Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Csoki Potter 74-ik rész

2015. november 30. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba

iphone_6_030.JPGVadmalac

Csoki a Klinikán minden évben találkozott kis csíkos vadmalacokkal. A születési szezonban mindig hoznak be hozzánk sérült, vagy elárvult malackákat. Az egyik legkedvesebb kis csíkost az erdőben kutyák megtépázták, de valószínűleg a mamája segítségére sietett, majd egy paciensünk behozta. Ekkor már nagyon rossz állapotban volt. A mellkasi sérülései miatt légmelle alakult ki. Minden légvétel nehezére esett, már járni sem tudott. Szerencsénkre a kezelés még épp időben eredményes lett, mert lassacskán a malacka kezdett javulni. A mellkasán bepólyálva parkolt napokig egy ketrecben, közben már az étvágya is visszatért, egyre élénkebb lett. Már nem kellett infúziózni, ki lehetett engedni sétálni is. Ennek Csoki is nagyon örült, mert már a ketrecen keresztül is felkeltette a figyelmét az új betegünk. Meg is látogatta minden nap több alkalommal. Farkcsóválva fogadta az első sétát a füvön a kertben a malackával. Kíváncsian szagolgatta a csíkos kis bűzbombát, mert bizony be kell vallani, hiába tartottuk tisztán, fertelmes szaga volt. A következő gondot ezután lehetett kezdeni csak kezelni. A malacka rühösen került be, de más gondjai miatt ez csak később volt kezelhető. Csúnyán nézett ki a kopasz teste, száraz korpázó bőrével. A parazita irtószer hatására a bőre kezdett javulni, de ennek megfelelően viszketett is. Csokival annyira összebarátkoztak, hogy játszottak egymással, bár a kis malac durván neki-nekirontott a labradornak. Az ügyesen kitért előle és kezdődött a fogócska elölről. Amikor már javult az állapota, rendszeresen szabadon járt a rendelőben a vadmalac. Szeretett cumizni, amire az asszisztenseim jól rákapatták. Ment is utánuk, mint egy kiskutya és gurgulázó hangon kunyerált tőlük. Lassan a második mamájának Csokit választotta. Végül már annyira otthonosan mozgott a rendelőben, hogy nem kellett a ketrecébe sem becsukni. Egészen addig, amíg rá nem szokott a gazdik megtámadására! Sokan már akkor is furcsán néztek, amikor a malacka viszkető hátát az üveg műszeres szekrények lábán vakarászta, amitől a polcokon zörögve táncoltak a fém eszközök túlvilági zajt csapva. Ilyenkor hozzá még jóleső malacröfögés is társult, ami nem volt összeegyeztethető egy rendelőhöz, legalábbis a kívülállónak. A malac randalírozásának a rendelőben akkor kellett véget vetni, amikor váratlanul leszegett fejjel az asztal alatt nekiszaladva felöklelte a szemben álló gazdák lábát. Meglehetősen értetlen arcot vágtak, amikor nekirontott a bokájuknak a kis csíkos, majd kis apró sivítások közepette el is tűnt a szekrény alatt. Én már hallottam sokszor, amint indultak a kis paták a padlólapon, majd egyre felgyorsultak és ilyenkor már érdemes volt az áldozat arcát nézni. Sokan úgy meglepődtek, vagy megijedtek, hogy már tarthatatlan volt tovább a szemtelen malacka. Az egyik állatbolond kutyás család a csínytevései ellenére befogadta a cseperedő vaddisznócskát. Eleinte csak a fertelmes szagára panaszkodtak, de ezt még elnézték neki. Egy reggel azonban gyanútlanul a papa kiengedte a malacot a gyönyörűen ápolt kertbe az úszómedence mellé. Néhány óra múlva nem akartak hinni a szemüknek. A golfpályához hasonló fű végig fel volt túrva. Legalább úgy, mintha felszántották volna. Az újdonsült kertészük meg vidáman csemegézte a gyeptéglák alatt talált gilisztákat és lótetveket. Evvel a tettével kiváltotta innen is az útlevelét. Egy vaddisznós parkba vittük, ahol látszólag boldogan fogadták. Csoki is elkísért és nem értette, hogy lehet, hogy ezeknek az ijesztő szőrös állatoknak ugyanolyan a szaguk, mint az ő kis barátjának. Kíváncsiságból megpróbált volna a közelükbe menni, de azok ezt a közeledést nem fogadták barátsággal, ezért inkább behúzott farokkal a lábam közé bújt. Kénytelenek voltunk itthagyni a malackánkat, avval a meggyőződéssel, hogy itt lesz a legjobb helye. Két nap múlva véletlenül újra arra jártam Csokival, gondoltam meglátogatjuk a kis védencünket. Meglepetésemre már nem találtuk ott, sőt a gondozók nem is akartak tudni az új jövevényről. Senki sem volt ott a két nappal előző személyzetből, de sajnos a malackánknak is rejtélyes módon nyoma veszett… Nagyon sajnáltam, mert sokat küzdöttünk az életéért és végül megszerette az embereket. Lehet hogy pont ez lett a veszte?

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

pettbull_xmas_fb_post.png

http://shop.pettbull.com/

img_4080.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr278051954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása