Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Doki Potter: Sexuális felvilágosítás állatorvos családban - Velem történt...

2016. szeptember 03. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba

img_9006_jpgpettbull.jpg

Eszembe jutott egy vidám történet, mert egy család gyerekeikkel együtt részt vett nálam a macskájuk császármetszésén.

Erről ugrott be, amikor az én kisfiam óvodás volt, rendszeresen töltötte mellettem az idejét a praxisban. Rendkívül élvezte a nagy nyüzsgést, az állatokat és azt is, hogy minden következőért ő szólhat ki a váróba: "Kéjem a következőt!" Tudni illik a raccsolás nálunk családi vonás, bár mára már ez a hagyomány megszakadt köszönhetően a logopédusok kitartó munkájának... Egy biztos: Nem tőlem tanulta meg az "R" betűt kimondani Huba!

Na de térjünk vissza a tárgyra! Történt egyik hétvégén, hogy estefelé egy boxer kutyával jöttek a szülők és a kislányuk, aki egyidős, szintén ovis volt, mint Huba. A kutyánál elindult a szülés, de magzat nem jött a világra. Mire hozzám került, a magzatvíz már elfolyt és az erőlködéstől kimerült volt a kutya. Nehezen lélegzett, erőtlen volt már és láthatóan fájdalmai voltak, mert gyakran felnyögött, ami riadalmat okozott a gazdáinak.

Bekötöttem infúziót, fel a gumikesztyűt és finoman megvizsgáltam szabad-e a szülőút, tágult-e a méhszája? Az ujjam hegyével meg tudtam csikizni az elakadt magzatot! Ilyenkor dönteni kell: Vagy császármetszést választunk, vagy megpróbáljuk a természetes úton való szülést. Méh összehúzó injekciót - Oxitocin-t - adni csak óvatosan szabad, mert könnyen méhrepedést lehet elérni vele, ha nem tudnak kiférni a kölykök! Ebben az esetben úgy éreztem egy kis segítséggel, de megpróbáljuk a természetes szülést. A szuka az infúziótól láthatóan jobban lett, így kapott Oxitocin és Calcium injekciókat vénába. Ez után csak pár percet kell várni és a simaizmok elkezdenek összehúzódni, ami erős tolófájásokkal jár. A kutya az asztalon várt, az aggódó famíliával és a gyerekekkel körülötte. Részemről némi akadályt jelentenek jókora lovaglásban, szörfözésben edződött lapát tenyereim, de ez esetben mivel boxerről volt szó, még így is meg tudtam csípni az első erőteljes nyomás után a kölyök farkincáját! Próbáltam nem visszaengedni és tágítani a méhnyakat, hogy kicsússzon az elakadt elsőszülött végre. Szerencsémre a kutya is partnerek bizonyult, amit gyakran tapasztaltam, amikor fájdalommal jár ugyan a beavatkozás, de az állatok, mintha megéreznék a segítséget részemről és ahelyett, hogy hisztiznének, együttműködőek a kezelésnél. Itt is minden nyomás után kicsit kijjebb jött a kölyök én pedig igyekeztem úgy megfogni, hogy ne tegyek kárt benne, ha sikerül élve világra segítenünk. Ez sem egyszerű, mert a magzatmáztól csúszik, ha nem nyom a szuka, azonnal visszacsúszna a méh felé... Néhány perc közös küzdelem után végre kicsusszant a kölyök! Ráadásul szinte azonnal levegőt is vett! Ez nagy mázli, mert a szülőútba szorult kicsik gyakran élettelenül születnek, mivel se a köldökzsinóron keresztül, se a légvétellel nem tudnak oxigénhez jutni. Még ma is átfut rajtam egy kellemes érzés, amikor világra jön a segítségemmel egy állat és nagyot slukkol a külvilág levegőjéből! Ez után egyre ütemesebbé válik a légvételük, végül felsírnak! Ez igazi zene füleimnek!

Miután elláttam a köldökcsonkot, letörölgettem a kölyköt, Huba büszkén vette a karjaiba, hogy tovább szárítgassa és dédelgesse.

Túl voltunk az elsőn, de volt még néhány testvére, aki még bent kucorogtak a jó meleg és biztonságos anyaméhben, pedig a szombat este már kezdett éjjelbe hajlani, a két ovis gyerek nem akaródzott a lefekvésre még csak gondolni sem, annyira tetszett nekik az állatorvosi műsorom... Ilyenkor én is elveszítem az időérzékem és az izgalom, a koncentráció miatt még akár késő éjjel is fitt tudok lenni...

Az első után aránylag gyorsan megjött a második kölyök is, akinek szintén segítenem kellett, de csak annyit, hogy ne csússzon vissza, amíg a mamája újabb erőt vesz magán egy-egy újabb tolásig.

A másodszülöttet az ovis kislány kapta utógondozásra a karjába! Így már mindkét gyerek büszkén sétálgatott egy-egy újszülöttel akik kánonban nyivákoltak, pontosabban zenéltek nekem. (Még szerencse, hogy aránylag gyorsan jött a második, mert Huba nem szívesen adta volna ki a kezeiből a kölyköt, még a jogos gazdáknak sem...)

Ezek után már zsinóron jött a harmadik és a negyedik, ebből az következett, hogy a gazda házaspár is kapott egy-egy kölyköt, akik szintén beszálltak a kórusba.

Az ötödik jövevény igazi meglepetés lett! Ő ugyanis a nagymama volt, aki jött az unokáért, avval a határozott szándékkal, hogy a kislányt hazavigye és lefektesse! Erről az ötletről az én újdonsült szülésznőmnek más volt a véleménye, ami családi konfliktushoz vezetett a rendelőben... Kívülállóként nem szólhattam bele a vitába, legfőképpen, mert az én szintén ovis kisfiam is még kutyát dédelgetett, pedig már az éjfél közeledett! A gordiuszi csomót végül úgy oldattam fel, hogy a nagymama is kapott egy kölyköt - az ötödiket - a kezébe!

Ez után már csak egy ,a hatodik is világra került és végeztünk! Éjjel 1 órakor boldogan távozott a megszaporodott család és végre én is ágyba tudtam terelni Hubát, bár előtte még az ágya mellett ülve mese helyett át kellett beszélnünk történteket, mi hogy volt, hogy szereltük le a nagymamát és hogy ez mennyire tetszett neki. Végül lemerült benne az elem és elszundított... Ekkor arra gondoltam egy császármetszéssel egy órán belül megoldhattam volna az egész faksznit, és nem éjszakázunk, de mégiscsak ez volt a helyes, a gyerekek meg majd vasárnap legfeljebb tovább alszanak! Az, hogy a másik családnál ez hogy sikerült nem tudom, de nálunk nem sikerült a tervem, mert Huba ugyanúgy már korán ugrándozott a hasamon ahogy szokott és láthatóan nem volt fáradt, ellentétben velem, ki még tudott volna kicsit szunyókálni az éjszakai műszak miatt...

Vasárnap délután beleszaladtunk egy másik ellő szukába akinél nem volt esély a természetes úton való szülésre, mindenképpen császározni kellett. Itt ráadásul nyolc kölyök született és ők is hangos zenebonával ünnepelték világrajöttüket, mire a mama hasán az utolsó öltést is megcsomóztam.

Hubának ebből az alomból is jutott egy dajkálni, szárítgatni való és szakértőként magyarázta ennek a családnak is, mi a teendő a kölykökkel, merthogy ő már tegnap szakvizsgázott ebből a részből...

Szerencsére aránylag időben végeztünk, így hétfőn nem kellett bajlódni a keléssel, sőt egész úton a hétvégi élményeiről csicsergett az autóban az oviig.

Délután amikor mentem érte, az óvónők megtámadtak! Legközelebb készítsem fel őket, mit csináltam a gyerekkel hétvégén!

Nem vághattam túl értelmes arcot, de ekkor észrevettem, hogy huncutul mosolyognak!

Elmesélték mi is történt aznap az oviban: Hétfő reggelente körbe ültették a gyerekeket és mindenkinek el kellett mesélnie a hétvégéről valami élményét. Hubára is sor került. Kicsit meglepte a rutinos óvónőket az előadásával: "A kiskutyák kétféleképpen tudnak megszületni! Vagy kijönnek az anyjuk nuniján, vagy apa felvágja a hasukat és kész! Ez után szárítgatni és dörzsölgetni kell őket, hogy énekeljenek!" Ez a rövidke élménybeszámoló az óvónőknél kis zavart okozott, hát gyorsan szólították a következő gyereket... Huba azonban jelentkezett, hogy akar még valamit, ezért visszakapta a szót: "Na de hogy mentek oda be?" - kérdezte. Na ez volt az a kérdés, amire az óvónők nem voltak igazán felkészülve!

Engem is érdekelt, hogy oldották meg a választ, de sajnos csalódnom kellett, mert válasz helyett inkább énekeltettek a gyerekekkel egy dalt... Hát ez nem volt szép tőlük, mert így rám maradt a feladat... Hazafelé az úton nem is tudtam kibújni a hurokból, mert megkaptam én is ezt a kérdést! A magam módján meg is válaszoltam, de lesz még mit csiszolgatni rajta az elkövetkező években - gondoltam - közben mosolyogva robogtunk tovább a Klinikára újabb izgalmas kalandok felé Hubával!

Ha tetszettek, nézz be a PettBull oldalamra, kattints erre a linkre itt: http://pettbull.com/?affiliate=973

Szerintem az is nagyon izgalmas, amit kitaláltam: A PettBull Funkcionális Állateledelek! Kattints a fenti linkre és mindent megtalálsz róla!

Juhász Csaba Dr. PettBull.Com

 Oszd meg, hogy ismerőseidnek is mosolyt csaljunk az arcukra! 

assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba állatorvos "Dr. PettBull"

R&D Director - ügyvezető PettBull Kft.

Tel.: +36209887766

Email.: info@pettbull.com

Web: http://pettbull.com/?affiliate=973

Facebook: https://www.facebook.com/DrPettBull/

Blog: http://pettbull.blog.hu/

1_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr4211672410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása