Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Csoki potter 79-ik rész

2015. december 05. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba
  1. iphone_6_2015_08_15_027.JPGLóhát helyett gyalog haza

Csoki mindig lelkesen követett a lovakkal. Ha terepre mentünk szaladgált boldogan mellettem, vagy előttünk haladt amerre már ismerte az utat. Ahogy nekem, úgy neki is volt kedvenc lova. Egy szép és jó képességű kanca került hozzám egészen véletlenül. Már 8 éves volt, amikor találkoztunk. A ménesben már lemondtak róla, mert senki sem bírt vele. Próbálták sokan, de mindenkin kifogott. Annyira kirafinálódott, hogy végül senki sem mert ráülni, mert leszórta a lovasait. Nekem a lovászok mutatták be, amint szabadon ugrásban megcsillantotta különleges adottságát. Sovány és rossz kondíciója volt, de Csoki már az első találkozáskor összebarátkozott vele. Felugrott és megnyalta az orrát. A hisztis kanca ezt meglepő módon hagyta és lehajolt hozzá újra megszaglászni. Másnap reggel szereltem fel, és a gondozók már készültek a jó kis műsorra. Már elmesélték az előzményeket, amint mindenféle kényszerítő eszköz ellenére mindig a kanca nyert, ezért se pálcát, se sarkantyút nem vettem fel hozzá. Eleinte a pályán sétáltam vele körbe, de látható módon még ezt is zokon vette. Csoki segített, mert mindig előttem baktatott, szinte mutatta az utat. Amint ügetni kezdtünk egyszerű vonalakat, az addig is idegesen viselkedő kanca egy ponton megmakacsolta magát, lecövekelt a lábaival és nem volt hajlandó arra fordulni, amerre szerettem volna. Minden izmát megfeszítve állt és se előre, se hátra, se jobbra, se balra nem lehetett finoman elmozdítani. Dalos Gyula volt az edzőm, aki mindig azt mondta: „Amikor elfogy a tudás, akkor jön az erőszak. Kinél előbb, kinél később…” Miután finom segítségeimre nem reagált, leszálltam róla, megveregettem, megnyugtattam és szép finoman elindultam vele gyalog abba az irányba amerre nem akart engedelmeskedni. Annyira félt, hogy szinte remegett. Sok rossz élménye lehetett már előzőleg. Csoki is megtorpant előttünk, értetlenül visszafordult és csalogatta tovább a lovacskát. Egyik oldalamon Csoki, a másikon a ló volt, amint nyugtatgattuk a félős kancát. A kritikus néhány méter után megint felültem és Csoki vezetésével kezdődött az egész elölről. Volt olyan is, amikor már vágtában annyira behisztizett, hogy váratlanul lefeküdt velem együtt. Meglepődött, amikor nem szálltam le róla, hanem újra a hátán talált mire felállt. Pár hétbe telt, mire elnyertük a bizalmát és nem ellenkezett. Igaz eközben sosem bántottam, csak finoman, akár rögtön leszállva a földről próbáltam rávenni a feladatra. Sokat kellett türelemmel foglakozni vele, soha erőszakot nem lehetett alkalmazni, végül egészen jól összejöttünk. Csokinak szimpatikus lett a kanca, ez kölcsönös is volt, mert akár szabadon a karámban, akár a boxban, azonnal üdvözölték egymást. Csoki mindig csak hozzá szaladt be egy nyelves csókkal az orrára, a meg hagyta, sőt le is hajolt az üdvözléshez. Nemsokára már Csokit lehetett küldeni, amint kiszálltunk a kocsiból. „Keresd meg a Mamát!” Erre azonnal loholt a boxba, vagy a karámba és szertartásszerűen üdvözölték egymást. Később egészen jó ugróló lett a tehetséges kancából, bár a korábbi kiképzési hibái mindig meglátszottak, de nagyon megbízható lett, legalábbis nekem. Csokival a kapcsolatuk mindig megmaradt, akárhány ló közül csak mellette ment és követte mindenhova. Rá lehetett bízni egy sétára is, a szájába fogta a vezetőszárat és a kötőféken lévő lovat szépen vezette mellettem, de akár egyedül is, ha rábíztam. Érdekes volt ahogy a kezelhetetlen kanca engedelmesen hagyta magát a kis labradornak hurcolni és nem próbálta ki az erejét latba vetve megszabadulni az ő kutya-lovászától. A terepen sokat csavarogtunk így hármasban. Egyszer vihar után lovagoltunk egy telepített fasorban, ahol kidőlt néhány fa. A mellettünk lévő sorban találtunk egy alkalmas ágat pont keresztben, amit kinéztem magunknak ugrásnak. A fűkaszálás előtt jó magas volt, így csak a levegőben éreztem, milyen magas ugrást sikerült kiszemelni a napi edzésre. Tetszett a ló teljesítménye és még néhányszor ráfordultunk a kidőlt fa alkotta akadályra. Ma már persze tudom hogy hiba volt, de minden lovas a saját kárán tanulja ezt a sportot, én is… Még egy utolsót akartam húzódzkodni, mert az előzőek nagyon jól sikerültek, de az okos kanca másként gondolta. Megelégelhette az edzésmunkát aznapra és meglepetésemre nem ugrott el, hanem kicsit lehajtva a nyakát a kidőlt fa alatt átbújt, én meg ölembe kaptam a jókora ágat és ottmaradtam fennakadva, mint Tom és Jerry a rajzfilmekben. Amikor lehuppantam a földre, akkor derült ki milyen magas a fű, ezért elsaccoltam az ugrás magasságát. Még jó hogy olyan nagyokat ugrott szegény ló és megelégelte. Ekkor már hiába világosult meg a hibám, a ló már messze járt én meg ottmaradtam gyalogosan mellettem Csokival. Nem voltam túl lelkes hazagyalogolni, ezért megpróbáltam Csokit a ló után küldeni. Pár karcoláson és kék folton a karomon kívül más sérülésem nem volt, ezért elküldtem a kutyát hozza vissza a lovat. Nem indult el azonnal, de addig bíztattam, még végre el nem indult utána. Baktattam hazafelé, bosszankodva milyen ostoba voltam és pechemre a ló milyen okos, amikor már jó ideje hazafelé tartottam. Beletörődtem a sorsomba, baktattam, baktattam, egyszer csak megláttam a lovacskámat a távolban. Végre odaértem hozzá és láttam amint legelészik békésen, Csoki meg fogja a szárat a szájában és farkcsóválva fogad! A ló addigra lehiggadt, megnyugodott, békésen fogadott. Mindkettőjüket nagyon megdicsérgettem, kaptak kockacukit a zsebemből, majd felültem és békésen hazasétáltunk. Nem tudom, hogyan érhette be a hazafelé vágtázó lovat, az a gyanúm, hogy átvágott egy dombon, amit a lónak meg kellett kerülni és úgy vághatott elé, mert kicsi az esély arra, hogy a ló hazáig megállt volna legelészni. Én mindenesetre örültem, hogy nem kellett hazáig gyalogolnom.

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

xmas_fb_ad_2.jpg

http://shop.pettbull.com/

img_4080.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr708051968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása