Csoki a macskák és a kiscicák...
Csoki rengeteg macskával találkozott minden nap a rendelőben. Ezek persze nem szabadon, hanem ketrecbe zárva voltak. Ilyenkor közömbösen elsétált előttük, legfeljebb amikor a harcos macskák ráfújtak és kipofoztak a ketrecükből, akkor ellentámadásba lendült és látványosan megugatta őket. Csak színház volt az egész, tudta, hogy nem szabad piszkálni a macskákat, de gyakran kiprovokálta bosszantóan incselkedő viselkedésével a cicatámadást. Sokszor én is észrevettem, hogy kiszúrt magának egy-egy ketrecben lévő barátságtalan macskát, majd flegmán ártatlanul beszagolt a ketrecbe, mire a bebörtönzött már kénytelen volt támadni. Látszólag úgy rendezte a dolgot, mintha a macska lenne a kezdeményező, de szerintem ilyen sosem fordult elő. Más volt a helyzet a szabadon járkáló cicákkal. A családnak mindig volt néhány macskája a háznál, akikkel igazi kutya-macska barátság volt Csokival közöttük. A Nagymama hófehér egyik smaragdzöld, a másik borostyánsárga szemű "Hópihe" nevű cicája volt a nagy kedvence. Látszólag jól elvoltak együtt a házban és a kertben is, de gyakran felborult ez az idill és kergetődzés lett belőle. A kiszemelt Hópihe cica mentette az irháját, ameddig egy fára nem tudott felkapaszkodni. Ott már nem sietett tovább, hanem szembe fordult a kutyával és bosszantóan illegette magát a biztos magasságban. Más kutya ilyenkor ész nélkül ugat a fa alatt, de Csoki maximum egy-két vakkantással elintézte az utómunkálatokat és látványosan visszavonult a hadszíntérről. Egyszer az ablakból figyeltem a jelenetet és meg is lepődtem a korai visszavonulás miatt. Nem kellett azonban sokáig várnom, mert az üldözött cica komótosan lemászott a fáról. Amikor földet ért, szinte a semmiből megérkezett Csoki is teljes sebességgel és újra felkergette a fára a macskát! Megint ugatott néhányat, majd flegmán elsétált. Ezután már kicsit hosszabb ideig trónolt a cica a büntetőhelyén. Ki is mentem leszidni a kutyát, ezt minden alkalommal meg is kapta, lecsalogattam a cicát és megvigasztalgattam. Látványosan kapott egy kis sonkát egesztelésként, amiből persze Csoki nem! A sértett cica evvel elégtételt vett a labradoron. Ez a kis műsor sokszor megismétlődött, egészen addig ameddig egy alkalommal rajta nem kaptam a kis párocskát. Csoki mélyen aludt és még horkolt is a lakásban. A cica lassan a szemem láttára becserkészte és eleinte csak behúzott karmokkal megmancsolta a kutya farkát. Erre még semmi reakció sem volt, de nem hagyta abba a piszkálódást. Addig settenkedett körülötte és eredménytelenül inzultálta, amíg végül már kieresztett karmokkal két jókorát le nem pofozott a szundikáló Csokinak. Erre már felébredt, sőt felriadt az áldozat, a cica még kihasználva a pillanatnyi helyzeti előnyét, jókorát ráprüszkölt a kutyára közvetlen közelről, az arcába fújt! Ezután vette a nyúlcipőket és menekülőre fogta a dolgot a nyomában Csokival. Nem vették észre, hogy tanúja voltam az egésznek, leállítottam a veszekedést, mint a rossz gyerekeknél, majd ez egyszer Csoki kapta meg a vigasztaló sonkát a cica szeme láttára! Látni kellett az elégedett arcát és a macska csalódott pofáját, aki hízelgéssel és dörgölődzéssel próbálta menteni a menthetőt, de én hajthatatlan voltam. Rájöttem, legalább 50%-ban nem Csoki volt a kezdeményező... Legközelebb, ha beavatkoztam inkább mindketten leszidást kaptak és elmaradt a sonka. Egyik alkalommal Hópihe és Csoki is a bejárati ajtóban kéredzkedtek be a lakásba. Legnagyobb egyetértésben voltak, épp jó testvérelkent viselkedtek. Benyitottam és velem együtt a lábam mellett suhantak be a lakásba. Keresztanyukám épp szembe találta magát a kis csapatunkkal és ölbe kapta a hófehér cicát. Dédelgetni, becézgetni kezdte, hol volt, merre csavargott, stb... Nekem az tűnt fel, hogy Csoki kutya próbál felágaskodni a macskát szagolgatni... Nem értettem miért viselkedik így? Jobban szemügyre vettem a macskát Vera ölében! Mi lógott ki a cica szájából, aki közben hangosan dorombolt? Egy egérke farkincája! Kérdeztem is tőle: "Mi van hópihe szájában?" Mire a keresztmama úgy fordította, hogy láthassa a pofáját! Abban a pillanatban, amint konstatálta, hogy egy egér van a dédelgetett, doromboló macska szájában, filmcsillagokat megszégyenítő sikításban tört ki, eldobta a vadászt az öléből! Szaladt egészen a konyháig, ott felugrott az asztal tetejére és ott üveghangon sikított tovább! Csak amikor kissé lenyugodott, bár még mindig teljes testében reszketett, vallotta be: Fóbiája van pici kora óta az egerektől! Szegény Hópihe hazahozta megmutatni a zsákmányát és ez alkalommal nem kapott dícséretet, hanem szájában az egérrel együtt kipenderítették vissza a teraszra, ahonnan jött... Még helyre sem állt a család rendje, Csoki is kikérdzledett a macska után, mert akár a testvérek, se vele, se nélküle... Szinte minden nap hallottam a műtőben amint megállás nélkül monotonul ugatott Csoki a kertben, vagy a teraszon. Ezért ki kellett küldenem egy asszisztenst, vagy magam jártam utána a dolognak. Mindig ugyanaz a kép fogadott. A kiszemelt Hópihe cica összegömbölyödve feküdt a kerti széken, vagy napozott a teraszon, a kutya meg centiméterekkel a fülétől már percek óta ugatta. Amikor már elfogyott a cica türelme, felhúzta a csúzlikat kierezette tű éles karminckáit és fenyegetőleg megmutatta Csokinak mire számíthat. A kutya azonban ügyesen mindig a megfelelő biztonságos távolságot tartotta. A bosszantó ugatást végül megelégelő cica kilőtte a rakétáit és menekülőre fogta a dolgot. Végre! Üldözőbe lehetett venni! Elől a macska, utána a kutya, a végállomás a fa teteje. Nehéz volt igazságot szolgáltatni közöttük, ezért inkább meg sem próbáltam. Az egész cirkusz csak arra volt jó, hogy kicsit meg lehessen sportoltatni a nagymama kövér macskáit. A kis kölyök macskákat viszont nem bántotta, sőt kifejezetten szerette őket. Gyakran születtek császármetszéssel macskakölykök, akik ébredeztek és nyervogtak, amíg a mama fel nem ébredt. Csoki pátyolgatta őket, nyalogatta, bökdöste az orrával, ha nem figyeltem, még képes volt óvatosan a szájába is venni és elcipelni őket. Első ilyen alkalommal mire végeztem a macskamama császármetszésével és bevarrtam a sebét, eltűntek az újszülött kismacskák! Nem értettem a dolgot! Hova lehettek? Csoki a másik helységben feküdt a szivacságyában és extrán dobolt a farkával, amikor meglátott! Gyanús lett ez a kitörő lelkesedése, ezért közelebbről is megnéztem. Hol voltak szerinted a kismacskák? Pontosan! Csoki kutya összegömbölyödve védte őket és mintha csak szoptatná őket ott nyervogtak szegény elrabolt cickák! Szerencséjükre az éhségtől sírdogáló újszülöttek hangja elárulta a hollétüket! Erről sürgősen leszoktattam, de később is figyelni kellett rá, hogy ne lopjon el észrevétlenül kismacskát...
Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a shop.pettbull.com webáruházam!
Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com
