Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

Csoki Potter 51-ik rész

2015. november 08. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba
  1. kokusz.jpg

    resize_of_repcsi.jpg

    Emma meg én címlapja

Egyik kedvenc könyvem ebben a műfajban az „Emma meg én” című, amelyet Sheila Hocken egy angol vak lány írt a csoki színű vakvezető kutyájáról. Éppen ennek a könyvnek az újbóli megjelenéséhez kellett a címlapra egy labradorról kép. Így került Csoki a címlapjára. A fotót Alex készítette, aki a legprofibbak egyike a kutya fotózásban. Az azonban még őt is meglepte, ahogyan tudott az én kutyám pózolni a kamera előtt! Igaz hogy szükség volt hozzá némi segédanyagra is, nevezetesen egy kis csokoládéra. Először kellett adni neki egy kis szeletkét, majd leültetni és elé tartani. Olyan igéző tekintetet amit ilyenkor tudott vágni, már nem volt nehéz lefényképezni. Készült is jónéhány , amiből végül egy került fel a könyv borítójára. Az az egy azonban olyan, amit érdemes megnézni! Ennek a könyvnek köszönhetően sokan felismerték Csokit a legkülönbözőbb helyeken. Ezek közül az egyik legmulatságosabb az volt, amikor Berlinbe utaztunk állatorvosi konferenciára néhány kollégánkkal. A csapat nagyobb része már elrepült a közvetlen járattal, de páran délután indultunk Ferihegyről Bécsbe egy kis kávédarálóval. Abban az időben még jóval lazábban kezelték a kutyát az utazás során, ma már nem lehetne így utaznunk a szigorodó rendszabályok miatt. Pontosabban csak indultunk volna, mert annak ellenére, hogy a jegyünk rendben volt, kis mikrobusszal kiszállítottak a betonra a géphez, ott egy szigorú tisztviselő nem engedte fel Csokit a gépre! Az volt a gondja, hogy nem volt rajta szájkosár! Az nem zavarta, hogy rajtunk kívül senki más idegen nem akart utazni evvel a géppel és mindenki állatorvos volt, persze ismerték is Csokit. Ő ott a kezében a rádiójával a hatóság volt maga. Nem is engedte magát semmilyen érvvel meggyőzni. A huzavona kezdett kínossá válni és meg volt rá az esély hogy tényleg nem engednek fel a gépre a kutyával. Valószínűleg a személyzet is megunta, miért nem érkeznek meg az utasok, mert a lépcső tetején megjelent a másodpilóta és megkapta az ellenfelünktől a felvilágosítást, miért toporognak az utasaik a lépcső alján és nem szállhatnak be a gépbe? A szigorú ellenőrünk elpanaszolta a szájkosár hiányát, amikor a pilótánk meglátta Csokit. Hirtelen abbahagyta a diskurzust és leszólt hozzánk a lépcső tetejéről: „Ez egy labrador? Pont olyan mint az Emma!” Persze hogy pont olyan, mert éppen ő van a könyv címlapján! – válaszoltam gyorsan. Erre megfordult és a rádióján lelkendezve beszólt a kapitánynak: „Kapitány! Kapitány! Képzeld az Emma van itt a lépcsőnél! Nem engedik be, mert nincs rajta szájkosár!” Erre aztán szinte azonnal megjelent az ajtóban a kapitány is és intézkedett az érdekünkben. Felkísért minket a gépre, ráadásul pont a pilótafülke mögött kaptunk helyet, aminek az ajtaja végig tárva-nyitva volt. Akkoriban még nem kellett a terroristák miatt aggódni, ennek megfelelően eléggé családiasra sikerült a repülésünk. A felszállás után ráadásul beinvitálták Csokit a pilótafülkébe is. Eltekintve attól, hogy végig Emmának hívták, Csoki nagyon élvezte amint végig vele foglalkozik a személyzet. Láthatóan a névcsere nem zavarta őt, mint ahogy a pilótákat sem izgatta különösebben hogy Emma története jó 10 évvel korábbi, mint ahogy Csoki megszületett… A kis félreértés ellenére mindenki nagyon meg volt elégedve, mi azért, mert szájkosár nélkül a pilótafülkében utazhattunk, ők meg azért, mert egy ilyen hírességgel repülhettek, mint Emma-Csoki! http://shop.pettbull.com/

img_4080.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr358051832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.