Csoki Potter - labdradorom kalandjai

PettBull.Com

PettBull.Com

Csoki Potter 66-ik rész

2015. november 22. - assoc. Prof.Dr. Juhász Csaba
  1. kokusz.jpgGörög reptéren

A következő meglepetés a jegyellenőrzésnél várt ránk. Csokival bebandukoltunk a váróba és a pultnál átadtam a jegyünket. Pillanatok alatt beütötték és láttam a monitoron, amint megjelent a nevem, mellette a kutya is feltűntetve. A pult mögött álló összes hölgy azonban félreérthetetlenül kezdett mutogatni a kutyára és magyarázták, ő nem mehet fel a gépre, csak ketrecben. Én hirtelen elfelejtettem minden nyelvet és nem értettem mit akarnak. Hiába mutogattam nekik a monitoron a becsekkelt kutyát, hajthatatlanok voltak. Erre a gépre nem akartak felengedni a kutyával együtt. Ráadásul mindannyian egyszerre beszéltek és nem is halkan, de előbbre nem jutottunk, az idő meg egyre csak telt-múlt. Megjelent mellettem egy görög férfi, mire elcsendesedett az addig zsibongó velem szemben álló női hadsereg és röviden tájékoztatták a helyzetről. Végül átadták neki a jegyem és az útlevelem. A szigorú tekintetű főnökféle felém fordult, átnyújtotta nekem az irataimat és közölte, fel is út, le is út, de nem szállhatunk fel a gépre, őt nem érdekli mi van oda becsekkelve! Ennek már fele sem tréfa - gondoltam! Még a végén itt ragadunk és nem érjük el az athéni járatot! Hirtelen mentő ötletem támadt! Mereven elnéztem a kis görög mellszobor mellett és két-három alkalommal mellényúltam a kezében tartott iratoknak, mire végre megfogtam őket. Varázsütésre csend lett a pult másik oldalán is! Majdnem elnevettem magam a hatástól! Az addig határozott katonás ellenfelem elbizonytalanodott és sarkon fordulva invitált magával. Kihasználva a pillanatnyi helyzeti előnyömet, belekaroltam és Csokival a másik oldalamon elvezettettem magunkat a váró másik végébe, ahová addigra egy targonca érkezett. Jó közelről szemügyre vettem a rakományát, amin egy jókora kutya ketrec volt. Látványosan megköszöntem a figyelmességet, de jeleztem, hogy erre nem lesz szükségünk, mert idefelé is jól megvoltunk nélküle! Újra belekaroltam a pártfogónkba és az elvezetett a beszállóhelyig. Ott átadott egy igen csinos stewardessnek, aki felkísért egészen a gépre, ahol már az összes utas a helyén ült. Ott megkérdezte tőlem: ”Ablak mellé akarok ülni, vagy középre?” Elég komikus volt a kérdés ebben a helyzetben, de azért az ablak melletti ülést választottam! Végül az utolsó udvariassági kérdésre, miszerint van-e még valami kívánságom, meglepetésére igennel válaszoltam! „Üljön le ide mellém!” kértem. Kösse be magát és majd Pesten meghívom egy kávéra, közben levettem a varázslatos napszemüvegem és mélyen a szemébe néztem! „Most lát, vagy nem lát?” – kérdezte. „Van amikor látok, és van amikor nem!” Erre elnevette magát és jó utat kívánt! „A főnök üdvözletét küldi!” – mondta végül és távozott. Ennek köszönhetően simán eljutottunk Athénba, ahol nem vacakoltak velünk, sőt a stewardessek Csokit még az ülésre is felültették, amit nagyon élvezett, végig a fejét az ölembe hajtotta és simogathattam egész úton, így simán hazaértünk, körülbelül úgy, mint a japán férfi az étlapjával!

Ha tetszett a Csoki Potter, kérlek oszd meg a Facebook oldaladon a  shop.pettbull.com webáruházam!

Karácsonyra lepd meg szeretteidet PettBull ajándékcsomaggal! shop.pettbull.com

pettbull_xmas_fb_post.png

http://shop.pettbull.com/

img_4080.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://pettbull.blog.hu/api/trackback/id/tr838051918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása