Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

Csoki Potter 63-ik rész

2015. november 19. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba
  1. kokusz.jpgHurrá repülünk!

Csokival elmentem repülőjegyet venni. Természetesen bevittem az irodába is. Pontosabban csak vittem volna, mert a biztonsági őr nem akart beengedni kutyával. Szerencsémre a tűző nap miatt napszemüveg volt rajtam, ezért megkértem hogy akkor fogja meg Csokit. Azzal a lendülettel fordulatból felkenődtem az üvegajtóra nagy igyekezetemben. „Nem lát jól?” - kérdezte gúnyosan. „Mivel elvette a kutyámat, sajnos nem valami jól!” – válaszoltam. Én ezt viccnek szántam, de ő komolyan vette, sűrű elnézések közepette a kutyával együtt a pulthoz vezetett. Ott Csoki leheveredett a lábam mellé és hűsölt a jól klímatizált helységben. Az ügyintéző hölgy nagyon kedves volt, hamar talált nekem megfelelő járatot. Akkor kértem meg, nézze meg mennyibe fog kerülni Csoki helye. Megütögettem kétszer finoman a pultot, sziszegtem alig hallhatóan, erre Csoki felágaskodott és bekukucskált a hölgyre. Rögtön levette a lábáról! Megkapta a szokásos „de aranyos kutya” szlogent, pár pillanatig gépelt, majd közölte:” A foglalás kész! Mehetek fizetni. - Jó, de mennyibe kerül a jegyem? - Már mondtam! - És a kutyáé? – Vakvezetőnek nem kell fizetnie!” Jót mosolyogtam magamban, de eszmélni sem volt sok időm, mert a mögöttem álló biztonsági őr karon ragadott és elcipelt a pénztárig Csokival együtt. Fizetés után karonfogva kicincált az utcára és jó utat kívánt! Még a kutyát is megcirógatta búcsúzásként. Akkoriban olvastam, hogy egy japán turista fogadásból bejárta a világot egy étlappal útlevél gyanánt. Gondoltam, Csoki is megérdemel egy ingyen utat! Így került potyautasként a gépre az én labradorom. Lehet hogy ez nem túl szép húzás volt, így utólag, de akkor jó balhé volt! Erről jut az is eszembe, amikor Csehszlovákiában a lovas edzőm Ferdinandy Géza a feleségével és a barátaival vásárolni akart valami apróságokat, de a pénztárnál nem volt elég a pénzük és forinttal szerették volna kipótolni a hiányt. A szigorú pénztárosnő azonban kérte az útlevelüket a hatalmas tranzakcióhoz, ami sajnos mindenkinek a parkoló autóban maradt. Mentő ötletként a kutyájuk sárga nemzetközi oltási könyvét adták oda! Ezt a könyvecskét magyar, angol, német és francia nyelvűre fordíttattam és evvel látom el a mai napig is a kezelt betegeimet. A szigorú matrónán ez a komoly hivatalos okmány már kifogott, mert hibátlanul kitöltötte a valutaváltási papírt az én nevemre, mert az szerepelt a hátoldalon a reklámban. A társaság majdnem bepisilt nevettében és ereklyeként hozták megmutatni, milyen jól sikerült a kis nemzetközi könyvecském. A reptéri váróban ücsörögtem induláskor és a kutya a lábamnál feküdt. Pechemre megint napszemüvegben voltam. Egyszercsak a hangosbemondóban hallom a nevemet! Fáradjak a jegykezelőhöz! Felálltam, mire mellém ugrott egy csinos stewardess és karonfogva felkísért a gépre! Csoki lefeküdt a lábamhoz, majd jöhettek a többi utasok. Nem mondom tetszett a dolog! Az én kiskutyám legalább annyira élvezte, mint én! Extra kiszolgálást kaptunk végig. Mindkettőnket kényeztették maximálisan. Athénig egészen kellemes volt az utunk! Amikor toltam kifelé a csomagjainkat a vámvizsgálat után már az utcára, eszembe jutott a japán az étlappal a kezében, legalább olyan jót mosolyoghatott, mint mi, amikor a repcsin blicceltünk! http://shop.pettbull.com/

img_4080.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr708051906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.