-
Ricsi a pitbull "barátunk"
Csoki a kutyákkal csak kevés kivételt tett, általában felsőbbrendűen keresztülnézett rajtuk. Az egyik kivétel Ricsi a kis pitbull volt. Lehet hogy eleinte nem is a kölyök, hanem a gazdája lett neki szimpatikus. Gyula egy profi kutyakiképző volt, aki bármilyen vad, kezelhetetlen kutyával megtalálta a hangot. Ezért sok olyan kutyát közvetítettem ki hozzá, amelyek megtámadták a családjukat és végleg el akarták altatni emiatt őket. Nála mindegyik jól bevált és igaz, csak neki, de kezelhetőek lettek. A kis Ricsi igazi verekedő családból származott a pesti Harlemből. Csoki pici kora óta érdeklődést mutatott iránta. Felállt két lábra a vizsgálóasztal széléhez, szagolgatta, bökdöste és amikor megkapta játszani, pajkos kergetőzésbe kezdett vele. A kis pitbullt én is nagyon kedveltem, alig tudtam megvizsgálni, mert úgy örült nekem, hogy szinte csak futtában lehetett az asztalon is kezelni. Ahogy növekedett, egyre fegyelmezettebb lett, de Csokinak és nekem viharos fogadtatásban volt részünk, ha meglátott. Lenyűgözően nézett ki! Olyan izmos volt, mint egy kigyúrt budy billder. Rövid kis fülei és ráncos homloka volt. A szája széles és nagy kilógó nyelve miatt, mintha mindig mosolyogna. Nem értette miért kerülnek át az emberek a járda másik oldalára, amikor ő csak üdvözölni akarta őket? Ja kérem, akinek ilyen „jó” sajtója van! A fajta rossz híre ellenére Ricsi nem volt goromba, csak parancsra támadott és nagyon fegyelmezett volt. Az eredeti terv szerint volt a gazdájának egy idősödő pitbull szukája, aki semmilyen kutyát nem tűrt meg maga mellett. Gyula azt gondolta, ha egy kis kölyök kant összeszoktat vele, talán azt majd befogadja a családba. Ellikéről elég annyit kell elmondani, hogy a telefon üzenetrögzítőjén a következő üzenet volt hallható: „Pillanatnyilag csak Elli van itthon, ne próbálj meg bejönni a lakásba! Még hazajövök, halgass egy kis Republikot!” Ezután szólt egy komplett Republik kazetta, nem is lehetett üzenetet hagyni, még kevésbé volt érdemes megpróbálni bemenni ilyenkor a lakásba… Sajnos amint Ricsi elérte az egy éves kort, Ellike nem tűrte tovább. Valószínűleg konkurrenciát látott benne és kihívta egy meccsre. Még szerencse hogy Gyula is otthon volt, így csak kis sérülésekkel megúszta a vesztes is. Ezután meglepetésemre beállított hozzám, hogy nekem adja Ricsit! Meg is indokolta, avval, én vagyok az egyetlen, akit kölyök kora óta elfogad a kutya, Csokit is imádja, jól el lesznek együtt. Tetszett az izomkolosszus és az érveket is megértettem, ráadásul egy maximálisan kiképzett pitbull került hozzám, gondoltam megpróbáljuk… Csoki Labradorom előtt óriás Schnauzer kutyáim magas szinten képzettek voltak, őrző-védőre, nyomkövetésre és minden trükkre. Főszerepet kaptak a "Kismaszat és a gézengúzok" című mozifilmben is, ahol Bodrogi Gyula mellett ők voltak végig a vásznon. Mivel a labrador nem volt egy őrző-védő típus, gondoltam Ricsi elláthatná a védelmünket... Eleinte Csokinak is nagyon tetszett a társaság. Sokat játszottak, mindenhová együtt mentek, mint egy árnyék. Az első éjjel még Csoki kosarában is együtt aludtak. A második éjjel már Csoki tüntetőleg nem aludt a helyén. A következő napokban nem evett semmit és egyre szomorúbb lett. Ricsi próbált vele játszani, úgy, mint régen, de nem engedte, kezdtem aggódni miatta. Vérlaborból nem derült ki semmi kóros. A többi vizsgálat is eredménytelen volt. Azt vettem még észre, az autóban nem a megszokott pózában utazik az én hercegnőm, könyökölve a karfán, kibámulva az ablakon, hanem nekem háttal a kalaptartón nyugtatva a fejét, pontosabban a seggével az arcomba! Nagy nehezen egy hét fejtörés után arra jutottam, talán Ricsi lehet az oka? Aznap Ricsit nem vittük magunkkal haza, hanem a praxisban hagytuk. Csoki még este változatlanul viselkedett, de reggel már a sípolós sünikéjével keltett fel, mint régen és befalta a reggelijét is, amit egy hete már elutasított! Aznap megint hazavittük Ricsit. Ennek megfelelően Csoki tüntetőleg nem evett és még csak rám sem nézett! Az autóban megint a nagy papolóját mutatta felém! Nem volt mit tenni engednem kellett a zsarolásának! Meg kellett válnunk Ricsitől. Találtam is egy jó helyet neki, ahol kapott egy szuka társat is és boldog hosszú élete volt. Már első éjjel az új helyen megfogott két betörőt, ezért nagy becsben tartották. Mármint nem a betörők, akiket egész éjjel őrzött, miután ártalmatlanította őket! Reggeli nyitáskor találtak rájuk, kicsit összeharapdálva, mert a ruha raktárból szerettek volna zárás után "bevásárolni", csak pechjükre Ricsi bácsi volt a pénztárnál! Ezek után kevesebb dolga akadt Ricsikének, mert evvel a fogással megalapozta a jó hírét az új helyen és csak ritkán próbálkoztak a betöréssel a ruhás cégnél. Sokszor találkoztunk, oltásokkor, kezelésekkor, én mindig kitüntetett figyelmet kaptam Ricsikémtől. Minden egyes látogatása alkalmával Csokival viharosan üdvözölték egymást és jókat játszottak, de ezután is sikertelen volt, ha valamilyen kutyával társbérletbe akartam költöztetni Csokit! Meg is bukott néhány párkapcsolatom, mert Csoki mindent megtett, hogy elüldözze mellőlem a betolakodót sokszor a gazdájával együtt, de ez már egy másik történet lesz...
