam és rendkívül jó kedvem volt!

Még 24-én is nyitva kellett lennünk, mert volt jó néhány kezelés amit nem lehetett a Karácsony miatt elhalasztani ezért délig bent kellett lennem! A nagy részük indokolt is volt az eseteknek, de egy furcsa is beesett aznap! A gazda egy középkorú jól öltözött kellemes modorú hölgy volt és vele egy foxi. Letette az asztalra és azt mondta Karácsony napján hogy oltásra hozta a kutyát! Milyen oltásra? Kérdeztem... Neki mindegy, csak valamelyik oltást szeretné... Volt pár zárt osztályra való a pácienseink között, de róla ezt nem feltételeztem volna az első benyomás alapján! Végül megegyeztünk, legyen a veszettség oltás, mert az már amúgy is elmaradt kicsit! Így hát nagy hálálkodások közepette és kölcsönös Boldog Karácsonyi kívánságok mellett hálásan távoztak! Csak a következő évben derült ki az oka, amikor ugyanígy december 24-én délelőtt megjelent nálam és újra a veszettség oltásért jött. Akkor már vidáman újságolta, milyen hasznos dolog ez, hogy az állatorvos még Karácsonykor is dolgozik, ezért jönni fog jövőre is, mert eddig minden évben öngyilkosságot próbált meg, de ez sokkal jobb program! Tehát ma is megmentettünk egy életet, most ráadásul nem is kutya macska, hanem kivételesen a gazda élete volt a tét! Évek múlva még volt egy folytatása a kapcsolatunknak, amikor a hatósági állatorvos Kollégám felhívott, akinek le kellett jelenteni a veszettséggel oltottakat, ne hülyéskedjek már, hogy Karácsonykor veszettséget oltok, amit lát a dátumokból évek óta! Felvilágosítottam hogy ez a veszettség oltás életmentéssel van kombinálva! Ez megnyugtatta és biztatott, inkább minden Karácsonykor csak oltsam be a foxit, nehogy a gazda megint próbálkozzon egy kísérlettel!

Ezek után végre kicsíptem magam és 2 órára pontosan megjelentem egy gyönyörű rózsadombi kastély szerű villában a majomért! Csengetésre egész falka visítva ugató spitz és yorki falka fogadott. Az idős házaspár gyermektelen volt és a kutyák pótolták ennek hiányát. Ahhoz képest, hogy megszámlálhatatlan mennyiség volt belőlük, kifogástalan tisztaság uralkodott mindenütt. Engem azonban most a kutyáik legkevésbé sem érdekeltek, mert a majommal akartam már karácsonyozni! Ráadásul ajándékba! Egy ilyen drága majmot! De hát, ha egyszer megérdemlem, hát ami jár, az jár! Csoki kutyám felsőbbrendű megvetéssel nézte a csaholó sokaságot és szorosan a lábamhoz simulva árnyékként követett a szalonba.

Végre! A szalon hatalmas volt, olyan érzéssel, hogy egy régi filmbe csöppentem! Körbe mintha egy századdal megállt volna az idő, mint egy múzeum, de nagyon ízlésesen lakhatóan berendezve... A hatalmas kristály csillár alatt egy óriási kerek aranyozott ketrecben kuksolt életem álma a Rhesus makákó!

Csoki is felkapta a fejét az új élőlény láttán és érdeklődve lépett a ketrec mellé, de a maki felmászott a fejmagasságunk fölé egy mászókájára és onnan méregetett engem és a csoki színű óriás kutyát, legalábbis a spitzekhez, yorkikhoz képest számára óriást.

Alig vártam már, hogy kivehessem és megfoghassam a kis makit! Az idős házaspár látta rajtam az izgalmat és miután bemutattak a makinak minket, invitáltak egy teára. Mondanom sem kell, lemondtam volna a teáról és futottam volna inkább boldogan haza vállamon a majommal meglepve magamat vele Karácsonyra! Persze nem lehetett kihagyni az udvariassági köröket, hát leültünk és rituálisan teázgatni kezdtünk. Elmondtam, hogy ez az álmom már gyerekkorom óta és sokszor találkoztam a kikötőben nyaranta az osztrák makival és a gazdájával, hát én is így szeretném hurcolni magammal, mint Csoki kutyát!

Erre a tervemre szerencsémre azt válaszolták: Rendkívül boldogok, hogy ennél jobb helyre ne is kerülhetne kedvencük, mint nálam! Ez persze legyezgette a hiúságomat és csak azon járt az eszem mikor mehetek már végre haza a makival? De - folytatták, mielőtt elvinném szeretnének pár "használati utasítással" ellátni! Jó, gondoltam, még okoskodnak egy kicsit, de utána már nem csak Csoki fog velem lógni mindenütt, hanem a makink is!

Tehát a történet ugyanonnan kezdődött, mint az enyém: A néni gyerekkori álma volt egy majom! Eddig stimmelünk, csak én annyival vagyok szerencsésebb, hogy nem kellett öreg koromig várni erre a lehetőségre, gondoltam én szerencsésebb vagyok ezek szerint! A férje lepte meg szeretett feleségét előző Karácsonyra a majommal. Azóta egy év alatt eljutottak a válás gondolatáig, pedig már 50 éve idillikus házastársak és ez a majomnak köszönhető!

Eleinte ők nem is gondolták, hogy ketrecbe fogják tartani és szabadon birtokolhatta a maki az egész villát. A kutyák nem bántották, valószínűleg macskának nézték, mert abból is volt pár a házban és mindenki jól kijött egymással. Egy idő után azonban a majom játszótérnek nézett mindent a házban! Nem volt gond neki a kristálycsillárról hintázva a brokátfüggönyre ugrani és akrobatákat megszégyenítően bármelyik szekrény tetején, vagy polcain lavírozni a muzeális értékek között! Ahogy cseperedett egyre durvábbak lettek a mutatványok és kezdett leamortizálódni az évtizedek óta érintetlen patináns palota! Vettek hát egy kisebb ketrecet és néha be kellett zárni oda a makit. Csakhogy ő urasága ezt a fogságot zokon vette és egyre nehezebb volt elkapni, ha nem úgy akarta!

Legfontosabb szabály azt hogy "Nem szabad!" ki ne ejtsem a számon, mert bosszúra képes a maki! Harap, ha valami nem tetszik neki, de ennél hihetetlenebb volt amit mondtak: Ha valamit meg akartak tiltani neki fogott egy értékes porcelán edényt és kitartotta a polcról, vagy a szekrény tetejéről, amíg vissza nem vonták a "Nem szabad!" vezényszót! Ezért azután Bécsből hozatták ezt a hatalmas kifutónak is megfelelő ketrecet, átrendezték a szalont, annak a közepén helyezték el benne a makival. Kiengedni nem tudják, mert akkor nem lehet oda visszatenni! Ezen az állapoton már annyira megromlott az amúgy ötven éve példaértékűen működő házasságuk, hogy a majom elajándékozása mellett döntöttek... Örülnek, hogy pont én jelentkeztem és vihetem természetesen a ketrecet is! Jót mosolyogtam magamban, mert a ketrec nagyobb volt, mint az én akkori legénylakásom nappalija... Nem sikerült lebeszéljenek a tervemről és miután minden csínytevését elmondták a makinak, még mindig úgy éreztem, mellém állt a szerencse és az idős házaspár nem tud bánni a majommal, de majd nekem sikerülni fog! Már láttam magunkat, ahogy az osztrák hajós maki, mi is minden kalandban hármasban leszünk már ma estétől!

A majom gazdák is boldogok voltak, hogy ezek ellenére nem sikerült lebeszéljenek a tervemről és befejezve a teázást felálltunk, odasétáltunk a ketrece mellé. Csoki is szorosan mellettem követett és szemlélgette a furcsa kis lényt a ketrecben, ahogy néha lazán átlendül á-ból b-be.

Amint már a végfázisba értünk és érezni kezdtem a makit a magaménak a ketrece mellett álldogálva hirtelen egyszerre kiáltottak rám a háziak: "Vigyázzon Doktor Úr!" Nem tudtam mire kell vigyáznom, de egyikük még arrébb is rántott kicsit! Csak egy pillanattal később fogtam fel, hogy a kis terrorista lepisált! Fogta a kis kukacát és célzottan lepisált, amint lőtávolba értem!!! Elrántottak a tűzvonalból, így csak a lábam kapott a fősugárból, nem így szegény Csoki, akit nem mentett meg senki sem és mire felfogta mi történik, már kapott bőven a majomka rózsavizéből! Zokon is vette és undorral oldalgott messzebbre a veszélyzónától. Még fel sem ocsúdtam, épp háttal egy lépéssel messzebb nézegettem az elázott majompisis nadrágom, ami a ruhatáram drágább és éppen a legkedvesebb részéből származott, a házigazdáim exkluzálták magukat a történtekért, amikor! - De várjunk kicsit, közben amíg a kárfelmérést végeztem a ruhatáramon, átfutott az agyamon az összes addig hallott majomcsíny, amiknek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, de ezek után kezdtem elbizonytalanodni az információk súlyozását illetően! Szóval ott tartottunk, hogy éppen kezdtem kételkedni a majom örökbefogadását illetően a döntésem helyességén, amikor a kis bandita segített a billegő mérlegem egyértelműen elmozdítani az egyik irányba! Mit csinált a kis gengszter? Amint felé fordultam, már be volt tárazva! Célzottan az arcomba dobott egy adag majomkakit, amit pont erre a célra préselt ki magából a tenyerébe! Épp csak el tudtam hajolni, de így is eltalálta a fejemet! Ebben a pillanatban minden panasza a gazdáinak jogosságot nyert nálam és átbillent a mérleg nyelve! Nem kell ez a majom nem hogy ingyen, de még ha fizetnek érte akkor sem! Ekkor már rajtakaptam a következő tervén! Tárazta ugyanis a következő töltetet! Konkrétan beleszart a tenyerébe és máris célzott és tüzelt felém! Ennyi elég is volt a meggyőzésemre!

A házaspár látta az arcomon a pálfordulásomat, nem is kellett mondanom semmit, hát ők törték meg a csendet: "Hát erről beszélünk Doktor Úr!" És én azonnal elhittem minden szavukat, még azt is, amiből addig magamban gyököt vontam!

Így történt hogy arra a Karácsonyra majom nélkül maradtunk kettesben Csoki kutyával, aki szerintem nem bánta, pedig hazaérve azonnal megfürdettem, lemostam róla a majom gyalázatot! Nadrágom bánta a kalandot, mert a tisztítóban sem jött ki belőle a majom bosszúja, így meg kellett válnunk egymástól! Utólag valószínűleg jobban jártam ennyi kárral amit kidobandó Boss nadrágom képviselt, mintha a makit bevállaltuk volna, még akár ketreccel együtt is! Ja, a ketrecet nem is tudtuk volna hova tenni, mert majdnem nagyobb volt, mint az egész lakásom!!! HiHiHi...

Ha tetszett az írásom, nézz be a PettBull oldalamra is itt: http://pettbull.com/?affiliate=973

Szerintem az is nagyon izgi, amit kitaláltam: A PettBull Funkcionális Állateledelek! Kattints a fenti linkre és mindent megtalálsz róla!

Juhász Csaba Dr. PettBull.Com

 Oszd meg, hogy ismerőseidnek is mosolyt csaljunk az arcukra! 

 Kellemes Boldog Karácsonyt kívánok!

assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba állatorvos "Dr. PettBull"

R&D Director - ügyvezető PettBull Kft.

Tel.: +36209887766

Email.: info@pettbull.com

Web: http://pettbull.com/?affiliate=973

Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/

Blog: http://pettbull.blog.hu/

img_4080.JPG

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr858194556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.